Amerika nem hagyná, hogy Irán csak úgy letarolja a térképről Izraelt
(mint ahogyan ehhez az izraeli véderőnek és szolgálatoknak is lenne egy-két szava). Inkább az állhat az irányváltás mögött, hogy Trump gyors külpolitikai sikert akar felmutatni, hogy leplezze kereskedelmi háborúinak finoman szólva is visszás eredményeit és fogadtatását, illetve az ukrajnai, illetve gázai háborúk rendezésére tett ígéreteinek be nem váltását. Mint emlékezetes, Trump azt ígérte, hogy “egy nap alatt” véget vet az ukrajnai háborúnak, illetve ultimátumot is adott a Hamásznak, hogy engedje le a túszokat, mely ultimátum már régen lejárt.
Kérdéses, hogy az ügyet mennyire segíti Trump Trump közel-keleti különmegbízottjának, Steve Witkoffnak személye.
Witkoff egyelőre ellentmondásos nyilatkozatokat tett céljairól, először arról beszélt, hogy maradhat az iráni atomprogram, csak biztosítani kell annak békés céljait, most viszont arról beszélt, hogy már a “dúsítás” sem elfogadható. Teherán természetesen ragaszkodik ahhoz, hogy megtartsa atomprogramját. Witkoff CV-jét tekintve egyébként nem világos, milyen képesítéssel rendelkezik a téren, annyit lehet tudni róla, hogy 40 éve Trump üzleti és golfpartnere.
Tovább súlyosbítja Netanjahu helyzetét, hogy Trump a Jerusalem Post szerint egy nukleáris együttműködési megállapodásra is készül Szaúd-Arábiával, amit — szemben a Biden-adminisztráció tervével — már nem kötne az Izraellel való diplomáciai normalizáláshoz, ami pedig Netanjahu egyik legfontosabb külpolitikai célkitűzése volt. A cikk szerint Trump jövő hónapban Szaúd-Arábiába látogatna, és talán Izraelbe is hazafelé, de azt még nem jelentették be. Természetesen még korai nagy megállapításokat tenni, de Trump viselkedése újabb bizonyíték a szemlélők – és Netanjahu – számára, hogy az amerikai érdekek bizony sokoldalúak, s hogy mit is jelent Trump fejében az “America First”.