Aktivista szervezetek
Az elmúlt évtizedekben a nyugati világban az emberijogi szervezetek egy része szép csöndben íratlan szövetséget kötött az iszlamistákkal. Olyan csoportok, amelyek eredetileg nemes céllal lettek megalapítva, váratlanul a zsidó állam démonizálásának leghangosabb szereplői lettek. Ennek egyik oka, hogy a szervezetekhez olyan baloldali aktivisták csatlakoztak, akiknek a világnézetében csak az elnyomó és elnyomott kategóriák léteznek. Ezért Izraelt, „elnyomó, fehér gyarmatosítóként” ábrázolják, a palesztinokat pedig az „elnyomott őslakosokként”. Teszik ezt annak ellenére, hogy a muszlimok voltak a Közel-Kelet első számú gyaramtosítói, és Izrael egy apró pici sziget a Közel-Kelet arab tengerében.
Az NGO Monitor rendszeresen leleplezi az aktivista non-profit szervezetek visszáságait, és rámutat arra is, hogy a csoportokat sok esetben a „glória-hatás” védelmezi. A „glória-hatás” azt jelenti, hogy ezek a szervezetek „azt állítják, hogy olyan értékeket támogatnak, amelyek általánosan jó dolgok– béke, emberi jogok, igazságosság, együttélés” és éppen ezért „automatikusan hiteles és konstruktív erőknek tekintik őket, amelyek mentesek a vizsgálat és a kritika alól”. Ez pedig az NGO Monitor szerint védelmet biztosít az „Izrael-ellenes politikai érdekérvényesítő NGO-knak, lehetővé téve számukra, hogy
támadó politikai programjaikat az »emberi jogok« és a »nemzetközi jog« retorikája mögé rejtsék el. ”
Pontosan ezt teszi az Amnesty International, amely október 7. után azzal vádolta meg Izraelt, hogy „népirtást” követ el a palesztinok ellen. A Tett és Védelem Alapítvány egy cikkben részletesen cáfolta a jelentést.
Ez már nem az első jelentése volt az Amnesty Internationalnek, amely betámadta a zsidó államot. Két évvel korábban apartheiddel vádolták meg az országot. Hiába mutat rá Izrael, hogy mindkét jelentés elfogult, és jogilag ferdít, a cél egyes szakértők szerint elsősorban a démonizálás. Clifford D. May amerikai újságíró a vádakkal kapcsolatban megjegyezte egy cikkében:
már maga a vád is egy csapda, azt akarják, hogy Izrael védkezzen és olyanokat nyilatkozzanak a politikusok: „nem követünk el népirtást” és „nem vagyunk apartheid állam” a lényeg, hogy védekező állásba kerüljenek, és ha valaki végigfut a címeken azt mondja: „nem zörög a haraszt...”
Az NGO Watch az elmúlt évtizedben részletesen elemezte az Amnesty International Izraellel kapcsolatos tevékenységét, és megjegyzik: az Amnesty rendszeresen kampányol az Izrael elleni fegyverembargó mellett, miközben figyelmen kívül hagyja, hogy Iránból és Szíriából tömegesen érkeznek támadó fegyverek és robbanóanyagok Gázába. Arról is írnak, hogy a „pártatlansági” politikáját megsértve az Amnesty számos olyan Izrael-ellenes aktivistát és BDS-kampányt (Izrael elleni bojkottmozgalom) folytató személyt alkalmaz, akiknek jól dokumentált radikális aktivista múltja van. Ennek ellenére a szervezet jelentéseit a nemzetközi média hiteles forrásként osztja meg. Sokkal nagyobb média felhábordásban részesült az, mikor a szervezet azt állította, hogy „az ukrán hadsereg veszélyeztette a civileket”, mint bármelyik Izraellel kapcsolatos vádjuk.
Mellesleg a szervezet nem csak az izraeli hadsereget emeli egy szintre a terroristákkal: korábban az ISIS elleni koalíciót is egy lapon emlegette az iszlamistákkal. A Tablet magazin arról számolt be 2017-ben, hogy a csoport egyik jelentése erkölcsi egyenlőséget állított fel az Iszlám Állam és az Egyesült Államok vezette, Moszul felszabadításáért harcoló koalíció között. Ahogy Liel Leibovitz izraeli újságíró írta a szervezet számára természetes, hogy erkölcsi egyenlőséget tesz a terroristák és egy nyugati hadsereg között:
„Az Amnesty Internationalhoz hasonló szervezetek számára az igazi bűnösök soha nem a palesztin terroristák, akik emberi pajzsokat használnak, vagy rakétákat lőnek ki iskolások ellen, hanem mindig az izraeli hadsereg, amely mindent megtesz, hogy megvédje polgárait anélkül, hogy a másik oldalon feleslegesen emberéleteket követelne. Ennek az elítélendő megközelítésnek a szakkifejezése az erkölcsi ekvivalencia.”
A szervezet egyes vezetői soha nem leplezték ellenszenvüket a zsidó állammal szemben. Az Amnesty International USA igazgatója Tom O'Brien 2022-ben egy demokrata csoport ebédjén azt mondta, hogy Izraelnek „nem szabadna zsidó államként léteznie”. Frank Johansson, az Amnesty International korábbi finnországi vezetője pedig „söpredékállamnak” nevezte Izraelt még 2010-ben. Mi sem illusztrálja jobban egy emberi jogi szervezet eltorzultását, mint az, ahogy egyik legfőbb célpontjává nem az autoriter államok vagy a terroristák állnak, hanem Izrael.
Nyitókép: Mandiner-szerkesztés