Elképesztő összegekbe kerülne az ukrán energetikai infrastruktúra helyreállítása és fejlesztése, az újrainduló gazdaság pedig elszívná az európai energiát, ezzel pedig még feljebb tornászná az energiaárakat – mondta lapunknak a Századvég energetikai üzletágának vezetője, Hortay Olivér.
Május 7-én Ursula von der Leyen az Európai Parlamentben ismét elmondta, hogy fel kell gyorsítani Ukrajna EU-csatlakozását, és reményei szerint ez 2030 előtt bekövetkezhet. Az energiapiac szempontjából mivel járna ez az Európai Unió országaira nézve? Milyen érvek szólnak az ukránok felvétele mellett?
Az Európai Bizottság az elmúlt hónapokban részben azt az érvet fogalmazta meg Ukrajna uniós csatlakozásának felgyorsítása mellett, hogy az ország az EU egyfajta energiaközpontjává válhatna. Jelen helyzetben azonban Ukrajna inkább az unió problémaközpontja lenne, ugyanis az ukrán energetikai infrastruktúra katasztrofális állapotban van. Az ukránok egyetlen dologgal tudnak érvelni a gyorsított EU-csatlakozás mellett, ezek pedig a jelentős kapacitású gáztározóik.
Csakhogy egy háborúban álló országban gázt tárolni nagyon kockázatos, és nem véletlen, hogy az európai kereskedők az elmúlt időszakban vonakodtak hasznosítani ezeket a kapacitásokat.
Egy biztos, ahhoz, hogy Ukrajnában a békekötés után elindulhasson a fejlődés, elképesztő mértékű és költségeket igénylő infrastruktúra-fejlesztésre lesz szükség. Egyelőre nem világos, hogy ennek a költségeit ki fizetné meg. Amennyiben Ukrajna rövid időn belül csatlakozna az Európai Unióhoz, akkor ezt a közös költségvetésből kellene finanszírozni. Ez azért aggályos, mert az EU többi tagállamában is szükség van az infrastruktúra fejlesztésére, ahogy ezt a spanyolországi áramkimaradás is jelezte. A Draghi-jelentésben olvasható, hogy az Európai Unióban az iparvállalatoknak két-háromszor annyit kell fizetniük a villamosenergiáért, mint az Egyesült Államokban. Ez is jelzi, hogy nagyszabású kapacitásfejlesztésre lenne szükség.
A Világgazdaság elemzése szerint a korábbi szintnek kevesebb mint a felére esett vissza az áramtermelés. Ez az ország békeidőbeli működéséhez is kevés, az újjáépítéshez pedig biztosan. Mennyire tragikus a helyzet Ukrajnában? Mekkora része pusztult el vagy került orosz kézbe az energiarendszernek a háború alatt?
A háború eleje óta az ukránok rendelkezésére álló villamosenergia-termelésért felelős rendszerek kétharmada elérhetetlenné vált, és a szállító infrastruktúrát is komoly károk érték. Ukrajna a háború előtt áramexportőr volt, most viszont villamos energiából importra szorul. Néhány évvel ezelőtt az ukrán villamosenergia-piac már csatlakozott az európai piachoz, és ezért jelentős mennyiségű villamos energiát importál, aminek a 40 százalékát Magyarországról szerzi be.
A gázszállításokat illetően Ukrajna értékét a tranzit adta, ám ez az idei év elején megszűnt. Az ukrán fél nem volt hajlandó tárgyalni a tranzit meghosszabbításáról, ez megemelte a gázárakat, ezzel nehéz helyzetbe hozva a közép-európai régiót.
Azóta Ukrajnát az Európai Unió, és főként a közép-európai országok segítik gázszállítmányokkal. Ugyanez igaz az üzemanyagpiacra – bár ott még a Barátság kőolajvezetéken keresztül a szállítások folyamatosak, és ennek nagy jelentősége van Magyarország szempontjából is. Ám Ukrajna így is nagy mennyiségű üzemanyagot vásárol a régiónk országaitól. Amennyiben az ukrán gazdaság magára találna, még tovább növelné az ország energiaigényét, ám előbb még az infrastruktúra helyreállítására-fejlesztésére lenne szükség, hiszen jelenleg tervezett áramszünetek vannak az országban, ilyen körülmények között nehéz a gazdaságot működtetni. Az Egyesült Államok jelezte, hogy ebben nem fognak részt venni, így az egész költség az Európai Uniót terhelné. Különböző becslések olvashatók arról, hogy ez mennyibe kerülne, de mindegyikben 500 milliárd euró feletti összeg szerepel.
Ezt is ajánljuk a témában
Az újjáépítés óriási költségeit mi is fizetnénk, a magyar cégek versenyhátrányba kerülnének, de ami ennél is nagyobb baj, állandó áramkimaradások veszélyével kellene szembenéznünk, amíg az ukrán energiarendszer nem integrálódna teljesen az uniós rendszerbe.
Magyarország számára nem pozitívum, hogy újabb piacon tud nagy mennyiségben energiát értékesíteni?
