Talán hamarosan vége lesz a háborúnak Ukrajnában – de ha nem térnek haza azok, akik elmentek, akkor a kárpátaljai magyar világnak nincs jövője. Mi a teendő? Rezes Józseffel beszélgettünk, aki fontos hídépítő a magyarok és az ukrán vezetés között.
„Pár napja megtudtam, hogy régi jó barátom, István elesett.” Rezes József mélyet szív a cigarettájából. Ő az egyik kulcsszereplő a politikailag bonyolult ukrán–magyar viszonyban, egyszemélyes híd a kárpátaljai magyarok és a kijevi kormány között, aki mindkét fél bizalmát élvezi. De most csak érző ember.
Barátja halálát a mai napig nem sikerült hivatalossá tenni. „A hely, ahol meghalt, már orosz megszállás alatt lévő terület – mondja. – Az itteni minisztériumtól nem adják ki a papírt, hogy meghalt. Tudjuk, miért” – kezdi. Ilyenkor ugyanis az államnak 1,5 millió hrivnyás támogatást kell kifizetnie, és sokan úgy gondolják, hogy erre nincs pénz. Emiatt, így szól a gyakori panasz, sok esetben nem ismeri el a hadsereg az elesett katonák halálát.
Pedig István esetében „minden bizonyíték megvan, minden dokumentumot kikértünk, a hadinaplót, minden szemtanút megkérdeztünk – említi Rezes József. – A hadinapló jegyzőkönyvében az áll, hogy igen, István ott kapott egy aknavetőből lövést, megsérült reggel 6 óra 15 perckor, egy katonatársa azt mondja, hogy 6 óra 30 perckor odament, és már halott volt, evakuálni nem tudták, ott hagyták. De mivel nincs holttest, nincs halott.”
Sokan vannak – meséli – a magyarok között is, akik meghaltak, akik megsérültek, akik rehabilitációra szorulnak. „Velük és a szüleikkel, a feleségükkel, a gyermekeikkel nem annyira foglalkoznak. Pszichológiai támogatás, anyagi támogatás, most az kell.” Szerencsére a magyar államtól is lehet támogatást kérni, de halál esetén ott is hivatalos igazolásra van szükség. Anélkül méltányossági alapon lehet segítséget kapni, de az komplikált. István esete különösön keserű: „Négygyermekes család; az édesapja tíz évvel ezelőtt halt meg, az idősebbik lány leukémiában hunyt el. Tehát az özvegy eltemette a férjét, eltemette a lányát”, s most eltemetné a fiát, már ha meglenne a holtteste. „A nővérének is elesett a férje, ott is két gyerek van.”
Rezes József a Kárpátaljai Határmenti Önkormányzatok Társulásának (KHÖT) ügyvezető igazgatója, a kárpátaljai közigazgatási hivatal vezetőjének tanácsadója, egy ideig a régiót 2021 és 2024 között kormányzóként irányító Viktor Mikitának volt a tanácsadója. Mikita most már az ukrán elnöki hivatal helyettes vezetője. „Vele továbbra is jó kapcsolatot ápolunk – mondja –, gyakran eljön Kárpátaljára.” Ilyenkor keresik egymást, eszmét cserélnek. Mikita a magyarok körében mindig „jó kormányzó” hírében állt, egyesek azt mondják, hogy az ő keze is benne volt Orbán Viktor kijevi látogatásának az előkészítésében.
Kapcsolatrendszerének és nyelvismeretének köszönhetően Rezes József legalább informálisan az egyik legértékesebb kárpátaljai politikai szereplőnek számít. Az ukránok és a magyarok is bíznak benne. Az új kormányzóval, Miroszlav Bileckijjel is kapcsolatban áll, szerinte ő nagyjából folytatni fogja Mikita konstruktív hozzáállását a magyarokhoz.
A funkciókon, titulusokon túl az embert is látni kell: kopaszra nyírt fej, „öreg harcos” szakáll, tettvágytól csillogó szem. Kezében cigi, aztán még egy cigi. Lesz még egypár a beszélgetés során. A beregszászi Páva étteremben ülünk, dióhéjban elmeséli az életét. Ungváron született magyar családba, de a szülei ukrán óvodába íratták. Így tökéletesen megtanulta a nyelvet, ismeri az ukrán észjárást. Referensként dolgozott a kijevi parlamentben, kitanulta a törvényhozás technikai művészetét. Szenvedélye viszont a magyar közösség megmentése, felépítése. Most, hogy remény van arra, hogy a háborúnak vége lesz valamikor, a jövőt próbálja vázolni. Sok magyar elment, Rezes becslése szerint a lakosság harminc százaléka. Ha nem jönnek vissza, akkor előbb-utóbb háború nélkül is vége lehet a kárpátaljai magyar világnak.
