„Olyan intenzíven és olyan hosszan fogjuk támogatni Ukrajnát, ameddig csak szükséges” – Háborús héják Európa egén

Óriási felháborodást váltott ki Keith Kellogg, Donald Trump Ukrajnáért és Oroszországért felelős különmegbízottjának kijelentése, miszerint Európa nem vehet részt az orosz-ukrán háború béketárgyalásain. Henry Kissinger híres bonmotját parafrazálva jogosan merülhet fel az amerikai illetékesekben a kérdés: Kit kell felhívnom, ha Európát is be akarom vonni a béketárgyalásokba? A problémát azonban nem csupán a hagyományosan hiányzó egyszemélyi felelős döntéshozó hiánya okozza, hanem az is, hogy milyen érdemi hozzájárulást tudnának nyújtani az európai vezetők a tervezett orosz-amerikai tárgyalásokhoz – olvasható a Faktum elemzésében. 

Miközben Vlagyimir Putyin és Donald Trump a békéről kezdett egyeztetni, 

Az alábbiakban néhány jellemző megnyilatkozásukat idézte fel a portál. Az egyik legelszántabb ukrán támogató, Donald Tusk, Lengyelország miniszterelnöke, a Trump-Putyin találkozóról még nem nyilatkozott, azonban néhány héttel ezelőtt Lembergben tett látogatása során kijelentette:

„Ukrajnának semmi oka sincs arra, hogy engedményeket tegyen Oroszországnak abban az esetben, ha béketárgyalásokra kerülne sor.” Hozzá tette: „Oroszországnak újra kellene gondolnia a cselekedeteit, hiszen ő támadta meg Ukrajnát”. Hangsúlyozta, hogy „ez csak úgy érhető el, ha Ukrajna a béketárgyalások kezdetéig is teljes körű támogatásban és szolidaritásban részesül”.

A balti államok álláspontja szintén határozott. Kaja Kallas, Észtország korábbi miniszterelnöke és az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője egyértelműen elutasított minden Oroszországnak adandó engedményt:

„Hangosan és világosan közölnünk kell azt, hogy az agresszió nem lehet kifizetődő. Ha megtámadnak egy szuverén országot, akkor nem hagyhatjuk, hogy több területtel és több erőforrással távozzanak. Ehelyett büntetni kell az ilyesmit, hiszen a nemzetközi jog tiltja egy független ország megtámadását. Vagyis én nem ajánlanék semmit Oroszországnak. És nem aggódnék Oroszország miatt. Inkább Ukrajna túlélése miatt aggódom, hiszen Oroszország mindig visszatérhet a saját határaihoz.”

Az Európai Bizottság szerdai brüsszeli találkozója után pedig kijelentette:

„Ukrajna függetlensége és területi integritása feltétel nélküli. Most Ukrajna megerősítésének és szilárd biztonsági garanciák nyújtásának kell prioritást élveznie.”

Marko Mihkelson észt parlamenti képviselő ugyancsak nem bizonyult a béke feltétlen barátjának. X oldalán azt írta az orosz-amerikai tárgylásokról: „A mai nap sötét napként vonulhat be a történelembe Európa számára. Most már az európai vezetőkön múlik, hogy végre felismerik-e, hogy a saját kezünkbe kell vennünk a sorsunkat – most azonnal.”

Mostanában ugyan csendesebb, de miután Orbán Viktor, az EU-soros elnökségét épp betöltő Magyarország kormányfője a nyár derekán Kijevben a béke érdekében tűzszünetet sürgetett, a finn elnök, Alexander Stubb leszögezte, a háborúnak úgy lehet véget vetni, ha folytatódik Ukrajna támogatása, felfegyverzése. 

Ulf Kristersson svéd miniszterelnök az amerikai elnökválasztás kapcsán beszélt arról, hogy mennyire nyugtalanító Trump Ukrajnával kapcsolatos béketerve. Akkori sajtótájékoztatóján arról nyilatkozott, hogy a svéd kormány számára komoly problémát jelent Trump békepárti hozzáállása. A svéd védelmi miniszter, Pal Jonson a svéd köztévének még az amerikai republikánus győzelem előtt beszélt arról, hogy ha Trump nyerne, Svédország szembemenne az amerikai békepolitikával. Svédország és más országok az Egyesült Államok nélkül is folytatnák Kijev támogatását Oroszország ellen.

