Későn kapott észbe a Scholz-kormány? – sorsdöntő választások következnek Németországban

A cikk szerzője Dócza Edith Krisztina, a Migrációkutató Intézet vezető elemzője.

***

Bő másfél héttel a választások előtt egy afgán menedékkérő hajtott a tömegbe Münchenben. Valóban betelt a pohár Németországban? Cikksorozatunk második részében a 2021-ben kezdődő Olaf Scholz vezette kormány migrációs politikáját tekintjük át.

A német migrációs politika újabb mérföldkőhöz érkezett 2021. december 8-án, amikor a szociáldemokrata Olaf Scholz átvette a kancellári hivatalt elődjétől, Angela Merkeltől. Noha 2018 és 2021 között már alkancellárként szolgálta hazáját, a kormányfői pozíció temérdek új feladatot is jelentett számára, beleértve a 2015 óta tartó súlyos migrációs válságot. 

A migránsok sorra követték el a támadásokat, és a nagyvárosok bűnözési rátája egyre csak emelkedett.

Nem véletlen tehát, hogy néhány nappal az előre hozott szövetségi választások előtt is a migrációval kapcsolatos kérdések és a bevándorláspolitika megreformálása uralja a közbeszédet és a választási kampányokat. A migráció a legforróbb témává vált, Németországban már szinte nem telik el egy nap sem anélkül, hogy a nagy pártok és politikusaik ne beszéljenek szigorításokról. Abban ugyanis többnyire konszenzus van, hogy szigorításokra van szükség, az viszont továbbra is vita tárgyát képezi, hogy milyen mértékben kell módosítani a meglévő intézkedéseket. 

Merkel kormánya hibát hibára halmozott, ám az egyre romló biztonsági helyzet, valamint a migránsok magas száma arra enged következtetni, hogy a problémák nagy részét Scholz sem tudta megoldani.

2022 – Újabb menekülthullám, ezúttal Ukrajnából

2015 után bebizonyosodott, hogy Berlin migrációs politikája nem működik, 2022-ben pedig újabb menekülthullám érte el az országot, ezúttal Ukrajnából. A posztszovjet ország ellen 2022. február 24-én indított támadást Oroszország, amelynek következtében emberek millió özönlöttek a szomszédos régiókba, de tömegek érték el Nyugat-Európát is. 

A 2015-ös hullámmal ellentétben az ukránok az uniós szabályozás értelmében ideiglenes védelmet kaptak – amelyet 2026 márciusáig meghosszabbítottak –, és a hivatalos menedékjogi eljárások lefolytatása nélkül maradhatnak, dolgozhatnak, illetve hozzáférhetnek a szociális szolgáltatásokhoz.

Az integrációs kihívások azonban továbbra is fennálltak, az ukránok esetében a legnagyobb kihívást az önkormányzati lakáshiányok, valamint az iskolai beiratkozások jelentették. Még úgy is, hogy csaknem háromnegyedük magánlakásokban élt. Voltak olyan városok, mint például Lipcse, ahol kimerültek a befogadóképességek, és az újonnan érkezőket gyakran tornatermekben helyezték el. A szakképzett munkaerőhiány az ukránok érkezése ellenére is fennált, amelyet a kormány harmadik országbeliek bevonzásával igyekezett orvosolni. Az erre irányuló intézkedések között szerepeltek az állampolgárság megszerzésének könnyítését célzó törvénymódosítások, valamint az esélykártya (Chancenkarte) bevezetése, amelyre 2024-ben került sor, de a kormány már 2022-ben elkezdte kidolgozni a terveket. A kártya tulajdonképpen egy tartózkodási engedély, amely lehetővé teszi a legális németországi tartózkodást munkakeresés céljából. Olyan nem uniós állampolgárok kaphatják meg, akik bizonyos feltételeknek megfelelnek, és pontokat szereznek különböző kritériumok alapján. A rendszer célja, hogy rugalmasabbá tegye a munkavállalási lehetőségeket, különösen azok számára, akik még nem rendelkeznek konkrét állásajánlattal.

2023 – Tiltakozik a lakosság, mégis elmaradnak a szigorítások

Egy évvel később ismét fokozódott a Németországra nehezedő migrációs nyomás, 2023-ban 329 120 menedékkérelem érkezett be, főként szírek, törökök és afgánok részéről. A társadalmi elégedetlenség pedig egyre csak nőtt: a bevándorlásellenes Alternatíva Németországért (AfD) folyamatosan lépkedett előre, sorra szerezve a támogatókat, a CDU/CSU és a szociáldemokraták népszerűsége pedig egyre csökkent. Különösen a kitoloncolások körüli vita erősödött fel, miután 2023. január 25-én a Kielből Hamburgba tartó vonaton egy 33 éves palesztin férfi megkéselt két fiatalt, többeket pedig megsebesített. A férfit korábban már elítélték testi sértésért, ám miután a Gázai övezetből érkezett, nem tudták kitoloncolni. 2023-ban végül 16 430 embert toloncoltak ki, ám ez a szám messze elmaradt attól, ahány embert deportálni kellett volna. Már 2022 végén is 304 308 olyan embert regisztráltak, akiknek el kell hagyniuk az országot.

