Írország lázad: egy jobboldali portál keményen szembeszáll a mainstreammel és a Facebook cenzoraival

„Az írek a Nyugat magyarjai” – írta William Butler Yeats, az ír nemzeti irodalom ikonikus alakja. Bár ez a kijelentés elsőre költői túlzásnak tűnhet, mai szemmel olvasva egyre inkább nyer értelmet: 

két ország, amely ma is próbálja megőrizni szuverenitását egyre centralizáltabb Európai Unióban, miközben küzd a migrációval, az ideológiai nyomással és az egyoldalú médiaviszonyokkal.

E gondolat mentén beszélgettünk Gary Kavanagh újságíróval, a Gript című ír hírportál főszerkesztő-helyettesével. 

Kavanagh szerint ez a konfrontáció nem csupán politikai, hanem civilizációs természetű: kérdés, hogy a kisebb államok képesek-e közösen kiállni saját érdekeik mellett, vagy végleg alárendelődnek a nagyhatalmi logikának.

Beszélgetésünk kezdetén rákérdeztem Yeats idézetére, amely a magyar és ír sors közötti rokonságot említi. Kavanagh szerint ezek a párhuzamok valósak, noha kevéssé feltártak. Mint mondta, mindkét ország megőrizte katolikus identitását idegen uralom alatt, és hasonló időszakban indult el a kulturális újjáéledés is – nálunk a népmesék, népzene és a nemzeti ébredés révén, náluk az ír folklór és függetlenségi mozgalmak révén. 

de ezek a kapcsolatok kevéssé ismertek és nincsenek tudományosan feldolgozva. „Nagyon hasonló a kulturális fejlődésünk, és sajnálatos, hogy nincs nagyobb tudományos vagy politikai érdeklődés ezek feltárására” – mondta.

Kavanagh szerint jelenleg Írország és Magyarország periférikus viszonyban áll egymással: kevés a közvetlen kulturális vagy gazdasági kapcsolat. Ugyanakkor úgy véli, éppen ezért lenne fontos kiépíteni a szorosabb együttműködést, különösen az EU keretében. „A kisebb államoknak szövetséget kellene alkotniuk, hogy ellensúlyozni tudják Franciaország és Németország dominanciáját. A britek kilépése óta érezhetően átrendeződött az erőegyensúly – és ez ránk, kisebb tagállamokra nézve veszélyes.”

Az EU-hoz való viszony kapcsán elmondta, hogy az ír lakosság rendkívül EU-párti, de ez a támogatás inkább az értelmiségi és politikai elit körében erős, míg a munkásosztályban már érzékelhető az elégedetlenség. Különösen akkor, ha az EU katonai integrációja kerül szóba – hiszen az ír társadalom mélyen elkötelezett a semlegesség eszméje mellett. Érdekes módon a magyar helyzethez képest a migrációs politika sem vált ki akkora indulatokat Brüsszel irányában, inkább a hazai politikusokat hibáztatják. „Az emberek nem hisznek már a saját vezetőik kompetenciájában, és ezért még az EU-t sem okolják” – fogalmazott.

Kavanagh szerint az emberek úgy érzik, hogy az ír menekültügyi rendszerrel visszaélnek, főként gazdasági migránsok. Ez a helyzet társadalmi feszültségekhez, bizalomvesztéshez és – nem utolsósorban – erőszakos cselekményekhez vezetett. Több tucat gyújtogatás történt olyan épületek ellen, amelyeket a közösség menedékkérők elhelyezésére alkalmasnak tartott. 

A Gript újságírói munkája e kérdésekben sokak szemében pótolhatatlan, míg mások szerint veszélyes. A platform elutasítja az állami támogatást, hogy megőrizze függetlenségét, és kizárólag előfizetői pénzből működik. Ugyanakkor a működésük során számos intézményi akadályba ütköznek: egyes újságíró-szövetségek nem hajlandók kiállni mellettük, még akkor sem, ha például rendőrségi visszaélés éri őket. „Ha egy baloldali médiumot ért volna ugyanilyen jogsérelem, már másnap közleményt adtak volna ki. Nekünk egy hónap múlva ígértek választ” – mondta.

 „A legtöbb médium közel áll az államhoz, különösen a COVID idején, amikor a kormány lett a legnagyobb hirdető.” A Gript több olyan történetet is közölt, amelyeket más lapok elhallgattak vagy „konteónak” bélyegeztek – például amikor kiszivárogtatták, hogy egyes szakértők Saul Alinsky radikális módszertani kézikönyve alapján próbálták befolyásolni a lezárásokat.

Ami a techcégeket illeti, Kavanagh szerint kezdetben komoly korlátozásokat tapasztaltak, főként Facebookon. Egy esetben például egy transznemű sportoló részvételéről szóló cikküket „hamisnak” minősítette egy rivális portál, pusztán azért, mert verseny helyett kerékpáros túrának nevezték az eseményt. Az ilyen „ellenőrzések” alapján az algoritmus korlátozta az eléréseiket. Azóta azonban – talán az irányváltás vagy Elon Musk és Mark Zuckerberg döntései miatt – enyhült a helyzet.

Kavanagh végül arról is beszélt, hogy a Gript hatása túlmutat a saját olvasóin. „A legutóbbi népszavazások során sok kampányoló politikus jelezte: olyan érveket hallanak a választóktól, amelyek egyértelműen tőlünk indultak, de az emberek nem is tudják, mi az a Gript.” A vélemények tehát organikusan terjednek, és az intézményes politika nem tudja diszkreditálni őket – hiszen „nem tudják, kit kellene megbélyegezni.”

Kavanagh szerint az, hogy 2018-ban minden országos napilap az abortusztilalom eltörlésére buzdított, a média sokszínűségének teljes hiányát mutatta. „Ez nem egészséges egy társadalom számára. Viszont üzletileg remek lehetőség volt számunkra, hiszen az emberek vágynak az alternatívákra.”

Ahogy Írország és Magyarország jövője az EU-ban egyre inkább párhuzamos kihívásokkal szembesül – migrációval, centralizációval, szuverenitáskérdésekkel –, úgy válik világossá, hogy a két ország számára kulcsfontosságú lenne a kapcsolat erősítése. Nemcsak a közös múlt és értékek miatt, hanem azért is, mert a jövőben csak azok az államok tudják érvényesíteni érdekeiket, akik nem félnek hangosan kimondani, amit sokan csak gondolnak – vallja.

Nyitókép: a Gript X-oldala