Magas, szürke férfi, felemás helyzetben: kicsoda Friedrich Merz?

Ha valamire nagy szüksége volt Friedrich Merznek az élete során, az a türelem. És ezt élete delén, vigyázó szemeit éppen a legmagasabb hivatalra vetve kellett megtanulnia. A CDU idén 70 éves elnöke ugyanis jelenleg a második politikusi pályafutását éli – volt egy ilyenje a kilencvenes években is, ami biztató kezdet után gyors véget ért.

De hogyan is kezdődött mindez? Szép, polgári családregényként. A kis Friedrich az észak-rajna-vesztfáliai Brilon városában született, édesapja CDU-tag bíró, édesanyja, Paula Sauvigny pedig egy hugenotta ősökkel rendelkező helyi patríciuscsalád tagja volt. Jó környezetből indult, de gimnazista korában hajlamos volt a fegyelmezetlenségre, a lázadásra, ezért aztán iskolát is kellett váltania. De aztán benőtt a feje lágya, és apja nyomdokain ő is jogásznak tanult. Addigra már CDU-tag is volt, egyetemi tanulmányai után pedig eljutott a bíráskodásig is.

A politika azonban hamarosan teljesen beszippantotta: 1989-ben a CDU európai parlamenti képviselőnek választották, tehát már több mint 36 éve elkezdődött nemzetközi szintű karrierje. Innentől egymásra épülő politikusi lépcsőmászással jutott egyre feljebb a CDU és a német politikai szövevényes rendszerében. 2000 februárjában felért egy magaslatra: Wolfgang Schäuble után ő lett a CDU/CSU Bundestag-frakciójának és ezzel a parlamenti ellenzéknek a vezére, a szocdem Gerhard Schröder kancellársága idején.

Ennél előrébb azonban nem jutott: ekkor jött el a CDU akkoriban megválasztott pártelnökével, Angela Merkellel való nagy csatájának ideje. Merkel a 2002-es választás után, miután Schröder tovább kormányozhatott, magának igényelte a CDU frakcióvezetését is, Merz csak annak helyetteseként folytatta tovább. 

 – és végül Merz vereségével végződött, 2004-ben pedig kivonult a politikából.

Amit Friedrich Merz elveszített a politikában, azt más formában visszanyerte az üzleti életben. Sikeres karrierdöntései nyomán vagyonos emberré vált: ügyvédként dolgozott, aztán – nyilván már meglévő és tovább gyarapított kapcsolati hálójának hála – egy sor nagyvállalat vezetésébe bekerült, például felügyelőbizottsági tagként. Ezek közé tartozott a Commerzbank, a BASF, a Stadler Rail, a Német Börze, a Borussia Dortmund és a Köln/Bonn repülőtér.

Az 1988-ban alapított BlackRock a világ legnagyobb vagyongazdálkodó szervezete, amely 11 ezer milliárd dolláros vagyontömeggel gazdálkodott 2023 végén. A BlackRock száz országban működik, közel 20 ezer munkavállalót foglalkoztatva. 

a cég tevékenysége számos országban alapvetően befolyásolja a helyi gazdasági életet, a környezetet vagy épp a társadalmat.

Friedrich Merz ezen óriáscég németországi vezetője lett – a politikába való visszatéréséig.

Merz ugyanis nem adta fel politikusi álmait: kivárta Merkel hosszú korszakának végét, és újra bejelentkezett régi pártjánál, a CDU-nál. 2018-ban elindult a pártelnökségért, de a szavazatok 48 százalékával vereséget szenvedett a később nem túl sikeres elnökséget produkáló Annegret Kramp-Karrenbauertől. Merz viszont kitartott: 2021-ben újra Bundestag-képviselő, 2022-ben pedig végre a CDU elnöke lett.

Most pedig itt van az előrehozott választás kampánya és annak célegyenese.

Bár elnökségének kezdete óta összességében növekedési pályán volt a CDU, az elmúlt egy év mérlege inkább a helyben járás volt, és most, a választás előtt sincsen biztató momentuma sem neki, sem a pártjának. Sőt, az elmúlt, kritikus fontosságú kampányidőszakban épp, hogy lefelé csúszott az CDU, és több másik párt erősödött helyette.

A második erő egyértelműen a rendszerkritikus, ellenzéki Alternatíva Németországért (AfD) párt lesz, amely most több hónapnyi erősödés után 20-21 százalékon áll.

Tőlük lemaradva az SPD 15-17, a Zöldek 12-13, a kampányra felerősödő szélsőbal (Linke) 7-9 százalékon áll. Billegnek a liberálisok: az FDP-t inkább az 5 százalékos küszöb alatt, mintsem fölött mérik, és pont ugyanígy áll Sahra Wagenknecht újbaloldali mozgalma is.

Merz és pártja megnyerheti tehát a választást, 

Ami egyértelmű: a CDU és Merz mindeddig a leghatározottabban elzárkózott az AfD-vel való koalíciókötéstől, így nehéz reálisan elképzelni azt, hogy ebben rögtön a választás után változás állna be.

