Hagyományosan az első száz nap az az időszak, amelynek során az amerikai elnökök megpróbálják megvalósítani legfontosabb programpontjaikat.
Az amerikai politikai élet különlegessége, hogy a kampánynak soha nincs vége. Mivel kétévente vannak kongresszusi választások, a politikusoknak folyamatosan bizonyítaniuk kell, eredményt kell felmutatniuk, különben az újabb és újabb fókuszcsoportokat megkérdező közvélemény-kutatók grafikonjain esni kezd a népszerűségük. Az amerikai politika szereti a számokat és az eredményeket, annak ellenére, hogy a rendszerből adódóan a törvényalkotás folyamata lassú, így szinte lehetetlen gyors eredményt elérni.
Az elnöki ciklusok első száz napjára tett hangsúly is az eredményorientáltság következménye. Kicsit több mint három hónapnyi „kegyelmi időt” kap egy-egy elnök, majd csökken a népszerűsége, és megkezdődik a kampány a következő év novemberi félidős választásra. A folyamatos kampány miatt a kormányzatnak nem elég valamilyen eredményt elérnie – azt az érzetet kell keltenie, hogy valóban eredményt ért el. Márpedig a tét óriási: ha az elnök két év után elveszíti a kongresszus valamelyik házát, akkor a maradék két évre meg lesz kötve a keze.
Donald Trump hivatala első heteiben olyan ütemben adta ki az elnöki rendeleteket, hogy szinte lehetetlen volt számontartani őket. A demokrata pártiak is csak kapkodták a fejüket, eleinte nem is tudták, miként reagáljanak az elnök programjára. Egy ideig szinte csend és béke honolt Washingtonban, mindenki próbálta feldolgozni a helyzetet. A sokszínűségi programok felszámolása, a genderpropaganda elleni fellépés szövetségi szinten, Joe Biden rendeleteinek a felülírása néhány nap alatt megvalósult.
Az első hetek legjelentősebb eredménye a határválság megszüntetése volt, amely azonban sokkal kisebb figyelmet kapott, mint az illegálisan érkezett bevándorlók tömeges kitoloncolása. A hivatalos adatok szerint az illegális határátlépések száma márciusban drasztikusan visszaesett: mindössze 7181-en léptek be illegálisan az Egyesült Államokba – ez 95 százalékos csökkenést jelent 2024-hez, 96 százalékost 2023-hoz és 97 százalékost 2022-höz képest. A különbség Biden és Trump elnöksége között a törvények szigorú betartatása.
Az emberek megállítása viszonylag könnyen megvalósítható, az illegális migránsok kitelepítése viszont akadozik. A demokrata pártiak ugyanis mindent megtesznek, hogy akadályozzák az illegálisan az USA-ban tartózkodó migránsok, adott esetben még a büntetett előéletűek kitoloncolását is. Ebben segítik őket az aktivista bírók, akik blokkolják egyes személyek kiutasítását, egyes államok menedékváros-törvényei pedig szintén védelmet nyújtanak. Ez lassítja a folyamatot, aminek következtében alig valamivel több mint százezer migránst sikerült kitoloncolnia a szövetségi államnak. A baloldal felkarolta az illegális migránsok ügyét, és a Trump elleni kritikák egyik fő pontjává tette. A kitoloncolt személyek szomorú történeteit felkapja a média, aminek következtében még nehezebb betartani azt az ígéretet, hogy hazaküldik a Biden elnöksége alatt az Egyesült Államokba illegálisan érkező milliókat. Mindehhez eddig nem kellett a kongresszus, így
még nem került sor a nagy tesztre, hogy a jobboldal kiáll-e az elnök programja mellett.
A várakozások szerint a republikánusok hamarosan meghosszabbíthatják Trump 2017-es adócsökkentéseit, és megnövelik a védelmi és a határbiztonsági kiadásokat.
