Kulcsrakész az új német kormány, így az Európai Unió legnépesebb, gazdaságilag legerősebb országa jó fél év után kikecmereghet a vezetetlenségből, melybe az Olaf Scholz vezette szociáldemokrata-zöld-liberális koalíció tavaly novemberi bukása sodorta. A leendő kancellár, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnöke, Friedrich Merz ma ajánlotta pártja elnökségének támogatásra a koalíciós megállapodást, holnap Németország Szociáldemokrata Pártjának (SPD) taggyűlése is szavaz róla, a Bundestag pedig jövő kedden választja majd várhatóan kancellárrá Merzet. Németország leendő vezetője egyúttal bejelentette a CDU-s miniszterek névsorát is.
Nem így akartunk kormányozni, de muszáj
Merz az elmúlt hetekben a koalíciós megállapodást övező – részben egyébként a CDU-ból származó – szkepticizmusra reflektálva jelezte: „máig nincs eufória” a megállapodás kapcsán, a CDU-nak és az SPD-nek pedig kifejezetten nem állt szándékában közösen kormányozni.
Mindketten azért harcoltunk, hogy épp a másikkal ne kelljen kormányt alkotni. Honnan is lenne eufória!?”
Elmondta ugyanakkor: „nem is az eufória ideje van”, hiszen „körülöttük inognak az oszlopok, melyekben az elmúlt években-évtizedekben magától értetődően bíztak”.
A kereszténydemokrata politikus hosszan sorolta Németország problémáit: „A demokráciánkba vetett bizalom oly mértékben sérült, mint országunk háború utáni történetében még soha.” A német gazdaság folyamatosan veszít nemzetközi versenyképességéből, Európát kívülről fenyegeti egy „imperialista, autoriter módon viselt háború”, míg belülről „szorongó és elbizonytalanodott, akár radikalizálódott polgárok”, s a transzatlanti szövetség is biceg. Ebben a környezetben Merz azt ígérte: „munkakoalíciót alkotnak”, tudván, hogy „kötelességük sikeresnek lenni”, sikeresnek „országuk demokratikus közepének érvényesülésében”. Merz ezzel arra reflektált, hogy a választások óta a német középpártok eleve sem túl erős népszerűsége annyit zuhant, hogy
számos tekintélyes intézet ma már az Alternatíva Németországnak pártot (AfD) méri az ország legerősebb politikai erejének.
Ukrajna harca a mi harcunk is?
Merz ezt követően lefektette kormányzásának programmatikus sarokköveit is. Beszámolt három alapelvéről, mely az ukrajnai háború kapcsán vezérli majd ténykedését: elsősorban
„Ukrajnának nyújtott segítségünkkel szabadságunkat és európai értékeinket is védjük, Ukrajna harca a saját országunk békéjének és biztonságának megtartásáért folytatott harc is”.
Másodrészt Ukrajna segítése az európaiak és az amerikaiak közös ügye, s bár „nem vagyunk hadviselő fél és nem is kívánunk azzá válni”, azért „nem vagyunk sem közönyös harmadik felek, sem közvetítők”, s nem férhet kétség ahhoz, hogy melyik oldalon áll Németország, „mégpedig minden kételyt kizáróan a megtámadott ország oldalán”. Harmadrészt pedig Ukrajna támogatásával összeférhetetlen a „diktátumszerű béke és a katonailag teremtett tények előtti meghajlás”, kiváltképp akkor, ha Ukrajna ezt maga nem akarja. Merz ígéri: dolgozni fog azért, hogy ezt „amerikai partnereik is velük együtt így lássák”. Elmondta azt is, hogy az amerikaiak kérései, melyek az európai önvédelmi képesség erősítésére vonatkoznak, jogosak.
A migrációról a leendő kancellár úgy fogalmazott: Németország évtizedek óta bevándorlóország, és az is marad. „Ezen nem változtat az sem, hogy most irányt váltunk”. Jelezte: az, hogy a német önkormányzatok teherbírása kimerült és az illegális bevándorlás – az AfD erősítése révén – „masszívan veszélyezteti a demokráciájukat”, arra kényszeríti a leendő kormányt, hogy további korrekciókat hajtson végre a bevándorláspolitikában, ennek érdekében harcolták ki maguknak a belügyminisztériumot. Közölte: több illegális bevándorlót fognak visszafordítani Németország határainál, a – Németországban igen sok illegális migránst érintő – kiegészítő védelemben részesülők többé nem élhetnek a családegyesítés jogával,
„visszatoloncolási offenzíva” indul el, lesznek visszatoloncolások Afganisztánba és Szíriába is,
lebontják a migránsokat Németországba vonzó pull-faktorokat, és vége lesz annak is, hogy egy bevándorló Németországban három év alatt állampolgárságot kaphat.
Ajánlat Trumpnak: nulla vám
A Magyarországot gazdaságaink összefonódása révén kiemelten érintő német gazdaságpolitikáról elmondta: a mai problémákhoz – Németország két éve recesszióban van, és a vezető kutatóintézetek idénre is csak stagnálást jeleznek előre – nem csak Scholz kormánya járult hozzá, ám ők súlyosbították a helyzetet „ideologikusan irányított gazdaságpolitikával”, valamint azzal, hogy
az NGO-knak a szövetségi kormány több minisztériumában több beleszólásuk volt, mint a gazdaságpolitikai szakértelemnek”.
„Ez megváltozik” – közölte Merz.
