Itt tartunk: a Hamász terrorszervezet „erkölcstelenséggel” vádolja a magyar kormányt, és felszólította, hogy adja ki Netanjahut

A szervezet „az emberi igazságosság elveinek durva megsértéséről” beszél.

A Hamász hatalma nem csak izraeli támadások, hanem saját lakossága miatt is recseg-ropog – szakértő a Mandinernek!
Az elmúlt hetekben több Hamász-ellenes tüntetés zajlott le a Gázai övezetben, amelyeket a márciusban újra fellángoló háború nyomán kialakult súlyos humanitárius válság váltott ki. Felmerül a kérdés: vajon ezek a megmozdulások fordulópontot jelentenek-e a lakosság és a terrorszervezet viszonyában?
„Élni akarunk!” – skandálták Dzsabalíja lakói, amikor az utcákra vonultak, felszólítva a Hamászt, hogy mondjon le a terület irányításáról és vessen véget a háborúnak Izraellel. Bár a közösségi médiában terjedő felvételek alapján nem lehet pontosan megállapítani a résztvevők számát, a tiltakozók tömege néhány száztól akár több ezer főig is terjedhetett.
Vajon ez már a végjáték Gázában, és összeomlóban a Hamász uralma 18 év után?
Sayfo Omar, a Migrációkutató Intézet kutatási vezetője lapunk megkeresésére azt felelte:
a Hamász gázai uralma már a kezdetekkor rossz csillagzat alatt született, és mostanra végzetesen meggyengült.
A szervezet nemcsak izraeli nyomás alatt áll, hanem egyre inkább elveszíti saját társadalmi bázisát is. A háttérben nem pusztán katonai vereségek, hanem mély gazdasági és politikai válság, valamint a lakosság növekvő elégedetlensége áll.
A Hamász 2006-ban nyerte meg a palesztin választásokat Gázában, azután, hogy Izrael 2005-ben kivonult a térségből.
Ezzel egy időben azonban nemcsak Izrael, hanem Egyiptom is blokád alá vonta az övezetet – mutat rá. Ez különösen súlyos következményekkel járt, mivel Egyiptom Gáza egyetlen szárazföldi kapcsolata az arab világgal, és e határzár tovább mélyítette a gazdasági elszigeteltséget. A szakértő kifeji, hogy a Hamászt ráadásul a legtöbb arab ország sem nézte jó szemmel, mivel a szervezet a Muszlim Testvériség palesztin ága, és a Testvériség számos közel-keleti rezsim szemében illegitim, sőt fenyegetést jelent.
Sayfo Omar emlékeztet arra is, hogy „a Muszlim Testvérek ma a legtöbb arab országban be van tiltva, miután megkérdőjelezi a rezsimek legitimitását”.
Ezért Gáza már az első pillanattól kezdve nem tudott elegendő gazdasági erőforrásokhoz jutni, a tőke nem áramlott a térségbe, és a politikai elszigeteltség állandósult.
A kutatási vezető hangsúlyozza, hogy a helyzet azóta csak tovább romlott.
Gáza lakossága a 2006-os választások óta gyakorlatilag megduplázódott,
miközben a gazdaság stagnál, a munkanélküliség pedig kritikus méreteket öltött.
Kevésbé ismert tény, de 2023 júliusában, tehát még az október 7-i terrortámadás előtt, már zajlottak Hamász-ellenes tüntetések a térségben.
„Fiatal gázaiak vonultak utcára, mert nem volt munka, nem volt jövő, és alapvetően a megélhetés is katasztrofális volt” – emlékeztet a kutató. Egy akkori statisztika szerint a lakosság kétharmadának nem volt pénzügyi tartaléka, és komoly nehézséget okozott számukra az alapvető élelmiszerek megvásárlása is.
A Hamász brutálisan lépett fel ezekkel a tüntetésekkel szemben: a szervezőket letartóztatták, hazaárulással és Izraellel való kollaborációval vádolták meg őket, sőt többen kínzásról is beszámoltak.
Ez világos üzenet volt mindenki számára: a rendszer nem tűri saját hatalmának megkérdőjelezését.
Ezt is ajánljuk a témában
A szervezet „az emberi igazságosság elveinek durva megsértéséről” beszél.
Aztán bekövetkezett az október 7-i terrortámadás, amely után a Hamász védekezésre kényszerült, miközben a lakosság életkörülményei drámaian tovább romlottak. Több alkalommal is előfordult, hogy a gázaiak kénytelenek voltak elhagyni otthonaikat, sok esetben véglegesen. Sayfo kiemelte:
a háború nyomán a Hamász társadalmi támogatottsága tovább csökkent.”
