Gyengülve győztek a szociáldemokraták Hamburgban, nagyot erősödött a konzervatív CDU

A Bundestag-választások értékelésének árnyékában szinte teljesen figyelmen kívül maradt, hogy Németország második legnagyobb városában, Hamburg Szabad és Hanza-városban tartományi parlamentet választottak március 2-án. Bár az eredmények az előzetes közvélemény-kutatásoknak megfelelően alakultak, ez nem csak az ottani állampolgárok szempontjából bír jelentőséggel, hanem – mint minden tartományi parlamenti választás – az egymással függési rendszerben lévő német kétkamarás, föderális törvényhozási rendszer erőviszonyai és a szövetségi szinten zajló belpolitikai csatározások nyomon követése miatt is.

Eredmények

Most, egy héttel az előrehozott szövetségi parlamenti választást követően az előzetes hamburgi eredmények alapján biztos, hogy a városállam szociáldemokrata kézben marad. Az SPD ugyanis 67,7%-os választási részvétel mellett (+4,7% 2020-hoz képest) 33,5%-ot, eddigi legrosszabb hamburgi eredményét érte el, amivel – bár nem kis veszteségeket elkönyvelve (-5,7%) – továbbra is legerősebb erő maradt. Második helyen a legutóbbi választási eredményéhez képest nagyot javító (+8,6%) CDU futott be 19,8%-os eredménnyel, míg az SPD juniorpartnere, a Zöldek szintúgy jelentőst gyengülést elkönyvelve (-5,7%) harmadik helyen végeztek a szavazatok 18,5%-át megkapva. A CDU-n kívül erősödni tudott még a Die Linke (+2,1%) és az AfD (+2,2%) is, 11,2%-kal először kétszámjegyű eredményt megfogva Hamburgban, illetve 7,5%-ot érve el. Az FDP eddigi leggyengébb hamburgi eredményét tudja felmutatni 2,3%-kal, a mindössze bő egy évvel alapított Bündnis Sahra Wagenknecht (BSW) pedig a közelébe sem került a bejutásnak (1,8%).  

Ez az eredmény egyúttal azt is jelenti, hogy Peter Tschentscher (SPD) marad a kormányfő Hamburgban és válogathat a koalíciós társak közül, ami a tárgyalások során az ő pozícióját fogja erősíteni. Bár a regnáló miniszterelnök már a választásokat megelőzően is hangsúlyozta, hogy szívesen kormányozna tovább a Zöldekkel, mind az SPD, mind a Zöldek nagyot gyengültek, míg a belbiztonságra és gazdasági fellendülésre fókuszáló CDU nagyot erősödött, ami viszont a kereszténydemokraták mellett szól. Így, bár a kétharmados vörös-zöld többségét elvesztette, kinyílt egy második koalíciós opció is Tschentscher számára, ami az eredmények tekintetében jobban leképezné a konzervatívabb politikát kívánó népakaratot.

Hamburgi politikai sajátosságok

Hamburg Szabad és Hanza-város egyike annak a három német városnak, amelyek szabad tartományi jogállással rendelkeznek (a másik kettő Berlin és Bréma). Ez azt jelenti, hogy az úgynevezett területi államoktól eltérően nincs külön közigazgatási egység az önkormányzati és a tartományi feladatokra – a hamburgi kormány mindkettőért felelős. Ez többek között azért is fontos, mert annak ellenére, hogy a hírekben leginkább a szövetségi szintű politikáról hallani, tehát Olaf Scholz (SPD) kancellárról, Annalena Baerbock (Zöldek) külügyminiszterről vagy épp Friedrich Merzről (CDU), a múlt heti választás győzteséről és ennek megfelelően kancellár-várományosról, a német politikai rendszer föderális felépítése miatt a tartományok alapvető fontosságúak. Mindegyik rendelkezik saját parlamenttel, saját kormánnyal, alkotmánnyal, alkotmánybírósággal, költségvetéssel és számvevőszékkel. Ennek megfelelően egy átlag német állampolgár elsősorban a tartományi joghatóságban lévő intézményekkel (például közoktatás, rendőrség, igazságügy, egészségügy) találkozik. Ezenfelül a tartományi kormányoknak a német törvényhozás második kamarája, Szövetségi Tanács (Bundesrat) révén érdemi beleszólásuk van a szövetségi törvényhozási munkába is. Ennek értelmében egy tartományi parlamenti választás, amely egyúttal az ottani kormány összetételéről is dönt, az ország főhatalmát meghatározó voksolás is egyben.

