Ejj, de jót lehetne orbánozni mostan, Péter uram – ha ez nem Tuskéknál, hanem Magyarországon lenne mindennapos!

Hajh,

Ha Ausztria nem is, de lehetnénk legalább Lengyelország, lehetne világszínvonalú az egészségügyünk! – sóhajtozik umbriai dolce vitájából az olasz helyett következetesen a magyar (magán)egészségügyet választó író, miközben olvasom: a lengyel elnökválasztási kampány egyik központi témájává nemesült az ottani egészségügy helyzete.

A jobboldali Konföderáció után már a Jog és Igazságosság (PiS) jelöltje is változásokat sürget az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés tekintetében – egyre többen elégedetlenkednek ugyanis amiatt, hogy

sokszor anélkül, hogy akár csak egyetlen złotyval is hozzájárulnának annak finanszírozásához. A PiS jelöltje egyenesen jogalkotási lépéseket helyezett kilátásba annak érdekében, hogy a lengyel állampolgárok elsőbbséget élvezzenek a szakrendelőkben, a lengyel gyerekeknek pedig elsőbbséggel jusson hely az óvodákban.

Egy varsói klinika onkológusa ugyanakkor a Welt újságírójának elmondta: tény, hogy egyre több a morgás a sok menekült miatt, szerinte azonban az ukránok nem súlyosbítanak érdemben az egészségügy helyzetén –

„Ha egy lengyel páciensnek akkor hat hónapot kellett várnia valamely szakorvosi vizsgálatra, ma pedig ehhez képest még két vagy három héttel többet, az az én szememben nem egy drámai romlás” – legyint az onkológus(!), rávilágítva a lengyel valóság azon szegmensére, amelyre

Egy megkérdezett szakértő szintén arra emlékeztet, hogy bő egy évtizede tartó tendenciáról van szó, amelyet a Covid is súlyosbított: „akár lengyel, akár ukrán az ember, átlagosan négy hónapot kell várni egy szakrendelésre”; aki azonban endokrinológushoz vagy sebészhez menne, attól akár egy év türelmet is kérnek. 

így az a vizsgált területeken 2019 óta először került ismét 30 nap alá. Az átlagot az endokrinológia itt is rontja, oda 78 nap, azaz 2,5 hónap a bejutási idő – de azért irigykedjünk csak erősen azokra, akiknél jó esetben két-háromszor ennyi.)

Lengyel források megerősítik a német Die Welt értesüléseit: szemészeti vizsgálatra például 424 ezren várnak jelenleg Lengyelországban – 2022-ben, a választások előtt egy évvel a mai egészségügyi miniszter még azt ígérte, hogy hatalomra kerülésük esetén a problémák mintegy varázsütésre meg fognak szűnni; 

Egy onkológiai portál által idézett friss tanulmány szerint egyes vajdaságokban több mint 120 napot kell várni az MR-vizsgálatra és három hónapot egy sima CT-re, majd akár további 46 napot az eredményre; de akad vajdaság, ahol a diagnosztizált rákbetegnek 81 napig kell türelmesnek lennie, mire fogadja őt egy onkológus. A tanulmányból az is kiderül, hogy a páciensek sokszor nem érik el az intézményeket: a telefont ugyanis nem veszik fel, vagy a vonal állandóan foglalt –

Mindezek következtében pedig az oly irigyelt Lengyelországban 2024-ben a polgárok 64,1 százaléka folyamodott magánegészségügyi szolgáltatókhoz; a megkérdezettek 82 százaléka saját maga fizette a számlát. A fogászat mellett arrafelé a nőgyógyászati ellátásban is már régóta messzemenően a magánszektor dominál; de ettől függetlenül is a válaszadók közel háromnegyede azzal indokolta a magánegészségügy igénybevételét, hogy

A Welt cikke alatti kommentelők rámutatnak a német helyzet hasonlóságára: egy nő például internetes bizonyítékkal is szolgálva elmeséli, a magánbiztosítással rendelkező férje egy héten belülre több időpontot is kap ortopédiai rendelésre, míg neki az állami biztosításával három hónapot kell várnia ugyanarra; egy rákbeteg pedig arról számol be, hogy őt nem kísérheti el senki a vizsgálatokra (elkerülendő a zsúfoltságot),

De az Olaszországból sóhajtozók kedvéért azért azt se hallgassuk el, hogy például Piemontban akár egy évet is kell várni a bőrgyógyászati vizsgálatra és kilenc hónapot ízületi ultrahangra – március végén még el lehetett csípni egy december 16-i időpontot, ami egész jó ahhoz képest, hogy szemészhez legközelebb 2026 januárjában lehet bejutni. És pláne jól hangzik ahhoz viszonyítva, hogy

egy egyébként néhány percig tartó légzésfunkciós vizsgálatra. Összolasz szinten egy friss felmérés 105 napos átlagos várakozási időt említ – a mammográfia és a kolonoszkópia esetében azonban van az öt hónap is. Az endokrinológián kicsit jobb a helyzet, ott 146 napot (gyakorlatilag a magyarországi átlag kétszeresét) kell várakozni; az olasz ELLE magazin szerzője az ennél is kedvezőtlenebb személyes tapasztalatai nyomán egyenesen arra figyelmeztet, hogy

Hajh – hallatszik eközben Umbriából a sóhaj –, bezzeg ha Magyarországon 2010-ben Mesterházy Attila nyerte volna a választást, de legkésőbb 2022-ben Márki-Zay Péter vette volna kezébe az irányítást, mára már mi is a lehető legszélesebb körben elértük volna ezt a világszínvonalat.

***

(Nyitókép: AFP)