Tüntetések előre megírt kottából

„Az idei volt a legmelegebb január az egész világon, amióta jegyzik a statisztikákat. Ez is kedvezhetett a közép-európai tüntetéshullámnak az év e szokatlan szakaszában, ám nyilvánvalóan nem ez a fő oka. Ausztriában az Osztrák Szabadságpárt kormányalakítási lehetősége miatt vonultak az utcára, Szerbiában és Szlovákiában kormányellenes demonstrációkat tartottak. Az első esetben tehát egy még létre sem jött felállás ellen tüntettek, az utóbbi kettőben a fennálló hatalommal szemben. Közös a három esetben, hogy a szuverenista erők ellenében hívták életre a megmozdulásokat.

A kérdés az, hogy a szlovákiai és a szerbiai tiltakozásokban mennyiben jelenik meg az ott élő polgárok felháborodása, illetve mennyiben és kik szítják ezeket külföldről. Valamint persze az is, hogyan érinthet mindez bennünket.

Szlovákiában titkosszolgálati jelentés állapította meg a külföldi befolyást. Az ország politikai rendszere túl képlékeny, az elmúlt néhány évben öt különböző miniszterelnöke volt. Robert Fico az elmúlt két évtizedben ugyan a szlovák politika erős emberévé nőtte ki magát, de hatalma eddig sem volt töretlen – 2018-ban például belebukott a Kuciak-gyilkosság következményeibe –, és most is ingatag. Kormánytöbbsége elapadt. A Pozsonyban utcára vonult tüntetők az »orosz orientációját« kérték számon Ficón. Szerinte meg olyanok próbálkoznak a megbuktatásával, akik alulmaradtak a 2023-as előre hozott választásokon.

Déli szomszédunknál más a helyzet. A Szerb Haladó Párt több mint egy évtizede a hatalomban van, Szerbia erős embere, Alekszandar Vucsics 2014-től előbb kormányfő, csaknem nyolc éve pedig köztársasági elnök. Nemrég tisztáldozatra kényszerült, távozott a kormányfője, Milos Vucsevics. Miközben e pillanatban úgy tűnik, Vucsics ura maradt a helyzetnek, a szerbiai elégedetlenség mélyebb a szlovákiainál. Noha a koszovói helyzettől sem független, alapvetően az újvidéki vasútállomáson tavaly történt szerencsétlenségre vezethető vissza, amelyben tizenöt ember életét vesztette. A tiltakozók – elsősorban diákok – a felelősök megbüntetését, a történtek alaposabb kivizsgálását sürgetik, a rendbontó demonstrálóknak pedig amnesztiát. De általános korrupcióról is beszélnek, hatalomváltást, »több demokráciát« is követelnek. Ficóhoz hasonlóan Vucsics is említést tett idegen befolyásról, egyes külföldieket ki is utasítottak. A szerb fejlemények annál is fontosabbak, mivel náluk az utca negyedszázada rendszerváltást vívott ki. Tüntetéshullám buktatta meg Szlobodan Milosevics uralmát. Milosevics diktátor volt, Vucsics pedig nem az, ám kérdés, mennyit számít ez a végelszámolásnál.”

Nyitókép: Robert Nemeti / ANADOLU / Anadolu via AFP