Ezenfelül Hamburg tartomány politikai rendszere rendelkezik néhány sajátossággal. Az egyik legalapvetőbb, hogy itt – csakúgy, mint a másik kikötői városállamban, Brémában – a tartományi parlamentet Bürgerschaftnak (Berlinben Abgeordnetenhaus, míg a többi tartományban Landtag), a tartományi kormányt pedig, mint Berlinben és Brémában is Szenátusnak hívják. A hamburgi parlament mozgalmas múltra tekint vissza. Első írásos említése 1410-ben történt, jóval azelőtt, hogy Luther Márton közzétette volna téziseit, vagy Kolumbusz Kristóf elindult volna Amerikába. A mai parlament jogelődje egészen a 19. századig a hamburgi földbirtokosok gyűlése volt, amely a hamburgi tanáccsal együtt – ahogy a városi kormányt 1860-ig hívták – irányította a Hanza-város sorsát.

Még az 1848/1849-es német forradalom és az 1860-as új hamburgi alkotmány után is, amelynek értelmében először választották meg szabad és általános választójoggal a parlament egyes tagjait, a tehetős polgárok még egy ideig biztosítani tudták befolyásukat. Ezt követően is csak az első világháború végéig alakult ki egy, a mai felfogásban is demokratikusnak nevezhető alkotmány. 1919-től kezdve ugyanis minden nagykorú hamburgi állampolgárnak volt szavazati joga, beleszólva így a szenátus összetételének és a polgármester személyének kiválasztásába is. A nemzetiszocialista idők természetesen a hamburgi parlamentet is érintették, a nácik megszüntették a hatalmi ágak szétválasztását és ellehetetlenítették a törvényhozást. A háborút követően azonban a brit megszállók egyik első feladatuknak tekintették a parlament és a demokrácia helyreállítását Hamburgban. 1946-tól kezdve a hamburgi politikát kezdetben a brit szövetségesek által kinevezett képviselők, majd a választott képviselők határozták meg.  

Hamburg egyike azon öt tartománynak, ahol tartományi parlamentet minden 16. életévét betöltött, legalább három hónapja a városállamban élő német állampolgár jogosult – ezt még Olaf Scholz (SPD) jelenlegi kancellár, korábbi hamburgi polgármester/kormányfő alatt vezették be 2013-ban. Ezenfelül 2015 óta a városállamban is öt évre választanak – mint minden tartományban Brémát kivéve, itt négy évente – tartományi parlamentet.

Ezenkívül 2009 óta Hamburg választójogában jelentős sajátosságok fedezhetők fel. A legszembetűnőbb, hogy minden választópolgárnak fejenként tíz szavazata van: öt egyéni választókerületi és öt tartományi listás (Landesstimme). Előbbi esetében a választók vagy adhatják egy személyre mind az öt szavazatot, vagy ezeket tetszés szerint oszthatják szét a számukra szimpatikus jelöltek között. A 17 választókerület nagyságától függően a legtöbb szavazatot kapott három, négy vagy öt jelöltet közvetlenül választják be a parlamentbe – az összesen 121 képviselőből 71 képviselőt választanak ezen a módon. Ha egy egyéni választókerületi jelölt megnyeri a választókörzetét, mindenképp bejut a tartományi törvényhozásba. A második, azaz tartományi listás szavazattal a választók szintúgy szabadon bánhatnak. Leadhatják azokat teljes egészében egy párt tartományi listájára, vagy feloszthatják azokat egy vagy több párt tartományi listáján egy vagy több személy között. Végül a leadott tartományi szavazatok összessége határozza meg, hogy egy párt összesen hány mandátumot kap a parlamentben, ha eléri az öt százalékos bejutási küszöböt. Ha egy párt a szavazási eredmények alapján több egyéni választókerületi mandátumot szerez, mint amennyi a tartományi listás szavazatok alapján járna, akkor is megtarthatja a megnyert egyéni választókerületi mandátumokat (túllógó mandátum). Ebben az esetben a többi párt mandátumainak kompenzációs kiegyenlítése biztosítja, hogy a mandátumok végső elosztása a parlamentben a tartományi listás szavazatok arányát tükrözze vissza – ezáltal a tartományi parlament képviselőinek száma ciklusról ciklusra változhat és több is lehet, mint a törvényben meghatározott 121. Ez a szabályozás egyébként teljes egészében ugyanaz, mint a szövetségi választójog esetében volt annak 2023-as megváltoztatása előtt.

A hamburgiak ezen választási szabadsága azt eredményezi, hogy egy tartományi listás szavazólap idén 28 oldalból áll – ez felszorozva 44,8 millió oldalt jelent a választáson. Különlegessége még ezenkívül a hamburgi politikának, hogy a Bürgerschaft képviselői részmunkaidős politikusoknak számítanak. Ez azt jelenti, hogy a parlamenti képviselők bár kapnak havi juttatást, azonban szakmájukat továbbra is gyakorolhatják részmunkaidőben a politikusi lét mellett. Ehhez igazodik a parlament munkarendje is: A többi tartományi parlamenttel ellentétben Hamburgban nincsenek fix délelőtti időpontok, a Bürgerschaft ülései csak délután kezdődnek.

