Woke parádé az új demokrata vezetők megválasztásán: úgy tűnik, semmit nem tanultak a novemberi vereségből

A Demokrata Nemzeti Bizottság február elsején új elnököt választott, amelyhez összegyűlt a bizottság teljes vezetése. A novemberi vereség után ez volt az első jelentősebb alkalom, ahol szembenézhettek az elkövetett hibákkal, és azzal, hogy Trump újraválasztása az ő alapüzenetük elutasítását is jelentette. A gyűlésről tudósító riporterek a politikai spektrum mindkét oldalán megállapították: a demokraták nem tanultak a hibáikból. 

Ahogy Molly Ball, a Wall Street Journal liberális újságírója írta: a választás után „a demokraták brandjét lehúzták a WC-én” és a legújabb felmérések szerint az amerikai lakosság 60%-a negatívan tekint a pártra. Ilyen helyzetben nehéz feladat az imázs helyreállítása. Azonban a DNC új vezetésének megválasztásán a demokraták demonstrálták, hogy miért is lett elege az amerikaiaknak belőlük. 

A demokraták nem kérnek a „józan ész forradalmából”

A választási vereség után pár hétig a demokrata elemzők és több politikus is elismerte, hogy a progresszív üzenetekre helyezett túlzott fókusz ártott a Demokrata Pártnak. Trump legnépszerűbb választási hirdetései a woke ideológiák elleni harcról, és különösen a gender ideológiával kapcsolatos őrületről szóltak. A Demokrata Nemzeti Bizottság azonban láthatóan nem akar változtatni. A legtöbb politikai elemző megegyezik abban: a bizottság hatalma elenyésző a különböző progresszív aktivista csoportokhoz képest, azonban általában a DNC vezetése jól reflektálja a párton belüli állapotokat. 

Jonathan Cait liberális újságíró az Atlantic hasábjain ment neki a DNC-nek, mivel szerinte a párt tagjai úgy tettek, mintha nem követtek volna el egyetlen hibát sem, és minden mehet tovább, pont úgy, ahogy eddig. Az új elnök megválasztását kísérő események kész woke parádé volt: volt ének, tánc, gender ideológia, és ijedezés a „fasiszta Trumptól.”

A szavazást megelőzte az MSNBC liberális amerikai tévécsatorna által szervezett fórum, amely azt a célt szolgálta, hogy az elnökségre pályázók bemutatkozhassanak. Az eső abszurd epizód akkor történt, mikor az egyik jelölt, egy bizonyos Quintessa Hathaway beszéd helyett énekelni kezdett egy saját maga által költött dalt. A jelöltek Trumpot fasisztázták, káoszról és horrorról beszéltek az illegális bevándorlók kitoloncolása kapcsán. 

Aztán jöttek a demokrata események elkerülhetetlen mellékszereplői: a progresszív tüntetők. Már a nyitóbeszédeket követően klímatüntetők zavarták meg az eseményt. 

Az AP egyik riporterének beszámolója szerint már csaknem az esemény lefújása mellett döntöttek a szervezők, annyira nem sikerült uralkodni a tömegen. Végül lezajlott a fórum, és egy-két jelölt igyekezett a tömeg „szenvedélyét” dicsérni. 

A gyűlés legabszurdabb pillanatai:

Egy új középszerű vezető 

A Demokrata Nemzeti Bizottság végül Ken Martin minnesotai politikust választotta elnökének. Ha az olvasók még soha nem hallották ezt a nevet, valószínűleg nincsenek egyedül. Martin a párt egyik kevéssé ismert háttérembere, akinek az lenne a feladata, hogy új útra terelje a pártot. A párt vezető politikusai és legnagyobb pénzügyi támogatói nem Martint támogatták, így a megválasztása bizonyos szempontból lázadás az elit ellen. 

Az MSNBC fórumán Martin az összes többi jelölthöz csatlakozva azt állította, hogy Harris részben a „rasszizmus és a nőgyűlölet” miatt veszítette el a választást – számolt be a Washington Free Beacon. 

Egy ponton pedig a saját „fehér privilégiumáról” is beszélt. Az új vezető Trump-ellenessége természetesen adott: egyszer X-en arról is írt, hogy Donald Trumpot „árulásért” kellene elítélni. 

Martin megválasztása hasonló motivációból fakadhat, mint amiért Kamala Harris Tim Walzot választotta alelnökjelöltjének: mindketten hagyományos, középnyugati férfiaknak tűnnek, akikkel azonban csak addig tud azonosulni az átlag amerikai, amíg meg nem szólalnak. A DNC alelnököket is választott, köztük a legismertebb David Hogg, aki egy iskolai lövöldözés túlélése után demokrata üdvöske lett és üzenete alapvetően kimerül a fegyverek betiltásában.  

Csodára várva

A demokraták veresége nem volt olyan nagy mértékű, hogy ne legyen okuk reménykedni, különösen a 2026-os időközi kongresszusi választásokkal kapcsolatban. A DNC pontosan a szavazók toborzásához ért a legjobban. Aktivista hálózatuk páratlan, amelynek köszönhetően a párt általános népszerűtlensége ellenére 2024-ben is majdnem elvitték a Képviselőházat. 

Egyes demokrata spekulációk szerint Kamala Harris újra indulna, amely rémálom forgatókönyv a párt számára. Potenciális esélyesként beszéltek Gavin Newsom kaliforniai kormányzóról, akinek azonban a Los Angeles-i tűzvész lehet, hogy véget vetett az elnöki reményeinek. 

Valószínűleg a demokratáknak növelné az esélyeit, ha egy „demokrata Trumppal” próbálkoznának: egy populista, lehetőleg nem a politikából érkező emberrel, akik széles ismertséggel rendelkezik, és tud az átlag amerikaikhoz szólni. A DNC woke parádéja, klímatüntetői és gender kvótái azonban nem ebbe az irányba mutatnak. Pedig ha vissza akarnak találni a szavazókhoz, kénytelenek lesznek változtatni. 

Nyitókép: Pride felvonulás Washington DC-ben 2024-ben/ Mandel NGAN / AFP

***