A leendő kancellár utalt arra is, hogy Európa gazdasági versenyképességének ügyében Németország „többé nem a fékezőházban fog ücsörögni”, nem fogadja el többé, hogy a német miniszterek a versenyképességnövelő európai programok megvalósulását az EU-tanácsi ülések hónapokon, akár éveken átívelő bojkottjával akadályozzák, és a „German vote”, a kulcsfontosságú ügyekben való német tartózkodás korának is vége.
Merz megüzente: nem szeretne nyílt kereskedelmi háborút sem az Amerikai Egyesült Államokkal, sem Kínával, Donald Trump amerikai elnöknek pedig azt fogja javasolni, hogy minden áru esetében
vigyék le kölcsönösen nullára a vámtételeket, egymás technológiai szabványait pedig ismerjék el,
hogy ez ne okozzon költséges és hosszú bürokratikus eljárásokat a vállalatoknak. Emellett adóleírást, társaságiadó- és jövedelemadó-csökkentést is ígért.
Elmondta azt is: a jövőben teremtésvédelem lesz az eddigi zöldpolitika helyett, és „nem fognak felemelt mutatóujjal körberohanni a világban, s megmagyarázni a glóbusz minden országának, hogy miként kellene környezet- és külpolitikát csinálniuk”, ki fognak lépni a moralizálásból.
Miniszterlista: a CDU-főnökök sehol
Bár az elmúlt napokban – a német politikában bevett szivárogtatási gyakorlatnak megfelelően – már köröztek a német sajtóban a véglegeshez igen hasonlító miniszterlisták, Merz hétfői bejelentése mégis meglepetést okozott. Ennek oka, hogy
a CDU vezette kormányból szinte teljesen hiányozni fognak a párt legfontosabb politikusai, helyette kevésbé ismert tartományi politikusok, Bundestag-képviselők és gazdasági vezetők vezetik majd a minisztériumokat.
Ez azért lehet, mert vagy nem hisznek annyira a CDU legfontosabb arcai a koalíciós megállapodásban, hogy a nevüket adják hozzá, vagy Merz maga döntött úgy, hogy politikai kormányzás helyett a szakemberekre épít.
A szabály alól egy kivétel van: a kancellári hivatalt vezető miniszter, Németország Gulyás Gergelye Thorsten Frei CDU-frakcióigazgató, Merz egyik legszorosabb szövetségese, egyben kőkemény migrációellenes politikus lesz. A gazdasági miniszter neve ugyanakkor aligha cseng majd ismerősen bárkinek: míg az elmúlt ciklusokban Robert Habeck mostani zöld kancellárjelölt, Peter Altmaier, Angela Merkel legszorosabb politikai szövetségese, vagy épp Sigmar Gabriel szociáldemokrata pártelnök személyében csúcspolitikusok vitték a gazdasági portfóliót,
a következő négy évben a feladat Katherina Reichéé, a Westenergie nevű e.on-leányvállalat vezérigazgatójáé lesz, aki majdnem tíz éve távozott a német parlamentből.
Az elmúlt két hétben attól volt hangos a német sajtó, hogy Carsten Linnemann CDU-pártfőtitkár, Merz Frei melletti másik legfontosabb embere nagy nyilvánosság előtt maga mondta el, hogy nem kíván a szociáldemokraták által megnyirbált hatáskörű gazdasági minisztériumba váltani; korábban heteken át egyértelműen őt tartották esélyesnek. Reiche mellett egy másik vezérigazgató, Karsten Wildberger is a kormány tagja lesz –
a Media Markt és Saturn üzleteket birtokló Ceconomy-csoport vezérigazgatója a gazdasági versenyképesség növelése érdekében digitalizációért és állammodernizációért felel majd egyfajta német Elon Muskként.
A külügyminiszter hatvan esztendő után ugyanakkor ismét CDU-s lesz, így ebben a négy évben nem kell számítanunk a kancellári és a külügyminiszteri külpolitika közötti különbség német hagyományára. Arra viszont nagyonis, hogy az Emmanuel Macronnal és Donald Tuskkal triumvirátusban Európát vezetni készülő Merz Merkelhez és Scholzhoz hasonlóan a kancellári hivatalba telepíti majd a német külpolitikát. A minisztérium egyébként egy kevésbé ismert német politikus, Johann Wadephul külpolitikáért felelős CDU-s frakcióvezető-helyettes kezében landol, aki emellett tavaly óta a NATO Parlamenti Közgyűlésének alelnöke. Április közepén Wadephul arról nyilatkozott: javítani akar a magyar-német kapcsolatokon,
„az új kormány újból egyértelműen kezet nyújt Budapest felé”, viszont „azt várjuk, hogy most bele is csapjanak”.
Fontos CDU-s döntés még, hogy a kulturális és médiaügyi államminiszter pozíciójára ezúttal kőkonzervatív médiavezetőt jelöltek: Wolfram Weimert, a Welt és a Focus korábbi főszerkesztőjét és a Cicero alapítóját. A Cicero talán a fősodorhoz tartozó német lapok közül a legbarátibb Magyarországgal szemben, Orbán Viktor miniszterelnök 2022 októberében nagy sikerű élő interjút adott nekik.
A CDU visszafogott politikai profilja ugyanakkor testvérpártjukra, a bajor Keresztényszociális Unióra nem lesz érvényes:
a belügyminiszter, egyben a kormány migrációügyi ökle Alexander Dobrindt CSU-frakcióvezető lesz, aki régóta konzekvensen az illegális bevándorlás ellen szólal fel –
igaz, politikai renoméját némiképpen beárnyékolja, hogy az utolsóelőtti Merkel-kormányban, 2013 és 2017 között bepróbálkozott a csak külföldi autósokra kivetett szelektív útdíjjal, melyet aztán elkaszált a német alkotmánybíróság.
Nyitókép: John MACDOUGALL / AFP