Ferenc pápa XVI. Benedek temetésén megjegyezte, hogy „na, ettől az embertől is megszabadultam”

„ (...) A Ferencről írt kritikámmal kapcsolatos egyik fő kifogás az volt, hogy »szomorú, hogy ilyen hangnemben jelenhet meg cikk«. A hangnem, amiben írtam, teljesen normális volt, az egyes egyházi körökben divatos olaszos-kenetteljes diplomatanyelvet pedig nem fogom elsajátítani. Semmi durvát, dehonesztálót nem írtam. Szóval megint az van, hogy akik a hangnemet kritizálják, valójában a tartalommal nem értenek egyet, akármilyen módon is van az előadva. 

A cikkem egyik első megjegyzését ugyanakkor több kritika érte, miszerint egy kósza baráti értesülésre alapozom, hogy Ferenc XVI. Benedek temetésén megjegyezte, hogy »na, ettől az embertől is megszabadultam«. Az illető forrásom egyébként hozzátette, hogy szerinte Ferenc pápa ekkor nem volt önmaga, de ez nekem inkább kimagyarázásnak tűnik. A lényeg, hogy megengedhetőek-e ilyen újságírói eszközök vagy sem. A ilyesfajta értesülések felhasználása teljesen bevett újságírói gyakorlat. Nem a legideálisabb, ha nincs konkrét forrás, dokumentum, de bevett a dolog. Az újságíró egyik funkciója elvégre az, hogy tanú, és beszámol. Ezt tette eme ismerősöm is. Egyébként ha belelapoznak Caesareai Euszebiosz (3-4. század) Egyháztörténetébe (az első átfogó egyháztörténetbe, amit írtak), amit a könyvtárban ülve írt meg a szerző, és rengeteg más szerzőt, dokumentumot idéz, mégis találkozni fognak olyan megjegyzésekkel, amelyeket saját tapasztalatából ír meg, vagy más mondta neki, és nincs rá más bizonyítékunk. Emellett pont elég rossz Ferencről a véleményem ahhoz, hogy ne találjak ki ilyen mozzanatokat. A forrásom nevét nincs módomban kiadni, akkor sem, ha az egyesek szemében validálná a történetet.

Nyilván az olvasók azért rökönyödtek meg ezen, mert kifelé Ferenc kedves volt. Csakhogy befelé már kevésbé volt kedves: egész pápasága alatt olyan értesüléseim voltak Rómából, hogy nehezen viselik a stílusát (»értesülés«, persze, hagyjál – hallom máris). Nem az álláspontját, hanem a személyes stílusát. Itt utalnék H. J. A. Sire történésznek, a Máltai Lovagrend volt tagjának Marcantonio Colonna álnév alatt megjelent A diktátor pápa című kötetére (The Dictator Pope: The Inside Story of the Francis Papacy, 2017). Persze lehet hamis botránykönyvnek minősíteni, de a többkötetes, elismert szerző egyébként a Máltai Lovagrend modern történetéről szóló könyvén dolgozott (el is készült), és történész. Az eset után persze kirúgták a rendből. Ettől még elismert történész. Eme kötetből kiderül, milyen volt Ferenc stílusa befelé. Persze minket, egyszerű híveket nem szokott érdekelni, milyen egy pápa stílusa befelé, velünk legyen kedves.”

Nyitókép: Alberto PIZZOLI / AFP