Az egypárti többségtől messze álló CDU-nak viszont a kormányzás érdekében mindenképp koalíciós partnerre van szüksége, közülük pedig a legnagyobb erő a szocdemek lesznek. Ezért valószínűsíthető egy CDU-SPD nagykoalíció megkötése, vagy legalábbis az erről való tárgyalások megkezdése. És lehet, hogy még így se lenne meg a koalíció többsége, s akkor vagy az esetleg bejutó liberálisokat, vagy kiesésük esetén egyenesen a Zöldeket kellene bevenni. Ha ezt Merz és a CDU gyomra be tudja venni. Most például épp az a helyzet, hogy Merz nem zárja ki a Zöldekkel való koalíciót, a régi társpárt bajor CSU viszont nem kér belőlük. Merznek viszont még az sem adatik meg, hogy az SPD-t megkímélve csak a Zöldeket hibáztassa az elmúlt évek kudarcaiért – hiszen lehet, hogy végül rájuk is szüksége lesz egy új koalícióban. Csak mi lesz akkor a változás ígéretével és sürgető igényeivel?

Friedrich Merznek van elegendő politikai, gazdasági és élettapasztalata, és békésebb, kiszámíthatóbb időkben valószínűleg egy klasszikus NSZK-s karakterű CDU-kancellár válhatna belőle. Azonban már ő maga is láthatja, hogy

Mert hiába ígér új korszakot Merz, ha a vak is látja, hogy saját pozicionálása és elhatárolódásai miatt csakis az SPD-vel, sőt még talán egy másik eddigi kormánypárttal tud csak összeállni egy újabb kormányzásra. A vörös meg zöld ludak pedig fekete disznót győzhetnek: egy a baloldali élcsapat által rángatott, saját elveit és stratégiai céljait feladni kényszerülő, ideológiai elhajlás esetén a balos fősodor össztüzét kiváltó CDU-s kancellárság sejlik fel. Mely akár jóval hamarabb véget érhet, mint a tervezett ciklus vége.

Ezt a beszorítottságot, ezt a szűk ösvényt és fenyegető csapdákat érezheti mindenki, aki benne van a német politikában, vagy aki csak kívülről nézi ezt a műsort. és pontosan erről szólt a MUT című műsorban egy Scholz kancellárhoz érkező közönségkérdés is. Eszerint a CDU-nak „egy lövése van” az ország sürgető problémáinak megoldására – és ha ezt elvéti, akkor legközelebb jön az AfD.

Merz beleállt a kérdésbe és az egyenes válaszba: azt mondta: osztja ezt a véleményt. A következő ciklust döntő jelentőségűnek látja, szerinte tényleg meg kell oldani a problémákat, látniuk kell a polgároknak, hogy haladást érnek el. Két területet emelt ki: a gazdaságot és migrációt, ezt látja a két fő feladatnak, amit jól el kell végezni. A CDU vezetője felfestette az ördögöt a falra: ha a politikai közép nem képes e problémákra megoldást találni, 

 „Szeretném, ha gyermekeinknek egy olyan országot adnánk át, amely szabadságban, békében, jólétben és szociális államban él, és nincs átadva a jobboldali populistáknak” – fogalmazott Merz.

És nem csak a belpolitika fog sok fejfájást okozni Merznek: ha ő lesz a kancellár, neki kell majd a 2. világháború utáni világrend talán eddigi legnagyobb megrázkódtatásával szembenéznie: azzal, hogy a trumpi Amerika elfordul Európától és magára hagyja kontinensünket a megoldatlan bajaival, konfliktusaival, minden inherens gyengeségével. Akkor pedig Európa legnagyobb hatalmának vezetőjeként pont Friedrich Merznek kell majd irányt mutatnia és új korszakot nyitnia Európában. Amely egy évszázada aggódhat minden olyan korszaktól, amikor a németek lesznek Európa vezetői.

A kétségek újra és újra előjönnek: érthető, ha Merz a CDU újbóli jobbra pozicionálásával, konzervatív értékeinek felmelegítésével próbálkozna (próbálkozott volna) az AfD gyengítése érdekében – de minden ilyen próbálkozását sortűz alá veszi és fogja venni a baloldali fősodor. Lásd a migrációs szigorításról szóló CDU-s kezdeményezés sorsát is, amely végül Merz újbóli megriadt elhatárolódását jelentette az AfD-től. Ha pedig egy esetleges nagykoalícióban a CDU a baloldallal fog kormányozni, akkor 

Akkor pedig nem lesz problémamegoldás, a régi nóta szól tovább mind a belpolitikában, mind a külpolitikában – és pont az fog bekövetkezni, amitől Merz maga is tart: egy újabb választás, a rendkívüli idők eljövetelével.

Történelmi, államférfiúi kihívások várnak hát Friedrich Merzre, tevékenységének és döntéseinek pedig abszolút ki lesz téve nem csak Németország, hanem az egész kontinens és benne a saját hazánk is. Elhisszük, hogy képes lesz megtalálni a helyes válaszokat? És ő maga elhiszi-e vajon?

Fotó: KAY NIETFELD / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP)

***

Kövesse február 23-án, vasárnap 15:30-tól a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján a német előrehozott választások eredményét élő műsorunkon keresztül! Stúdiónkban Mráz Ágoston Sámuel és Kiszelly Zoltán szolgáltatják a szakértői véleményeket, de elemzi az eseményeket többek között Nógrádi György, Kálnoky Boris, Bauer Bence és Prőhle Gergely is, Pócza István műsorvezetésével. A Mathias Corvinus Collegiumból Maráczi Tamás, a Mandiner munkatársa jelentkezik.

Kövesse a Mandiner Facebook-oldalát vagy YouTube-csatornáját!
YouTube-csatornánk elérhetősége: https://www.youtube.com/@MandinerTV
Facebook-oldalunk elérhetősége: https://www.facebook.com/mandiner.hu

https://www.youtube.com/watch?v=QeT3-9FSBGw&t=4s