A kiszivárgott dokumentum szerint a Tanács „a kondicionalitási eljárás alkalmazása kapcsán emlékeztet 2020. decemberi konklúzióira”. 2020-ban, a jogállamisági kondicionalitási mechanizmus bevezetésekor az Európai Tanács ezt az eszközt azzal a céllal hagyta jóvá, hogy az „védje az Unió költségvetését, ideértve a Next Generation EU-t, a józan pénzügyi menedzsmentet és az Unió pénzügyi érdekeit”. A kormányfők kikötötték, hogy a mechanizmus alkalmazása
objektív, fair, elfogulatlan és tényalapú lesz, garantálja a jogszerű eljárást, a diszkriminációmentességet és a tagállamokkal való egyenlő bánásmódot”.
Emellett leszögezték azt is, hogy az eljárás megindítását kiváltó tényállások „homogén elemek zárt listájaként olvasandók és alkalmazandók, és nem nyitottak más természetű szempontokra vagy eseményekre, a szabályozás nem érvényes általános hiányosságokra”.
Az, hogy a Tanács konklúziójában a 2020-as döntésre emlékeztet, világosan mutatja, hogy a tagállamok jelentős része szerint az Európai Bizottság – és kiváltképp az Európai Parlament – egyáltalán nem úgy értelmezi a jogállamisági eljárást, ahogyan azt az uniós jog szerint értelmezniük kellene, és olyan dolgokra is használják, amelyekre nem használhatnák.
A Tanács ezen politikai döntése arra enged következtetni, hogy az elkövetkezendő időszakban jelentős változások várhatók a Magyarország uniós forrásaival kapcsolatos eljárásokban.