Az USA nélkül Ukrajnának vége, ezért nagyon veszélyes, amit Európa csinál, írja egy német közgazdász

A béke a győzelem által – lényegében a második világháborús modell – az a lencse, amelyen keresztül gyakorlatilag minden európai vezető és a legtöbb kommentátor szemléli az orosz-ukrán konfliktust; Amerika ezt másképp látja – írta meg az Unheard magazin hasábjain Wolfgang Münchau, az Eurointelligence igazgatója és a lap rovatvezetője.

A szerző felidézi az európai álláspont gőgjének remek illusztrációjaként azt, amikor tavaly Anne Applebaum német békedíjat nyert, amelynek átvételekor kijelentette, hogy a győzelem fontosabb, mint a béke, s hogy a Nyugat végső célja az oroszországi rendszerváltásnak kell lennie.

Münchau hozzáteszi: a legtöbb háború nem így ért véget, az egyik vagy másik érintett fél „dicsőséges győzelmével”, hanem összetett békeszerződésekkel; mint például a harmincéves háború, amely „minden idők egyik legfontosabb békeszerződésével, a vesztfáliai békével ért véget”, ami lerakta a modern nemzetállamok alapjait és a mások belügyeibe való beavatkozás tilalmát, egy igazi aranykor vette kezdetét utána Európában.

Nincs stratégia sem Európában

Felemlegeti, Oroszországnak a Nyugattal való konfliktusa majdnem ennyi ideje tart, Putyin pedig megpróbálja visszaszerezni azokat a befolyási övezeteket, mint Grúzia vagy Ukrajna,

Európa számára veszélyes, ha ehelyett a győzelemhez ragaszkodik – írja.

S nem is a lőszerek vagy fegyverek miatt, hanem mert ha Amerika lekapcsolja a műholdakat és a hírszerzését, az európaiak nem tudnak a helyükre lépni.

Európának nemcsak ezt nem sikerült felfognia, de a győzelemhez vezető stratégiai utat sem, „a politikusok, az újságírók és az akadémikusok értelmetlenül ismételgetik, hogy Európa mindent megtesz”. De jósoltak már összeomlást az orosz gazdaságnak a szankciók miatt, és hogy Putyinnak fáj majd. 

Európának pedig nincs ilyesmije.

Vagyis, mint írja a szerző, Európa elkésett, az ukrán győzelembe vetett hitnek akkor lenne hitele, ha három éve elkezdték volna masszívan felfejleszteni a hadseregeiket az európaiak. „Katonai kapacitás, összehangolt politikai kampány, kompromisszumok a védelmi kiadások prioritása mellett” – sorolja, mit mulasztott Európa.

Ugyanis Berlin, Párizs és London akkoriban nem lépett, most meg nincs már rá pénzügyi mozgástér, olyannyira nem maradt fizetőképes Európa, hogy az orosz devizatartalékot akarta volna megszerezni, amit korábban befagyasztottak. „Ha ezt megtennék, a tartalékokat tároló brüsszeli Euroclear rengeteg perrel szembesülhet”, menekül a tőke Európából,s az EU-nak saját zsebből kellene feltőkésítenie, akár több pénzből, mint az Ukrajnának nyújtott segély, és totális pénzügyi válság jönne.

Kaja Kallas „ostobasága”

Itt áll tehát az EU, kilépési stratégia nélkül és Amerika elfordulását várva, mégis hogyan védheti meg magát? – teszi fel a kérdést a közgazdász, aki szerint még akkor sincs egység és elszántság, ha a terv és a hadiipar mögé raknák a GDP 3 százalékát kitevő pénzt; Kaja Kallas, az EU főképviselőjének „ostoba” szövege jól példázta az európai rövidlátást, amikor azt mondta, hogy „a szabad világnak új vezetőre van szüksége”. Eközben az EU szervezetileg alkalmatlan a kül- és biztonságpolitikára.

A szerző felidézi, Angela Merkel idején is volt egy ilyen fordulat, a 2018-as stratégiai függetlenség elmélete a Trumppal történt találkozó után, de nem vitte végig az ötletet, mert nem akarta megfizetni a politikai árát.

Mert például Németországnak aranyba foglalt szociális rendszere van, mert van, ahol még alapjövedelmet is adnak, akár dolgozik valaki, akár nem, ráadásul a németeknek 150 milliárd eurós költségvetést kellett biztosítaniuk az energiaátállásra. Amerika meg nem így működik.

Kétségbeesésükben azonban az európaiak most akár hitelt is felvennének, ami „gazdasági őrültség”, és értelemszerűen nem riasztja el az ellenséget sem; ráadásul ha a védelmi kiadásokat például kötvényekből akarják finanszírozni, az nem csak a hitelességet ássa alá, de Putyin kezére is játszhat a kötvényeken keresztül.

Putyin éber

Az orosz elnök ugyanis látja, hogy Európa kétségbeesett, a briteknek csak nyirbálással sikerült növelni egy picit a katonai kiadásokat 2027-re, a franciák eleve fenntarthatatlan pénzügyi politikát visznek.

Szeretnénk rendszerváltást Moszkvában, de a harcot vívja csak meg más helyettünk – summázza Münchau. Csakhogy akkor Amerika előrenyomulóban volt, most meg visszahúzódik.

„Ha az európaiaknak lenne eszük, a kamerák nélküli helyre vonnák félre Zelenszkijt, és azt mondanák neki, hogy vége a játéknak, és most meg kellene kötnie Trumppal az egyezséget”. Hiszen az ásványkincsek miatt Amerika magától kénytelen garantálni a védelmet. Zelenszkij lehet, hogy jobban megérti magát Londonban, mint Washingtonban, ám a közös illúziók veszélyes jövőhöz vezetik a kontinenst – zárja gondolatait a szerző.

Nyitókép: képernyőfotó az ominózus sajtótájékoztatóról