Noha a kormány szigorúbb határvédelmi intézkedésekkel igyekezett mérsékelni az érkező migránsok számát, továbbra is a munkaerőhiány kezelése uralta a politikai agendát. 

2023 júliusában már a vállalatok 43,1 százalékában volt hiány szakképzett munkaerőből. Berlin továbbra is a külföldi munkavállalókban látta a megoldást; problémát jelentett viszont, hogy éppen azok a külföldiek nem dolgoztak, akik nagy számban áramlottak be az országba, azaz a szírek és az afgánok. 2022-es statisztikai adatok szerint a munkaerő-migráció fő származási országai India, Törökország, Oroszország, Koszovó, Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Albánia, az Egyesült Államok, Észak-Macedónia és Kína voltak. 

2024 – Politikai polarizáció és késői reagálás

A migrációs politika tekintetében 2024 igencsak mozgalmas év volt Németország számára, a kormány intézkedései részben szakítást jelentettek Merkel nyitott ajtók politikájával. Miután Brüsszel kevés érdemi lépést tett a migráció megfékezésében, az európai kormányok kezükbe vették az irányítást és maguk kezdtek el a kibocsátóországokkal tárgyalni a kitoloncolások fokozása érdekében. Ebben a tekintetben Németország mutatta a legnagyobb aktivitást. Novemberben Scholz a szomáliai elnököt fogadta Berlinben, Hasszan Sejk Mahmouddal megállapodtak a Németországban jogalap nélkül tartózkodó szomáliai polgárok hazaküldéséről. 

A kormány korábban Kenyával, Marokkóval és Georgiával is kötött hasonló megoldásokat, amelyek keretében n gazdasági és diplomáciai előnyökért, illetve segélyért cserébe a kibocsájtó országok vállalták németországi tartózkodásra nem jogosult állampolgáraik visszafogadását. Kiemelt fontossággal bír ugyanakkor az is, hogy miután decemberben Bassár el-Aszad szír elnök hatalmát a felkelők megdöntötték, Berlin az új vezetéssel is tárgyalásokba kezdett, amely azt jelzi, megállapodás születhet Damaszkusszal is.

A megállapodások egyértelműen azt jelzik, a Scholz-kormány irányváltásra készült; erre utal az is, hogy bár az Afganisztánt vezető tálibokkal Berlin nem tart fenn diplomáciai kapcsolatokat, sikerült megszervezni az afgánok kitoloncolását is. Elsők között bűnelkövetőket szállítottak vissza Kabulba, ugyanakkor koránt sem biztos, hogy kormányuk elismerése nélkül a tálibok hajlandók lennének tömegesen visszafogadni az afgánokat.

Mindeközben a szövetségi kormány válságba került; a hárompárti koalícióban jelentős nézeteltérések alakultak ki a költségvetési politika, migrációs kérdések és a zöld átállás kapcsán, ami a kormány működésének ellehetetlenüléséhez vezetett. December 27-én Frank Walter-Steinmeier német államfő feloszlatta a parlamentet, és megerősítette, 2025. február 23-án előre hozott választások lesznek Németországban.

2025 – Újabb korszakváltás a bevándorláspolitikában?

Kérdéses viszont, hogy a Scholz-kormány időben cselekedett-e. 2025 elejére Németországban tömegeivel tartózkodnak olyan harmadik országbeli külföldiek, akiket már korábban kiutasítottak az országból. És bár még csak február végéhez közeledünk, Németországban már két nagyobb támadás is történt. Január 22-én egy kiutasított afgán menedékkérő támadt egy óvodai csoportra Aschaffenburgaban, február 13-án pedig egy 24 éves afgán menedékkérő hajtott a tömegbe Münchenben. Éppen az előre hozott szövetségi előre hozott választások előtt tíz nappal.

 Legfrissebb közvélemény-kutatások azt jelzik, a szociáldemokrata vezetésű koalíciós kormány túl későn kezdett cselekedni. Felmérések a CDU/CSU győzelmét jósolják, a voksok 30 százalékát szerezheti meg a pártszövetség, második helyen az AfD végezhet 20 százalékkal, és az SPD 16 százalékkal a harmadik helyre szorulhat vissza. Utána következhet a Zöldek párt 13 százalékkal, majd a Baloldali Párt 7 százalékkal. Az biztosra vehető, hogy koalíciós kormány következik Németországban, a kancellári székre pedig a CDU/CSU kancellárjelöltje, Friedrich Merz a legesélyesebb. A koalíciós tárgyalásokban pedig minden bizonnyal kulcsfontosságú lesz a bevándorláspolitika megreformálása is. A pártok között konszenzus van arról, hogy szükség van a szigorításokra, a kérdés már csak az, hogy milyen mértékben módosítsák a törvényeket.

Nyitókép: Kay Nietfeld / POOL / AFP

***