A liberális demokrácia válsága után az illiberális demokrácia a válasz

„A vita 2014-től kezdődően vált különösen élessé, amikor Orbán Viktor tusnádfürdői beszédében a nyugati világ legnagyobb döbbenetére kijelentette: a demokrácia nem szükségszerűen liberális. De mi ennek a jelentősége? És hogy következik ebből a demokráciáért vívott harc? A liberális demokrácia eredetileg azt a célt szolgálta, hogy egyidejűleg biztosítsa a többségi akarat érvényesülését és a szabadság eszményének fennmaradását. Másképpen fogalmazva: a klasszikus értelemben vett liberalizmus a demokrácia működésének előfeltétele volt.

Az idők során azonban a liberalizmus jelentéstartalma jelentősen átalakult: ma már nem elsősorban a szabadság védelmét, hanem a progresszív eszmék következetes érvényesítését jelenti – sok esetben a demokratikus többségi akarat ellenében is. E szemantikai és tartalmi változás következtében vált igazzá: a demokrácia nem szükségszerűen liberális. De mi határozza meg a miniszterelnök által is megnevezett illiberális demokráciát? Lényegében eltérő szerepfelfogásban rejlik a liberálisnak és illiberálisnak nevezett demokratikus berendezkedések közötti legnagyobb különbség.

Míg az illiberálisnak nevezett demokráciákban a választói akarat érvényre juttatása az elsődleges cél – akár a progresszív értékek ellenében is –, addig a liberális rendszerekben az uralkodó elit a progresszív értékek megvalósítását tekinti első számú prioritásnak – akár a választói akarattal szemben is.

A liberális rendszerekben a közelfogadottságnak örvendő értékek – például az emberi jogok, kisebbségvédelem, jogállamiság – nevében olyan intézményi struktúrák épülnek ki, amelyek demokratikus kontroll nélkül működnek, és ezzel éppen a népszuverenitás, a demokratikus akarat kifejeződését korlátozzák. Ezért végső soron ez a liberális intézményi rendszer kikezdi a liberális demokrácia többségi elemét és a szabadság elemét is. Amikor tehát transznacionális vagy nemzeti intézmények hoznak döntést olyan civilizációs kérdésekben, amelyek kapcsán a demokratikus döntéshozatalon alapuló akaratképzést fenn kellene tartani, elmosódik a határ a liberális értékvédelem és a liberális önkény között. Éppen emiatt kérdőjelezik meg egyre többen a liberális rendszerek demokratikus voltát. Ezért beszélünk egyre többször antidemokratikus liberalizmusról.

Az illiberális demokráciák ezzel szemben jellemzően válaszként születtek meg azokra a kihívásokra, amelyeket a globalizáció, a migrációs válság, a nemzeti identitást ért liberális támadások, a woke-ideológia térnyerése, valamint a demokratikus akaratot kikerülő nemzetközi és uniós intézmények okoztak.”

Nyitókép: Brendan Smialowski / AFP

***