Német, osztrák, két jó elvtárs

Egy időben zajlik és egy irányba tendál a németországi és az ausztriai kormányalakítás. Mivel a két germán ország hazánk első és második legnagyobb külkereskedelmi partnere, nem mindegy, milyen politikai viszonyok alakulnak ki a következő évekre nyugati szomszédságunkban.

Az, hogy a két országban egyszerre folynak a kormánytárgyalások, Ausztria és Németország politikai válságát mutatja: Bécsben a szeptemberben tartott választás óta keringőztek a kormányalakítás körül, Németországban pedig csak ez év őszén lett volna voksolás, de a baloldali–liberális kabinet bukása miatt előre hozták februárra.

A két ország politikai fejleményeiről rendre írunk e hasábokon: mint ismeretes, szomszédunknál ősszel az Ausztriai Szabadságpárt (FPÖ) nyerte meg a választást az Osztrák Néppárt (ÖVP) és az Ausztriai Szociáldemokrata Párt (SPÖ) előtt; a minapi német választáson pedig a Kereszténydemokrata Unió (CDU) győzött, megelőzve a feltörekvő Alternatíva Németországért (AfD) pártot és az összeomló Németországi Szociáldemokrata Pártot (SPD).

példátlanul erőssé váltak a rendszerkritikus, karakteresen jobboldali formációk a germán országokban, és e kihívás ellen a hagyományos rendszerpártok összefogással védekeznek, akár kényszerkoalíció árán is. Amit előre látunk: a nagyobb erőt képviselő mérsékelt jobboldali pártokat fogják ugráltatni és dögönyözni összezsugorodott, de annál harcosabb baloldali „szövetségeseik” mind Ausztriában, mind Németországban. Elvtársi egyetértésben.

Az összes párt közül 

 és jelen állás szerint ő nevethet a legnagyobbat a végén. Az ÖVP alázuhant a Sebastian Kurz elnökségét jellemző népszerűségi magaslatokból, és a tavalyi kampányhajrában mutatott visszakapaszkodás ellenére is csak 26 százalékot szerzett, második helyen befutva a hatalmasat erősödő FPÖ mögött. A harmadik helyezett szocdemeket ugyanúgy 21 százaléknyi szavazó támogatta, mint öt évvel korábban. Bejutott még a NEOS – Új Ausztria és Liberális Fórum, valamint a Zöldek is.