Háromtest-„izmozások”

„A koreai és vietnami háromtest-proxy látszólag igen eltérő mintázatot mutat, mert a koreai egy hetven éve fennálló »befagyott konfliktus«, és igen veszélyes, negatív végösszegű játszmaként látszik rögzülni, a vietnami viszont egy tipikus »win-win«, kölcsönös előnyökön nyugvó, pozitív végösszegű játszmaként éppen azt mutatja meg, hogy ha a »három test« mindegyik birodalmának érdekei összehangolhatók egy térséget illetően, akkor az valóban tartós egyezség alapja is lehet. Számunkra ma az egyik legfontosabb kérdés az, hogy vajon e két, igen eltérő mintázatú háromtest-proxyösszecsapás mit üzen az orosz–ukrán háború lezárhatóságával kapcsolatban.

A Donald Trump győzelmét megalapozó, „új birodalmi” stratégia alapvető céljait illetően közelebb áll ugyan a vietnami forgatókönyvhöz, de a »háromtest-probléma« lényege éppen az, hogy a rendszer kikerülhetetlenül instabil, a benne zajló folyamatok kaotikus jellege állandóan érezteti hatását, egy adott valószínűségi tartományon belül bármikor bármi meg annak az ellenkezője is megtörténhet. Donald Trump karaktere viszont éppen e rendszer üzemeltetésére lett kitalálva, így egyre több jel utal arra, hogy partnereinek, az orosz és kínai elnöknek nagy valószínűéggel ennek az, állandóan vadul hullámzó rendszernek a »kormányosi« képességeit kell megtanulniuk. Mint ahogy az egész világnak, benne Európának és hazánknak is.

Magyarország azonban ma sajnos az egyetlen olyan európai ország, amelynek kormányzati elitje képes felfogni e globális kihívás lényegét, és igyekszik is ennek megfelelő stratégiát követni. Földrészünk többi országa egy végzetesen hamis narratíva alapján a koreai mintázathoz hasonló, veszélyes és romboló »befagyott konfliktussá« akarja változtatni. Így aztán az amerikai »új birodalom«, illetve ennek az »új birodalomnak« a stratégiai törekvéseit megvalósítani törekvő, új adminisztráció élén Donald Trump elnökkel Európát nemcsak partnernek nem tekinti, de egyre inkább csak bosszantó ellenfélként, idióta lúzerként, illetve kifosztható erőforrásmezőként értelmezi. Ehhez hasonlóan Oroszország sem bízik már abban, hogy visszaállítható lenne az ukrajnai háború előtti néhány évtized kölcsönös előnyökön nyugvó együttműködési rendszere, így Európa az oroszok számára is csak »vadászterületként« tételeződik. Kína ugyan még mutat némi érdeklődést, de számára Európa egyre inkább távoli periféria csupán, amellyel a stratégiai partnerség már nem értelmezhető.

Az egyelőre még kérdés, hogy Korea vagy Vietnam mintázata szerint dől el Európa sorsa. Nem mindegy!”

Nyitókép: Képernyőfotó