De ahhoz, hogy az embereket vissza lehessen vonzani, kemény munkára lesz szükség, „és most kell elkezdeni a felkészülést. Ki kell dolgozni egy konkrét stratégiát”. Ennek az egyik eleme kell legyen a gazdasági háttér, „a munkahelyek teremtése, de a háború következményeit is kezelni kell, a sebeket begyógyítani, amennyire lehet”.
Úgy látja, „jövőre mindenképp össze kell hozni egy egységes kerekasztalt, ahol politikai, vallási, nemzetiségi hovatartozástól függetlenül felmérjük, kik maradtak itt, kik azok, akik használhatók, akiknek vannak ötleteik. Egyházak, ifjúsági szervezetek, társadalmi szervezetek, érdekképviseletek – üljünk le, és próbáljunk valamit kezdeni a helyzettel”.
Rezes József bízik abban, hogy a magyar nemzetiségi politika továbbra is támogatólag lép fel.
„De most már nem azok a realitások, amik a háború előtt voltak,
helyben eddig ismeretlen, új problémák lesznek. Ezeket kell leküzdeni. Még sosem volt ekkora népességcsökkenése a magyaroknak. Meg kell nézni, mivel tudnánk visszahozni azt a generációt, amellyel építkezni tudunk a jövőben.”
Dobsa István, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) ifjúsági szervezetének alapító elnöke hasonlóan gondolkodik. „Főleg stabil gazdasági háttérre van szükség a régióban. Ehhez adva vannak a lehetőségek: Kárpátalja egy remek földrajzi adottságokkal megáldott régió, hiszen négy országgal határos. Ezt logisztikailag nem kihasználni vétek.” Szerinte be kell fektetni a turizmusba, mivel a Krím félsziget elvesztése után Kárpátalja lett Ukrajna első számú idegenforgalmi célpontja. Nagy kincset jelentenek „az emberek, a munkaszeretet, a humán erőforrás”, amelyek képesek idevonzani a befektetőket. Úgy látja, lobbizni kell az anyaországban is, „ott kell lennünk a döntéseknél, meg kell próbálni érdekeltté tenni a magyar vállalkozókat, a magyar tőkét, a gazdasági fórumokon kapcsolatba kell hozni a magyar és az ukrán vállalkozásokat”.
Dobsa István hangsúlyozza: emellett nem szabad elhanyagolni a közvetlen kapcsolatépítést az ukrán kormánnyal és médiával sem, bár egyetlen magyar képviselő sem ül a kijevi parlamentben. Úgy véli, hasznos lenne egy kárpátaljai magyar iroda az ukrán fővárosban. „Négy-öt ember, aki kapcsolatokat épít, elmegy a rendezvényekre, ha a média rólunk beszél, álljon rendelkezésre alanyként például televíziós műsorokban. Ne csak rólunk beszéljenek, hanem velünk.”
Logikusnak tűnik. De vajon ki lenne jó erre a feladatra? Ki az, aki az ukrán világban olyan otthonosan mozog, mint a magyar világban? Lenne egy ötletem.
Nyitókép: Munkács vára télen
Fotó: Shutterstock
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Az ukrán államfő szerint nem tökéletes a tervezet, de az alapvető részei megvannak.
Még azoknál a lengyelországi átkelőknél is jelentős sorok alakultak ki, amelyek korábban kevésbé voltak zsúfoltak.
Az amerikai hírszerzés korábban azt állította, Putyin egész Ukrajnát és a volt szovjet blokk államainak területeit kívánja, beleértve a NATO-szövetség tagjait is.
Zelenszkij egy kezén meg tudná számolni, hány amerikai Abrams tankja maradt, és van még egy nagy baj.
Rutte szerint világossá kell tenni Oroszország számára, hogy egy újabb agresszió Ukrajna ellen súlyos következményekkel járna.
Az Oroszországból korábban kipaterolt Bill Browder szerint Európának igenis bele kell kanalaznia a befagyasztott orosz vagyonba, Orbánt pedig meg kell büntetni.
Egységben az erő! – üzente a világbajnok magyar MMA harcos.
Természetesen még mindig Orbán Viktortól tartanak.