Az első száz nap egyik főszereplője a kormányzati hatékonysági minisztérium volt, amelynek Elon Musk, a világ leggazdagabb embere lett a vezetője. Azt a feladatot kapta, hogy rövid idő alatt jelentősen csökkentse a kormányzati kiadásokat. Musk első célpontja az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége (USAID), az amerikai progresszív politika egyik nemzetközi végrehajtója volt. A szervezet számtalan woke projektre adott pénzt, miközben a valódi segélyezést is gyakorolta. Az ügynökség átszervezése általános támogatást élvez az amerikaiak körében. Musk szerepe azonban megosztotta a szavazóbázist. Az, hogy egy multimilliárdos lett a közigazgatásban dolgozók tömeges elbocsátásának az arca, nem feltétlenül szerencsés húzás. Ráadásul Musk legfontosabb cége, a Tesla eközben olyan nehéz helyzetbe került, hogy a száz nap végére az üzletember kezdett eltávolodni a Fehér Házban betöltött szerepétől.
Különösen a vámok kapcsán vált egyértelművé, hogy ütközés lesz Musk üzleti érdekei és Trump programja között. Április elején az elnök a Fehér Ház rózsalugasában jelentette be a viszonossági vámokat. Az ezt követő zűrzavarnak a tervek felfüggesztése lett a vége, kivéve Kína esetében.
A vámháború felkavarta a világgazdaságot, és az amerikai lakosság sem nézi jó szemmel.
A felbolydulás olyan nagy, hogy egyre többen arra számítanak, a kormányzat visszavonulót fúj a vámok jelentős részével kapcsolatban. Már csak azért is, mert súlyos problémát okozhatnak a republikánusoknak.
A Fox News elemzést adott ki arról, miként ítélik meg a szavazók Trump első száz napját.
Az elnök a határhelyzet kapcsán kapta a legjobb értékelést:
55 százalék támogatja a politikáját. Ez azonban az egyetlen terület, ahol többséget tud maga mögött. Bevándorlási politikájának támogatottsága rekordmagasságba, 47 százalékra emelkedett, 48 százalék viszont ellenzi. A gazdaság terén mélypontot jelentő 38 százaléknyian értenek egyet az irányvonallal, 56 százaléknyian ellenzik. A legrosszabb értékelést az infláció kezelése kapta: 33 százalék ért csak egyet a módjával, 59 százalék nem; a vámok ügyében szintén 33 százalékos a trumpi politika támogatottsága, 58 százaléknyian ellenzik. A külpolitikai irányvonallal az amerikaiak 40 százaléka ért egyet, 54 százaléka nem; az adók ügyében 38 százaléknyian támogatják az elnök politikáját, a lakosság 53 százalékának nem tetszik. Azaz Trump a gazdaság területén áll a legrosszabbul, amely pedig kulcs lehet a félidős választáson. Akár az elnök az oka, akár más faktorok, a szavazók soha nem bocsátják meg, ha a gazdaság rosszul megy.
Külpolitikai rohammunka
Donald Trump első elnökségének legnagyobb eredményeit a külpolitikában érte el: az Iszlám Állam felszámolása, valamint az Izrael és arab államok közötti Ábrahám-megállapodások nyélbe ütése meglepte a világot. A sokszor kiszámíthatatlan vezető visszahozta az „erő általi békét” az amerikai külpolitikába. Voltak kevésbé sikeres kísérletei, mint például a semmibe kifutó észak-koreai tárgyalások, amelyek leginkább csak emlékezetes fotókat eredményeztek, valamint az elutasított izraeli–palesztin béketerv.
Második elnökségének első hónapjaiban Trump felélesztette a Monroe-doktrínát, miszerint az Egyesült Államok nem engedi, hogy bárki befolyásra tegyen szert a kontinensen. Ennek részeként meglebegtette a Panama-csatorna visszavételét. Trump egyik legnagyobb kampányígérete az volt, hogy véget vet az orosz–ukrán háborúnak úgy, hogy tárgyalóasztalhoz kényszeríti a feleket. Az amerikaiak felvették a kapcsolatot az orosz féllel, és Donald Trump Steve Witkoff ingatlanberuházót, közel-keleti különmegbízottját küldte Moszkvába Vlagyimir Putyin orosz elnökkel megbeszélést folytatni. Egyelőre azonban nem sikerült tárgyalóasztalhoz ültetni a két felet. Trump és kormánya tagjai nem rejtették véka alá abbéli álláspontjukat, hogy az Egyesült Államok nem érez felelősséget Ukrajna sorsáért, és nem ad olyan biztonsági garanciákat, amilyeneket Kijev és Európa szeretne.
