Békét vagy vérontást hoz Trump a Közel-Keletre?

Nyitókép: Donald Trump volt elnök és Benjámin Netanjahu miniszterelnök. Forrás: Saul Loeb / AFP

Donald Trump amerikai elnök újbóli megválasztását követően ismét a Közel- és a Távol-Keletre fókuszálhat Kelet-Európa helyett – vélik az elemzők. Ez kétségkívül fellélegzést jelenthet régiónknak, melyet korábban nem látott sötétségbe taszított az Ukrajnával szembeni orosz invázió Joe Biden elnöksége alatt. De mit jelenthez Trump elnöksége a Közel-Kelet számára?

A Közel-Keletről való amerikai kivonulást Barack Obama politikája kezdte meg, s bár Trump előző elnöksége alatt a trend megfordult, Biden (Obama egykori alelnöke) visszatért Obama víziójához, és egyre inkább hagyta, hogy Irán teret nyerjen a Közel-Keleten. Helyette elsősorban Oroszországra fókuszált. Talán ezért – és az afganisztáni kivonulás fiaskóján felbátorodva – merészelte a Hamász 2023. október 7-én megtámadni Izraelt – vélik nemzetközi elemzők.

Eközben nem szabad elfelejteni, hogy Trump egy békepárti platformon kampányolt, és ezzel is nyert meg korábbi eredményéhez képest rekord számú muszlim szavazatot Amerikában. Szemléletes, hogy Trump nyert a michigani Dearborn városában is, ahol arányosan a legtöbb muszlim él Amerikában. Ez azért lehetséges, mert Trump kampánya a muszlimoknak azt ígérte, hogy véget vet a háborúknak – mégpedig Gázában és Libanonban is. Annyi bizonyosan kijelenthető, hogy Trump és csapata valószínűleg tűzszünetet vagy ideiglenes békeszerződéseket fog szorgalmazni, hogy demonstrálja „békecsináló képességét” és a „háború megállításának képességét” – ahogyan azt floridai győzelmi beszédében is ígérte (Joe Biden lejáró elnökége végén egyébként maga is ebbe az irányba fordult, és november 26-án, kedden segített közvetíteni a felek között, és így létrejöhetett egy korlátozott izraeli-libanoni tűzszünet).

 a Hamász a holokauszt óta a legnagyobb zsidóellenes népirtási kísérletet vitte végbe, és a Hezbollah azóta is folyamatosan rakétázza Izraelt? Ezt a kérdést teszik fel azok az elemzők is, akik aggodalommal figyelik az olyan híreket, miszerint: Trump közölte Netanjahuval, hogy a háborúinak véget kell érniük, mire Trump átveszi a Fehér Házat (vagyis 2025. január végéig). Az elképzelés olyan „trumpos”, és valószínűleg minden elemző látja, hogy túl sok értelme nincsen: Izrael nem azért van háborúban, mert háborúban akar lenni, és a Hezbollahot kipucolni a Litáni folyótól délre eső területekről igencsak hosszú folyamatnak ígérkezik. Tűzszünet ez alatt az idő alatt is lehetséges, de a háború „vége” – már ha azt úgy képzeljük el, hogy nem a terroristák stratégiai céljai teljesülnek -, aligha.

eközben ez nem jelenti, hogy nem lesznek új szankciók Teheránnal szemben, vagy hogy a katonai lépések – vagy Izrael felhatalmazása komolyabb katonai lépésekre – lekerülnének az asztalról. Trump üzenete, hogy csak az erősek tudnak békét teremteni, így a katonai fenyegetésnek Iránnal szemben valósnak kell lennie, különben nem veszik az komolyan. Kampánya során egyébként Trump nem zárta ki, hogy támogatná, ha Izrael katonailag lépne fel Irán atomlétesítményei ellen – amely sajtóhírek szerint effektíve meg is történt október végén.

Irán azóta sokkal izmosabb szereplő lett a Közel-Keleten, Kína segítségével kibékült Szaúd-Arábiával, és kapcsolatait egészen szorosra fonta Oroszországgal és Kínával. Míg az oroszok a múltban támogatták a törekvéseket Irán atomprogramjának korlátozására a múltban, ilyesmi ma aligha várható. Eközben Trump új szövetségesekre is lelhet Iránnal szembeni keményebb fellépése terén, hiszen az EU-ban sokan erősen megharagudtak Iránra az orosz oldal drónokkal való ellátása miatt az orosz-ukrán háborúban. Míg korábban inkább az EU volt gyengébb kezű Iránnal szemben, és Amerika erősebb, a következő Trump-adminisztráció alatt akár nagyobb is lehet az összhang az siíta diktatúrával szemben.

 De még ha egy alkut ki is tud erőszakolni Izraelből, akkor is kérdés: mi lesz a Hamász és a Hezbollah által jelentett fenyegetéssel? A Hezbollah még mindig nincsen legyőzve, és a távlati célok is csak arról szólnak, hogy a Litáni folyótól északra szorítják. Egy évnyi háborúzás után Gáza jelentős részében még mindig a Hamász az úr, s a túszok közül 97-en még mindig a terrorcsoportnál vannak élve, vagy halva.

 Seth Frantzman izraeli biztonságpolitikai elemző cikke szerint Izrael nehéz helyzetben van, mert a jelek szerint nem képes katonailag kiszabadítani az összes túszt, ami vagy azt jelenti, hogy ott hagyja őket, vagy egy olyan alkut, amiből csak a Hamász tud profitálni. Eközben kérdés, hogy Izrael meddig bírja ezt a háborút ilyen intenzitással. A tartalékosok fáradnak, a most besorozni kívánt ortodoxok kiképzése hosszú folyamat lesz, harci értékük kérdéses. Az izraeli Ynet nemrég számolt be a zsidó állam növekvő védelmi költségvetéséről: „A 10 milliárd sékeles emelés miatt háztartásonként átlagosan évi 4000 sékel (1000 dollár) körülire becsülik az éves költségeket, ami magasabb adókat és csökkentett közszolgáltatásokat hoz.” Az izraeli gazdaság nehéz helyzetben van, ami nem csoda, hiszen rengeteg ember hiányzik a gazdaságból, és a háborús helyzet nem segít a fogyasztáson sem. Ugyanaz a réteg szolgál a seregben – a szekuláris középosztály -, amely a GDP nagy részét is megtermeli, és ez mindörökké nem maradhat így, ezt sokan látják.

Annyi már most is látszik, hogy Trump nagy ígéretekkel vág neki második adminisztrációjának, de a globális helyzet is merőben más, mint 2017-ben volt. Hogy mit tud kihozni Amerika a mostani helyzetből, és milyen lesz a Közel-Kelet négy év múlva – egyelőre mindenki csak találhat. Trump még bekerülhet béketeremtőként, de a közel-keleti beavatkozások visszahozójaként is a történelemkönyvekbe.