De, a kereskedő szempontjából természetesen az, ám ennek van komoly hátránya is, hiszen Ukrajna elszívja az energiát az Európai Unióból, és ez megemeli az energiaárakat. A tőzsdei árszinteket a mindenkori kereslet és kínálat határozza meg. Azzal, hogy Ukrajna energiaexportőrből energiaimportőr lett, növelte a keresletet, azzal pedig hogy leállította a tranzitot, szűkítette a kínálatot. Tehát nőtt a kereslet és csökkent a kínálat, azaz felmentek az árak. Amennyiben a társadalmi hasznosság szempontjából nézzük, Ukrajna politikája összességében káros, hiszen szűkíti a kínálatot, növeli az energiaárakat, ezzel rontja a versenyképességet és növeli az energiaszegénységet az unió egészében. Az ukrán energiabeszerzés megnövekedett – és az ukrán vezetés követeléseinek megvalósulása esetén tovább emelkedik – költségeit pedig közvetve az EU finanszírozza, így végső soron az uniós kereskedők bevételei is a közösséget terhelik.
Von der Leyen Ukrajna EU-csatlakozása és felfegyverzése mellett prioritásként beszélt a Dan Jörgenssen uniós energiaügyi biztos által bemutatott tervről, amely szerint szeretnék elérni, hogy az Európai Unió tagállamai 2027-re leváljanak az orosz energiahordozókról. Mivel járna, ha megvalósulna mindez?
Ez az egészben a leginkább aggasztó, hiszen világosan látható, hogy az ukrán vezetés az Európai Bizottság fejére nőtt. A tavaly nyári Lukoil-üggyel indult majd a tranzit bojkottjával folyatódó folyamat odáig jutott, hogy Ukrajna teljes orosz energiaembargót sürget, Brüsszel pedig – ahogy ezt az elmúlt hetek nyilatkozatai jelzik – megpróbálja mindezt kritika nélkül átnyomni a tagállamokon. Márpedig egy ilyen energiaembargónak katasztrofális gazdasági és társadalmi következményei lennének az egész Európai Unióra nézve. Az energiaárak tovább nőnének, és az európai vállalatok ezáltal elszenvedett versenyhátránya még nagyobb lenne, a társadalmi hatás pedig a már most is jelentős problémát okozó energiaszegénység további növekedése lenne. A Századvég legfrissebb Európa Projekt-kutatása szerint ma az európai lakosság 22 százaléka nem képes kellő mértékben felfűteni az otthonát, 26 százalékukkal pedig előfordult az elmúlt egy évben, hogy nem tudta időben kifizetni a rezsiszámláit. 2021-ben a háború előtt mindkét mutató 7 százalék alatt volt. Ez azt jelenti, hogy az elhibázott szankciók következtében az Európai Unóban 65 millióval nőtt az energiaszegénységnek kitett lakosok száma, és ha a teljes energiaembargó megvalósulna, ez a helyzet tovább romlana.
A jelenlegi lakossági tarifatámogatási programok – köztük a rezsicsökkentés – fenntarthatatlanná válnának,
tehát a díjak emelkednének és mindez nagy mértékben növelné az energiaszegénységet az egész európai közösségben.