Az amerikai elnök az utóbbi hetekben azt is nyilvánvalóvá tette, hogy ha nem hajlandók tárgyalni az oroszok és az ukránok, akkor nem fog erőlködni, hanem levonul a színpadról. Április végén először fejezte ki frusztráltságát Putyinnal kapcsolatban, amikor az oroszok Kijevet lőtték. Ferenc pápa temetésén Donald Trump negyedórát beszélt Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel, majd kifejezte: attól tart, hogy Vlagyimir Putyin csak „játszik vele”. Az amerikaiak elsősorban az ukránokra próbáltak nyomást helyezni: fogadják el, hogy az oroszok által elfoglalt területek egy részét fel kell adniuk. Eddig Zelenszkij elzárkózott ettől, hiszen a feladás politikai öngyilkosság lenne számára. Az ukrán elnök a vatikáni villámtalálkozó előtt a BBC-nek jelezte, hogy nyitott lehet a kompromisszumra. „A teljes és feltétel nélküli tűzszünet lehetőséget teremt a tárgyalásra mindenről” – jelentette ki.
Trump mindenképpen azt szeretné, hogy elhallgassanak a fegyverek, de a folyamat sokkal bonyolultabb és hosszabb, mint képzelte. De ahogy Fred Fleitz amerikai biztonságpolitikai szakember márciusban lapunknak mondta: „Ha a felek nem akarják befejezni ezt a háborút, akkor nem fog abbamaradni. Trump megpróbál majd nyomást kifejteni a szereplőkre. […] De elismerte: előfordulhat, hogy nem oldódik meg a konfliktus. […] Azzal, hogy jelzi Putyinnak és Zelenszkijnek, hogy a türelme véges, nyomást helyezhet rájuk, hogy addig egyezzenek meg, amíg lehet.”
Nemcsak az ukrajnai háborúval, hanem a vámok kapcsán is ellentét alakult ki Donald Trump és az Európai Unió között. Az amerikai kormányzat szinte figyelmen kívül hagyja az EU vezetését: Washington kizárólag a tagországokkal szeretne tárgyalni.
Nyitókép: Az elnök lányok gyűrűjében aláírja a férfiak női sportversenyekről való kizárását célzó rendeletet
Fotó: AFP/Andrew Caballero-Reynolds
Megírta a Politico, kiszivárgott a Weltwoche-n: megbuktatná a brüsszeli elit Orbán Viktort, Magyar Péter az eszköz a kezükben. Eközben a baloldali közvélemény-kutatók már előre magyarázzák, miért nem következik semmi a méréseikből. Itt az új Mesterterv.
Pár tucat katona nem rettenti el Grönland megszerzésétől az elnököt.
Az arab szövetségesek nem kérnek egy újabb iráni háborúból, miközben az utcai vérontás miatt a forrongó perzsa államban már a halottakat sem merik hivatalosan eltemetni.
A politika új csatatere az online tér, ahol a bulvár formálja a valóságot, a hype uralkodik, és felmerül a végső kérdés – ki irányít kit, a politikus a médiát vagy a média a politikust? Pócs János volt a Vekker vendége, aki kíméletlen őszinteséggel beszélt hatalomról, felelősségről és az online politizálás csapdáiról.
A válasz mindössze egyetlen név volt.
Az orosz elnök tanácsadója is elkezdett tárgyalni a többi nagyhatalommal.
Trump külügyminiszterét személyesen fogadják a dánok és a grönlandiak, mindenki lélegzet-visszafojtva figyel.
A Szomszédok egykori sztárjai személyes emlékekkel búcsúztak a felejthetetlen Gábor Gábort alakító Koltai Jánostól.
Orbán-ellenes puccsot terveztek.