Hamburg mindig is az SPD egyik fellegvárának számított

A városállam 1946 óta a szociáldemokraták egyik fellegvárának számít, az 1946 és 2025 között a hamburgi kormánykoalíciókban leggyakrabban részt vevő párt egyértelműen az SPD. Az eddigi 20 koalícióból 16-ban képviseltették magukat, ebből hat alkalommal ráadásul abszolút többségük volt, azaz nem voltak ráutalva semelyik pártra sem. Legutóbb erre Olaf Scholz első miniszterelnöki/főpolgármesteri ciklusa alatt volt példa 2011 és 2015 között. A párt továbbá az eddigi 22 tartományi parlamenti választásból 18-szor az SPD lett a legerősebb erő, legjobb eredményüket 1966-ban érték el, amikor is a szavazatok mintegy 59%-át szerezték meg. Ráadásul a hamburgi SPD történetének még magyar vonatkozása is van: A magyar felmenőkkel rendelkező, Magyarország iránt nagy szimpátiával viseltető Klaus von Dohnanyi, szociáldemokrata politikus is a Hanza-város miniszterelnöke volt 1981 és 1988 között.

2011 óta folyamatosan az SPD adja a kormányfőt Hamburgban, miután 2001 és 2011 között a CDU aranyévei voltak – a kereszténydemokraták egy cikluson át 2004 és 2008 között még abszolút többséggel is rendelkeztek, majd létrehozták az első CDU-Zöldek koalíciót tartományi szinten, ami azóta egy bejáratott konstellációvá vált. Az utóbbi tíz évben egy vörös-zöld (SPD-Zöldek) koalíció kormányoz a városállamban, 2018 márciusa óta Peter Tschentscher vezetésével, miután Olaf Scholz 2018-ban az akkor megalakuló szövetségi kormány pénzügyminisztere és alkancellárja lett Angela Merkel (CDU) korábbi kancellár alatt. Tschentscher ezt megelőzően hét évig a Hanza-város pénzügyekért felelős szenátora volt.

A legutóbbi választáson a szociáldemokrata politikust megerősítették hivatalában. A 2020. február 23-i hamburgi parlamenti választások eredménye szerint az SPD a szavazatok 39,2%-ával lett a legerősebb erő, míg a második helyen, majdnem megduplázva 2015-ös eredményüket a Zöldek végeztek 24,2%-kal. A Kereszténydemokrata Unió mindössze 11,2%-ot ért el, ami a párt történetében az egyik legrosszabb tartományi parlamenti választási eredmény, míg a Die Linke 9,1%-kal magabiztosan maradt bent a tartományi törvényhozásban. Az AfD pedig szűkösen, de megugorva a bejutási küszöböt 5,3%-on végzett.

A mostani jelöltek és témák

Az SPD értelemszerűen a nagy népszerűségnek örvendő Peter Tschentscherrel, mint miniszterelnök-jelölttel indult a választáson. A párt választási programjában többek között több megfizethető lakást és lakhatást ígér, amelynek érdekében meg akarja hosszabbítani a lakbérek befagyasztását, fel akarja gyorsítani az építéshez szükséges engedélyezési eljárásokat és több tartományi támogatást akar nyújtani a megfizethető lakhatáshoz. A szociáldemokraták ezenfelül a kampányban az oktatásra helyeztek nagyobb hangsúlyt, ideértve az iskolák és óvodák felújítását például, valamint a távfűtési hálózat, valamint a szélenergia és a fotovoltaikus rendszerek bővítését is előtérbe helyezték.

A Zöldek Katharina Fegebank, Hamburg alpolgármestere/miniszterelnök-helyettese vezetésével elsősorban az éghajlatváltozás elleni társadalmi célú intézkedésekre összpontosítottak. A párt Hamburgot a hidrogén, mint energiaforrás egyik fő helyszínévé kívánják tenni, egyúttal pedig további megújuló energiaforrási kapacitásokat építenének ki. Bővíteni tervezik ezenfelül a helyi tömegközlekedési lehetőségeket, elősegítve ezzel az embereket mobilitását, míg az oktatáspolitikában a szakemberek képzésébe történő nagyobb beruházásokra összepontosítanának.

A CDU a belbiztonság, a gazdasági fejlődés és a család témakörére helyezte a legnagyobb hangsúlyt. A kereszténydemokraták az ügyészséget, a bíróságokat és a rendőrséget több munkatárssal és jobb technikával kívánnák ellátni, valamint több videómegfigyelést és fegyvertilalmi zónát szorgalmaznak a magas bűnözési aránnyal sújtott területeken. A CDU ezenfelül javítani akarja a város autózhatóságát, és bevezetne egy ingatlantámogatást, hogy a gyermekes családok és a fiatalabbak is finanszírozni tudják saját ingatlanjukat. A párt csúcsjelöltje Dennis Thering volt, a CDU tartományi elnöke.

