Zajlanak a tárgyalások, a végén akár az is kisülhet, hogy atombombát csinálhatnak Oroszország szövetségesei?
Mint emlékezetes, nem sokkal azután, hogy Donald Trump amerikai elnök büszkén kijelentette, a világ vezetői sorban állnak, hogy „benyalással” kérjenek vámalkut tőle, Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök fővárosunkból Washingtonba repült, hogy elsőként jelentse be: Izrael eltörli az amerikai termékekre kivetett vámokat. Mint már akkor utaltam rá, ez a tárgyalás kétségkívül kevéssé járt sikerrel, hiszen Washington nem viszonozta a gesztust, és
Izraelre továbbra is magas vámokat vetnek ki – tegyük hozzá, magasabbakat, mint néhány, Amerikával nem szövetséges országra.
A Jerusalem Post szerint a tárgyalás során ráadásul Trump közölte Netanjahuval, hogy nukleáris tárgyalásokba kezd Iránnal, amelyek azóta meg is indultak ománi közvetítéssel, rövidesen folytatódnak, bár a kiszivárgott hírek szerint már most is felmerültek amerikai befektetési lehetőségek, és érdekes módon ettől az iráni rezsim nem zárkózott el. Trumpnak minden fenyegetőzése ellenére nyilván nem érdeke egy közvetlen katonai konfliktus Iránnal, ha tényleg háborúra kerülne sor, elemzők szerint elsősorban Izrael feladata lenne az iszlamista diktatúra legyűrése. Persze a nagy képet tekintve Trump érdekes valójában a deeszkaláció: az ő fő ellenfele Kína, és minden egyéb konfliktust (Gáza, Ukrajna, Irán) le akar rendezni, hogy végre a nagy projektre koncentrálhasson.
Csavart jelent a történetben, hogy a mostani Irán nem a 2023-as Irán, amely még lelkesen ment bele az Izraellel való konfliktusba:
a perzsa gazdaság elemzések szerint romokban, hatalmas a társadalmi elégedetlenség,
és ugyan néhány bábja (pl. a jemeni húszik) mozgathatók, de a Hamász és a Hezbollah súlyos veszteségeket szenvedtek, illetve elvesztették az Asszad-rezsimet. Így most Iránnak is érdeke, hogy tárgyaljon Amerikával. További szempont, hogy a régióban több meghatározó ország is van, akikkel Amerikának jó a kapcsolata, és érdekeltek a megállapodásban, ilyen lehet az Emirátusok és Szaúd-Arábia is. Arra viszont valószínűleg nem fog sor kerülni, amit a sajtó pedzegetett, miszerint Trump örülne egy iráni látogatásnak: nem tűnik valószínűnek, hogy a jelenlegi politikai klímában Irán fogadná őt.
Eközben Netanjahu valószínűleg nem repes az örömtől: ő
éveken át Trump szövetségeseként hevesen támadta Barack Obama volt elnököt az iráni atomalku miatt, Trump pedig nem kis részben Netanjahu nyomására mondta fel 2018-ban a megállapodást.
Az izraeli narratíva évek óta világos: az atomalku nem gátolja meg, csak késlelteti az iráni atomfegyver létrehozását, Iránnak nincsenek békés céljai az atomfegyverekkel, és a céljuk végső soron a zsidó állam megsemmisítése. Ezt egyébként Izrael dokumentumokkal is alá kívánta támasztani, mint emlékezetes, 2018 januárjában a Moszad ügynökei behatoltak Irán nukleáris archívumába, és több százezer iratot raboltak el onnan, melyek bizonyították, hogy Irán a múltban bizonyosan atomfegyverek létrehozásán dolgozott. Hogy most mi a helyzet, ezt persze csak találgatni lehet.
Nem tűnik valószínűnek, hogy Trump megkérdőjelezné ezt az izraeli narratívát, és az is bizonyos, hogy
Amerika nem hagyná, hogy Irán csak úgy letarolja a térképről Izraelt
(mint ahogyan ehhez az izraeli véderőnek és szolgálatoknak is lenne egy-két szava). Inkább az állhat az irányváltás mögött, hogy Trump gyors külpolitikai sikert akar felmutatni, hogy leplezze kereskedelmi háborúinak finoman szólva is visszás eredményeit és fogadtatását, illetve az ukrajnai, illetve gázai háborúk rendezésére tett ígéreteinek be nem váltását. Mint emlékezetes, Trump azt ígérte, hogy “egy nap alatt” véget vet az ukrajnai háborúnak, illetve ultimátumot is adott a Hamásznak, hogy engedje le a túszokat, mely ultimátum már régen lejárt.
Kérdéses, hogy az ügyet mennyire segíti Trump Trump közel-keleti különmegbízottjának, Steve Witkoffnak személye.
Witkoff egyelőre ellentmondásos nyilatkozatokat tett céljairól, először arról beszélt, hogy maradhat az iráni atomprogram, csak biztosítani kell annak békés céljait, most viszont arról beszélt, hogy már a “dúsítás” sem elfogadható. Teherán természetesen ragaszkodik ahhoz, hogy megtartsa atomprogramját. Witkoff CV-jét tekintve egyébként nem világos, milyen képesítéssel rendelkezik a téren, annyit lehet tudni róla, hogy 40 éve Trump üzleti és golfpartnere.
Tovább súlyosbítja Netanjahu helyzetét, hogy Trump a Jerusalem Post szerint egy nukleáris együttműködési megállapodásra is készül Szaúd-Arábiával, amit — szemben a Biden-adminisztráció tervével — már nem kötne az Izraellel való diplomáciai normalizáláshoz, ami pedig Netanjahu egyik legfontosabb külpolitikai célkitűzése volt. A cikk szerint Trump jövő hónapban Szaúd-Arábiába látogatna, és talán Izraelbe is hazafelé, de azt még nem jelentették be. Természetesen még korai nagy megállapításokat tenni, de Trump viselkedése újabb bizonyíték a szemlélők – és Netanjahu – számára, hogy az amerikai érdekek bizony sokoldalúak, s hogy mit is jelent Trump fejében az “America First”.
Nyitókép: AFP
Úgy látja, erre utalt elég erősen, hogy Trump több mint százszor hivatkozott a magyar miniszterelnökre kampánya során, megválasztása és beiktatása után őt hívta fel először az európai vezetők.
Zelenszkij pozíciója meginog, miközben Washington a fegyverszünet árát számolja. A háttérben titkosszolgálatok, globalista érdekek és nemzeti túlélési stratégiák feszülnek egymásnak.
Anyagi problémái így se nagyon lesznek.
Vámbomba, dolláruralom és világkereskedelmi rendszerváltás – Kohán Mátyás új műsorának, a Tempónak első adása tabudöntögető őszinteséggel tárgyalja a globális gazdaság átrendeződését.
Bán Mór regénye valóságos hiánycikké vált.
A Ferencvárosnak ez a két meccs határozhatja meg az egész idényét.
Létrejöhetne egy újabb gabonamegállapodás. Az Európai Uniónak úgy tűnik fontosabb az ukrán gabona európai importja, mint a saját gazdái.
