Lehet-e Trump az új Reagan?

Nyitókép: Egy Trump-szavazó egy transzparenssel Detroitban 2024. október 16-án  /  fotó: Charly TRIBALLEAU / AFP

Matthew Kaminski, a Politico volt főszerkesztője 2016-ban Brüsszelben európai döntéshozókkal nézte Donald Trump első győzelmi beszédét, és akkor emlékei szerint sokkolták az események a legtöbb nyugati politikust. Mint a lap amerikai kiadásának írt cikkében a szerző megjegyzi, kedden nem ezt látta: voltak persze csalódott vezetők, de már senkit nem sokkolt az eredmény. 

Ennek magyarázata az, hogy 

– állapítja meg a szerző. Az amerikai politika polarizált és diszfunkcionális lett, ugyanakkor most Trump egy elsöprő győzelmet aratott, nemcsak a billegő államokban győzött, de országos szinten is megszerezte a voksok többségét, és jelen állás szerint mind a szenátusban, mind a képviselőházban republikánus többsége lesz, vagyis ez egy nagy felhatalmazás, egy erős elnöki mandátum lesz. Ráadásul Trump mögött a nyolc évvel ezelőtti helyzetez képest egy más hátország áll majd: a Republikánus Párt most már egységesen támogatja őt, és ha tapasztalataiból tanult, képes lesz egy egységes kormányzatot is létrehozni.

Ez a hatalmas győzelem, ez a történelmi visszatérés óriási tekintélyt, hitelességet és mozgásteret ad majd az elnöknek. Olyan felhatalmazás birtokában lesz, amellyel képes lehet megváltoztatni a világpolitika menetét, de az persze lehet jó vagy rossz irány is – írja Kaminski.

Elemzők szerint egy ilyen mandátummal Trump olyan kaliberű figurává nőhet, mint a hidegháború éveiben Ronald Reagan, aki vezetői képességeivel győzelemre vezette a nyugati világot a Szovjetunióval való fegyverkezési versenyben. 

2024-ben azonban a világ veszélyesebbé vált, mint amilyen 2021-ben volt, amikor Trump kiköltözött a Fehér Házból – 

a nagyhatalmi ambíciókkal bíró Kínával, aki maga mellett tudja az európai háborút kezdő Oroszországot, a közel-keleti háborúban álló Iránt és a távol-keleti biztonsági fenyegetést, Észak-Koreát. A BRICS-országok szövetsége alakul körülöttük, amely megalapoz egy nem amerikai dominanciájú új világrendnek.

Amerika ázsiai és európai szövetségesei egy erős vezetésre várnak – a kérdés az, hogy a „Tegyük Újra Naggyá Amerikát" vagy az „Amerika mindenek előtt" szlogen mögött 

 JD Vance alelnök az izolacionizmus híve, más bizalmi emberek is a protekcionizmust favorizálják, de vannak olyan jelöltek a miniszteri posztokra, akik pedig a nyitás politikáját képviselik – ez a kérdés tehát még nem dőlt el.

Amerika katonai és diplomáciai erejének nagy próbája 2025-ben az ukrajnai háború kezelése lesz. Ennek nemcsak Európa sorsára lesz kihatása, de a csendes-óceáni térségre is: az ázsiai szövetségesek azt nézik, hogy 

Az európaiakat elsősorban Amerika NATO-elkötelezettsége érdekli, hiszen ezen áll vagy bukik a biztonságuk. 

Másrészt, kulcskérdés, hogy milyen kereskedelempolitikába vág az új elnök: ha választási ígéreteit beteljesíti, és védővámokat vet ki, azzal a világgazdaságot egy recesszióba vágja, otthon pedig újabb inflációs hullámot generál. Ezt üzletemberként Trump pontosan tudja, ezért 

Egy biztos: Trump az erő pozíciójából fog politizálni, és a személyiségéből fakadóan nem fog visszavonulni a globális válsággócokból, hiszen ő akar a reflektorfényben maradni – zárja a Politico szerzője.

--