A szervezet pozícióit meggyengítette, hogy 2006 óta nem tartottak választásokat, így a legitimitásuk is kérdéses.
Sayfo Omar szerint a Hamászt valójában a lakosság mintegy egyharmada támogatta – ők jellemzően azok a családok, amelyek valamely tagja a szervezethez tartozik, az adminisztrációban dolgozik, vagy kapcsolatai révén részesül a nemzetközi segélyekből, amiket jellemzően a Hamász oszt szét Gázában.
Ez a réteg aránylag jobb helyzetben van, és lojalitásuk inkább az előnyök megőrzéséről szól, mintsem ideológiai elkötelezettségről.
A Hamász népszerűségének csökkenése számszerűen is megmutatkozik. „Még október 7-én is a lakosság 57 százaléka gondolta úgy, hogy helyes döntés volt a támadás. Ez az arány mára 39 százalékra csökkent” – hangsúlyozza Omar. A szervezet most nemcsak az izraeli hadsereggel, hanem saját társadalmával is szemben találja magát.
Kapcsolódó vélemény
Kol Israel
A gyűlölet, a polarizáció, az identitásalapú indulatok kattintást hoznak, a kattintás pénzt hoz.
A szakértő elmagyarázta, hogy a tűzszüneti megállapodás gyakorlatilag összeomlott, és a harcok újra fellángoltak. A tiltakozások két gázai északi településen, Beit Lahiaban és Beit Hanúnban zajlottak. Ezek olyan térségek, ahova épp visszatértek a belső menekültek, amikor az izraeli hadsereg újabb evakuálási parancsot adott ki.
Egyidejűleg az izraeli védelmi minisztérium bejelentette, hogy ha a Hamász nem engedi szabadon a még életben lévő túszokat – akikről jelenleg 59 főre becsülik a számot, és közülük mintegy 30-35-en lehetnek életben –, akkor Gáza egyes részeit, így a szóban forgó településeket is annektálni fogják.
Sayfo Omar szerint „ez volt az a pont, ami miatt a lakosság ismét a Hamász ellen fordult.
Az emberek úgy érezték, hogy a szervezet öncélúan tartja vissza a túszokat, miközben ezzel végleg veszélybe sodorja az ő életlehetőségeiket is”.
A Hamász ugyanis tisztában van vele, hogy a túszok jelentik utolsó alkuerejét. Ha elengedi őket, teljesen elveszíti a kezdeményezést – de ha megtartja őket, azzal a saját társadalma fordul ellene.
Ami a jövőt illeti, Sayfo Omar szerint jelenleg nem világos, mi következik, ha a Hamász hatalma végképp összeomlik. „A lakosság kevesebb mint egyharmada támogatná, hogy a Palesztin Hatóság vegye át a vezetést, mert ez is egy korrupt struktúra” Ugyanakkor nem látszik olyan erő sem, amely stabilizálni tudná a helyzetet.
Izrael viszont úgy tűnik, készen áll a térség újrarendezésére.
A cél nem a Hamász teljes megsemmisítése, hiszen az technikailag szinte lehetetlen. Hanem az, hogy olyan környezetet teremtsenek, ahol a szervezet többé nem tud visszatérni a politikai és katonai színtérre. A tervek szerint közel kétmillió palesztint csoportosítanának át a tengerparti övezetekbe, míg Gáza többi részét műveleti zónákká alakítanák. Rafah körzete izraeli ellenőrzés alá kerülhet, és ezzel együtt Izraelre hárulna a humanitárius segélyezés terhe is – amit eddig a Hamász intézett.
Ez nemcsak logisztikai felelősséget jelent, hanem egyben azt is, hogy Izrael kivonja a segélyeket a Hamász kezéből, tovább gyengítve annak társadalmi bázisát”
– teszi hozzá a szakértő.
Sayfo Omar szerint mindezek alapján egyértelmű, hogy a Hamász uralmának végjátéka zajlik.
Folytatódnak a hadműveletek, a Hamászt megfosztják az eszközeitől, és bár nem lehet tudni, mi lesz Gázával, egy biztos: a mostani rendszer már nem életképes.”
Ezt is ajánljuk a témában
Benjamin Netanjáhú budapesti látogatása kapcsán adott exkluzív interjút a Mandinernek az EMIH vezető rabbija.
Nyitókép: Doaa Albaz / AFP
A témához kapcsolódó beszélgetést itt nézhet meg: