Nyugaton megfogant az ősi kínai átok: „Élj érdekes időkben” – hát, köszönjük szépen

A világpolitikában sehol nem állt meg az élet az óesztendőben: emelkedik-terjeszkedik a BRICS+, s megkezdődött a Közel-Kelet évtizedek óta legnagyobb átrendeződése. Nálunk 2024 abszolút drámája a mélyállamé volt.

Az amerikai politikában jókora fordulat zajlott le: a hipokrita, gőgös demokrata párti elitet a kisujj­eltartó republikánus pártmogulokkal együtt söpörte el a kékgallérosok forradalma – amelyet éppen egy milliárdos vezetett győzelemre. Egy milliárdos, akit pont az tett szimpatikussá a tömegek számára, hogy az elit és a mélyállam mindenáron igyekezett megszabadulni tőle. Bíróságról bíróságra járt, letartóztatták, majdnem megölték, de hiába: az utóbbi bő 130 évben Donald Trump az első elnök, aki egy választási bukás után képes volt visszatérni.

S az egészre a koronát az USA megpuccsolt, háta mögött a sajátjai által is kinevetett emeritus elnöke helyezte fel. Minden erkölcsöt és saját ígéreteit sutba dobva pont úgy viselkedett, ahogy az elit szokott, és amire a keményen dolgozó kisemberek dühe – bőrszínre, nemre, hivatásra való tekintet nélkül – irányult: kimosdatta a ganéból korrupt, adócsaló, drogos fiát.

Mindeközben az EU erőviszonyait a brexit óta helyben meghatározó Németország és Franciaország egyaránt bukdácsol, rohamtempóban dolgozva le a világ szerencsésebbik felének előnyét. A koronavírus-járvány hatásaira és a német autóipart kivéreztető zöldmozgalmi flagellánspolitikára jött az orosz–ukrán háború harmadik esztendeje és annak minden hátországterhe. Ami hamarosan tovább növekedhet, elvégre Trump egyértelműen fegyverszünetet akar, s ha az európai héják sasosdit akarnak játszani, az már az ő bajuk, ő kontójuk, ő Taurusuk.

Persze csak ha van miből, ugyanis Emmanuel Macron francia elnök legutóbbi embere a kormányfői székben éppen az ötszázalékos hiányt megcélzó helyi Bokros-csomag miatt köszönhetett le. Hatvan éve nem történt olyan, hogy bizalmatlansági indítványba bukott volna bele a francia miniszterelnök. A szocdem–szabadelvű–zöldpárti német kormány pedig az elsinkófált 60 milliárd eurós covidhitel múlt év végi ügye óta bukdácsolt, míg végül idén december közepén mondtak ugyancsak bizalmatlansági indítvánnyal auf Wiedersehent Herr Scholznak – és egyben valószínűleg Willkomment a még héjább, CDU-s Friedrich Merznek.

A jogállamiságot meg inkább hagyjuk is. Hazájában szeretnék betiltani az Alternatíva Németországért pártot, Franciaországban Emmanuel Macron fő ellenlábasára, Marine Le Penre akarnak rávarrni egy börtönnel járó sikkasztási ügyet. Nyugati szomszédunkban a szeptemberi választást megnyerő Ausztriai Szabadságpárt köré politikai cordon sanitaire-t vontak, és jurisztokrata módon is próbálják visszaszorítani: felfüggesztették Herbert Kickl pártelnök mentelmi jogát, és hamis tanúzás miatt vádat emeltek ellene. És ott van „bezzeg-Románia”, a nemzetikislét-méricskélők kedvenc országa, amelyet Magyarországénál annyival demokratikusabb népek laknak, hogy banánköztársaságokhoz méltó módon titkosszolgálati és alkotmánybírósági eszközökkel kellett belenyúlni az elnökválasztásba, hogy legalább az ország első embere ne egy alufólia sisakos klerikofasiszta legyen, ha már a parlament bő harmadát ilyen erők alkotják majd. Más kérdés, hogy a mélyállami beavatkozás itt is visszaüthet, és a néhány éven belül várható előre hozott választáson akár győzhetnek is az egyébként magyar­gyűlölő csoportok.

Mindez egyesével is szép lett volna, ám így egyben alighanem kimeríti az „érdekes idők” fogalmát. Éljünk hát ebben tovább, a karma karmai között!

(Fotó: KAY NIETFELD / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP)

***