A Die Linke központi témája a kampányban a társadalmi igazságosság kérdése volt. A párt a választási programja alapján a lakbérek korlátozását célzó lakbérplafon bevezetését szorgalmazza. A szegényebb kerületekben városi egészségügyi központokat hoznának létre, a klinikákat pedig tartományi tulajdonba vennék. Ezenfelül egy villamosvonal kiépítéséért és a mindenki számára ingyenes tömegközlekedésért szállnak síkra. Az oktatás területén a Die Linke erősíteni akarja az esélyegyenlőséget, ezért megszüntetné az osztott iskolarendszert, valamint egész napos ellátást biztosítana a bölcsődékben.

Hamburgban az Alternatíva Németországért egyebek mellett a rendőrség finanszírozásának, valamint személyi állományának növelését követeli. A párt bevezetné, hogy a rendőrök mindenhol testkamerákat használjanak, illetve próbajelleggel engedélyeznék a sokkolók használatát is. Az AfD a menedékkérőket pénzbeli ellátások helyett természetbeni ellátásban részesítené, és központilag helyezné el őket. Választási programjában a párt a fejkendő tilalmát is követeli a közintézményekben. Emellett eltörölnék az ingatlanadót, és elengednék az első ingatlant vásárló családok számára az vagyonszerzési illetéket.

Az FDP 2020-ban nem érte el az öt százalékos bejutási küszöböt, azonban egy megnyert egyéni választókerületi mandátum által mégis bejutott a parlamentbe, bár saját frakciót így nem tudott alakítani. A párt a választási programjában a bürokrácia és a szabályozások csökkentését szorgalmazza a gazdasági növekedés elősegítése érdekében, illetve Hamburgot a mesterséges intelligencia németországi központjává szeretné tenni.

Országos kitekintés

A mostani hamburgi tartományi parlamenti választás során megmutatkozott, hogy tartományi politikát nem, illetve jelenleg egyre kevésbé lehet leválasztani a szövetségi szintről, és nagyon hasonló tendenciák rajzolódtak ki, mint az egy héttel ezelőtti Bundestag-választáson. A szövetségi szinten korábban kormányzó jelzőlámpa-koalíció pártjainak (SPD-Zöldek-FDP) a támogatottsága visszaesett, míg a konzervatívabb témákat, mint a belbiztonság, a bűnözés elleni küzdelem hangsúlyozó CDU nagyot erősödött. A részeiben szélsőjobboldalinak számító AfD bár némileg tudott erősödni, de messze elmarad a szövetségi szintű vagy a kelet-német tartományokban elért eredményektől. A párt a kozmopolita, gazdaságilag erős kereskedelmi központban nem igazán fogott még talajt, hogy 10 százalék fölé tudjon kerülni. A részeiben szélsőbaloldali Die Linke itt is profitált a szövetségi trendekből és eddigi legjobb eredményét érte el Hamburgban, mindezt annak ellenére, hogy nemrég még őket is a bejutási küszöb alatt mérték. Egyúttal Hamburgban is kirajzolódott az a trend, hogy a Die Linke a fiatalok körében nagyot tudott támogatottságán növelni, míg a Zöldek a 35 év alatti választói korcsoportokban veszítettek a legtöbbet.

Összeségében elmondható, hogy az általános válsághangulat, a geopolitikai bizonytalanságok miatti aggodalom, a demokrácia állapotával kapcsolatos aggodalmak, de az emelkedő árak, a magas bérleti díjak és a munkahelyek megszűnése miatti személyes gazdasági helyzet is visszatükröződött a hamburgi választási eredményekben, bár a múlt heti Bundestag-választások eredményeivel egybevetve az országos átlagnál jóval kisebb mértékben.

Az idei egyetlen tartományi választásnak azonban valószínűleg nem lesz konkrét következménye a szövetségi kormányra nézve. A CDU és az SPD a szövetségi szinten a vártnál korábban és nagy nemzetközi nyomás alatt, már ma folytatni akarják a megkezdett koalíciós tárgyalásokat megelőző szondázó megbeszéléseiket. Ha sikerül koalíciót kötniük, akkor a tartományi választások miatti pártpolitikai csatározásokkal és helyezkedésekkel egyelőre egészen a jövő évig már nem kell számolniuk. Akkor viszont öt tartományban is, amelyeknek a lakossága együttesen mintegy 23 millió fő, választanak parlamentet: Baden-Württembergben, Rajna-vidék-Pfalzban, Szász-Anhaltban, Berlinben és Mecklenburg-Elő-Pomerániában.

Nyitókép: SOREN STACHE / dpa-Pool / dpa Picture-Alliance via AFP