A német politikai elit sincs más véleményen. Annalena Baerbock német külügyminiszter a müncheni biztonsági konferencián már-már ultimátum-szerűen jelentette ki: nem lesz béke Európában, ha az nem európai béke. A nemzetközi konferencia megnyitója előtt nem sokkal kiadott közleményében pedig szélhámosságnak nevezte az orosz-amerikai békekezdeményezést, hozzátéve, hogy a valódi béke csak az erő segítségével jöhet el.

Hasonló szellemben nyilatkozott Olaf Scholz német kancellár is, aki teljességgel kizárta az ukrajnai háború befejezéséről szóló amerikai-orosz megállapodás lehetőségét. Az Unian cikke szerint a politikus az ntv adásában azt mondta, nem lehet biztonsági garanciákat adni az európaiak nélkül vagy Ukrajna „feje fölött”: „Mi, európaiak ezt nem fogjuk megengedni. Azt sem fogjuk megengedni, hogy bárki is beleegyezzen abba, hogy Ukrajnát demilitarizálják”.

Boris Pistorius német védelmi miniszter inkább tárgyalástechnikai hibának látja Trump és Putyin “barátságos” telefonbeszélgetését. Ő pusztán csak sajnálatosnak nevezte, hogy Washington engedményeket tett Moszkvának, azelőtt, hogy a tárgyalások egyáltalán elkezdődtek volna. „Véleményem szerint jobb lett volna, ha Ukrajna esetleges NATO-tagságáról vagy az ország esetleges területvesztéséről csak a tárgyalóasztalnál beszélünk, és nem söpörjük ezeket eleve félre” – fogalmazott Pistorius.

Belgium védelmi minisztere, Theo Francken az Egyesült Államok által javasolt ukrajnai béketerv kereteit „Vlagyimir Putyin győzelmének” és „rossz hírnek” nevezte a VRT belga hírcsatornának csütörtöki nyilatkozatában. 

Persze a franciák sem énekelnek ki az európai háborús kórusból. A brüsszeli NATO-találkozóra érkezve Sebastien Lecornu francia védelmi miniszter a Trump-kezdeményezés kapcsán a „gyengeségen keresztüli békétől” óvott az „erőn keresztüli béke” kierőszakolása helyett. 

Jean-Noël Barrot francia külügyminiszter ugyan mostanában inkább azzal van elfoglalva, hogy levezényelje az európai vezetők párizsi pánik-tanácskozását, korábban elég világosan leszögezte álláspontját: „Olyan intenzíven és olyan hosszan fogjuk támogatni Ukrajnát, ameddig csak szükséges. Miért? Mert a mi biztonságunk forog kockán. Minden négyzetkilométer, amelyet az orosz hadsereg elfoglal, egy négyzetkilométerrel közelebb hozza a fenyegetést Európához”– mondta Barrot a BBC-nek nyilatkozta tavaly év végén. 

A Financial Timesnak adott interjújában Emmanuel Macron francia elnök a Donald Trump és Vlagyimir Putyin között lezajlott egyórás telefonbeszélgetést úgy kommentálta, hogy Európának erősítenie kell a védelem terén, hogy megvédje saját maga és Ukrajna jövőjét Trump Fehér Házba való visszatérésének elektrosokkja után.

És persze az angolok sem hallgatnak. Sir Keir Starmer megismételte az Egyesült Királyság elkötelezettségét Ukrajna NATO-tagsága mellett (amiről az oroszok még hallani sem akarnak). A brit kormányfő közleményében ismételten vállalta „Ukrajna konkrét támogatását, ameddig csak szükséges, beleértve a halálos katonai eszközöket és a politikai garanciákat.” Természetesen nemcsak egyenként állnak ki a háború folytatása mellett az európai politikusok, de az Európai Bizottság a szerdai brüsszeli találkozója után közös nyilatkozatban is leszögezték: „Közös célunknak kell lennie, hogy Ukrajnát erős pozícióba hozzuk.”

És, hát ilyen vélemények után valóban kérdés, hogy mivel tudnák segíteni az amerikaiak által célul kitűzött gyors békekötést? – zárul a Faktum elemzése. 

Nyitókép: faktumprojekt.hu