De, a kereskedő szempontjából természetesen az, ám ennek van komoly hátránya is, hiszen Ukrajna elszívja az energiát az Európai Unióból, és ez megemeli az energiaárakat. A tőzsdei árszinteket a mindenkori kereslet és kínálat határozza meg. Azzal, hogy Ukrajna energiaexportőrből energiaimportőr lett, növelte a keresletet, azzal pedig hogy leállította a tranzitot, szűkítette a kínálatot. Tehát nőtt a kereslet és csökkent a kínálat, azaz felmentek az árak. Amennyiben a társadalmi hasznosság szempontjából nézzük, Ukrajna politikája összességében káros, hiszen szűkíti a kínálatot, növeli az energiaárakat, ezzel rontja a versenyképességet és növeli az energiaszegénységet az unió egészében. Az ukrán energiabeszerzés megnövekedett – és az ukrán vezetés követeléseinek megvalósulása esetén tovább emelkedik – költségeit pedig közvetve az EU finanszírozza, így végső soron az uniós kereskedők bevételei is a közösséget terhelik.
Von der Leyen Ukrajna EU-csatlakozása és felfegyverzése mellett prioritásként beszélt a Dan Jörgenssen uniós energiaügyi biztos által bemutatott tervről, amely szerint szeretnék elérni, hogy az Európai Unió tagállamai 2027-re leváljanak az orosz energiahordozókról. Mivel járna, ha megvalósulna mindez?
Ez az egészben a leginkább aggasztó, hiszen világosan látható, hogy az ukrán vezetés az Európai Bizottság fejére nőtt. A tavaly nyári Lukoil-üggyel indult majd a tranzit bojkottjával folyatódó folyamat odáig jutott, hogy Ukrajna teljes orosz energiaembargót sürget, Brüsszel pedig – ahogy ezt az elmúlt hetek nyilatkozatai jelzik – megpróbálja mindezt kritika nélkül átnyomni a tagállamokon. Márpedig egy ilyen energiaembargónak katasztrofális gazdasági és társadalmi következményei lennének az egész Európai Unióra nézve. Az energiaárak tovább nőnének, és az európai vállalatok ezáltal elszenvedett versenyhátránya még nagyobb lenne, a társadalmi hatás pedig a már most is jelentős problémát okozó energiaszegénység további növekedése lenne. A Századvég legfrissebb Európa Projekt-kutatása szerint ma az európai lakosság 22 százaléka nem képes kellő mértékben felfűteni az otthonát, 26 százalékukkal pedig előfordult az elmúlt egy évben, hogy nem tudta időben kifizetni a rezsiszámláit. 2021-ben a háború előtt mindkét mutató 7 százalék alatt volt. Ez azt jelenti, hogy az elhibázott szankciók következtében az Európai Unóban 65 millióval nőtt az energiaszegénységnek kitett lakosok száma, és ha a teljes energiaembargó megvalósulna, ez a helyzet tovább romlana.
A jelenlegi lakossági tarifatámogatási programok – köztük a rezsicsökkentés – fenntarthatatlanná válnának,
tehát a díjak emelkednének és mindez nagy mértékben növelné az energiaszegénységet az egész európai közösségben.
Ez a hosszútávú gázszerződéseket is érintené?
A jelenleg rendelkezésre álló információk szerint az uniós vezetés 2027 végéig a hosszú távú szerződéseket is szeretné megszüntetni, szóval igen, az Európai Bizottság szándékai szerint a magyar-orosz megállapodást is fel kellene mondani – annak minden kártérítési és ellátásbiztonsági következményével.
Ebben az esetben milyen mértékben emelkednének a lakossági energiaárak?
A Századvég számításai szerint a magyar családok fűtési költségei három és félszeresére emelkednének.
Ez egy átlagos családnak évente mintegy félmillió forint többletkiadást jelentene.
Megtapasztalhattuk, hogy amikor a gázárak elszabadulnak, magukkal húzzák a villamos energia árát is. Ennek megfelelően az villamosenergia-árak emelkedésére is számítani kellene. Egy ilyen mértékű árnövekedés lehetetlenné tenné a rezsicsökkentés intézkedésének fenntartását, és a lakosságnak a piaci árakat kellene megfizetnie, ez pedig sok családnak elviselhetetlen terhet jelentene.
Ezt is ajánljuk a témában
Brüsszel háborúpárti politikája újabb aggasztó következményeket hordoz – derül ki a Mandiner Reakció legfrissebb adásából, ahol szakértők világítanak rá az uniós célok súlyos árnyoldalaira.
Nyitókép: Ficsor Márton / Mandiner
Sorsdöntő hónapok jönnek a német politikában.
„Az embereknek elegük van Putyinból” – jelentette ki az ellenzéki vezető.
Karin Karlsbro szerint sajnálatos, hogy Magyarország kormánya úgy döntött, folytatja az Ukrajnából érkező árukra vonatkozó jogellenes importtilalmat.
A szlovák miniszterelnök szerint nem lehet kivételezni Kijevvel.
A tanárok mellett egyre inkább a diákokból lesz hiány az ukrán iskolákban.
Rettegnek az orosz drónoktól a balti államok.
Ezek voltak pünkösdhétfő legolvasottabb hírei a Mandineren.
Többféleképpen is dönthet egy vezető. Például úgy, hogy hallgat a kritikusokra.
Éves szinten bruttó százmillió forintot emésztett fel az automaták üzemeltetése.
