Hazajöttünk hozzád, hogy gyógyítsál és megáldj bennünket”
– mondta a csíksomlyói Szűz Máriához fohászkodva. Felidézte, hogy a lourdes-i Mária-kegyhelyen egy fiatal arra kérte őt: tanítsa meg imádkozni. Rájött, hogy nem tudja, ezért azt mondta neki: imádkozzon együtt vele. „Az imát, a hitet nem lehet elmagyarázni” – mondta a szónok, intve a híveket, hogy ne csak küldjék, hanem ők maguk vigyék templomba gyerekeiket, és imádkozzanak velük. Azt a küldetést kapta Szűz Máriától – mondta -, hogy tanítsa meg az embereket imádkozni, remélni a csalódás, a szenvedés, a fájdalom és a reménytelenség ellenére is.
„Ez a mi fegyverünk: az imádság, a rózsafüzér” – hangsúlyozta György Alfréd, aki szerint ezáltal „mindannyian a remény hordozói vagyunk”. Kérte a zarándokokat, hogy miután megtanították családjukat imádkozni, vegyék észre a Szűzanya könnyeit is. „Máriának most is van oka a sírásra” – mondta az ukrajnai háborúra utalva; azért sír, mert mindkét háborúzó nép a gyermeke, mélyen Mária-tisztelő nemzet, akárcsak a magyarok és a románok.