Trump kell, de nem elég a békéhez!

„Ha azt gondoljuk, hogy Donald Trump egy az egyben meg tudja változtatni az Európai Unió álláspontját az orosz–ukrán háború kérdésében, akkor tévedhetünk. Pedig elsőre logikusnak és racionálisnak tűnik, hogy az EU követi Trumpot, mivel nagymértékben kiszolgáltatott az Egyesült Államoknak. És ez nagymértékben igaz is.

Gondoljunk az ameri­kaiak elsőbbségére, meghatározó katonai erejére a NATO-ban, arra, hogy Nyugat-Európa a jólétét még ma is nagymértékben az amerikaiak segítségének (kiindulópont a Marshall-terv) köszönheti vagy arra, hogy a mai napig sokkal nagyobb szerepet játszanak a nemzetközi kereskedelemben, a pénzügyekben, a globális intézményekben stb., mint mi, európaiak.

Ebből viszont valóban az következhetne, hogy akkor január 20-a, Trump hatalomra kerülése után az EU azonnal megváltoztatja a véleményét sok kérdésben, ideértve a háború vagy béke kérdését is. Mindannyian abból indulhatunk ki elsődleges megközelítésben: ugyan melyik uniós tagállam akar majd ujjat húzni az amerikaiakkal, ha ők bejelentik, hogy mától kezdve minden energiát a tűzszünet és a békekötés megteremtésére kell összpontosítanunk?

A helyzet azonban úgy áll, hogy nem számolunk egy tényezővel. Ez pedig nem más, mint hogy nem pusztán nagyhatalmak és nemzetállamok, uniós tagállamok döntik el a világ sorsát, háborúk elkezdését vagy éppen befejezését.

Van ugyanis a szemben álló nemzetállamok és nagyhatalmak mellett egy harmadik tényező is a világban, amelyiknek a befolyása talán még ezeknél a nagyhatalmaknál és nemzeteknél is meghatározóbb. És lehet, hogy az ő akaratuk számít igazán. Ez a harmadik oldal a globális elit.

Nevezhetjük háttérhatalomnak, deep state-nek, azaz mélyállamnak, teljesen mindegy. Az a lényeg, hogy számoljunk ennek a hatalomnak a befolyásával, mely egyáltalán nem nevezhető kicsinek.”

Nyitókép: FREDERICK FLORIN / AFP

***