Így fasisztázták és Hitlerezték Trumpot, még maga Harris is

Fotó: MTI/EPA/Erik S. Lesser

Hogy Trump „fasiszta”, sőt „hitleri jelenség”, az az elnökválasztási kampány vége felé Kamala Harris és támogatói, valamint a baloldali média alapvető állítása lett. Az eredmények példásan bizonyítják, hogy ez a kísérlet csúfosan megbukott.

Íme egy kis gyűjtemény arról, hogyan ne támadd jobboldali ellenfeled, ha nem akarjon, hogy elverjen, mint jég a határt!

„Donald Trump az ellenőrizetlen hatalomért küzd. Olyan katonaságot akar, mint amilyen Adolf Hitlernek volt, és ami hozzá lesz hűséges, nem az alkotmányhoz” – mondta Kamala Harris. – Kiegyensúlyozatlan, instabil, és ha lesz egy második ciklusa, senki sem akadályozhatná meg abban, hogy a legrosszabb késztetéseit kövesse.”

„Ő úgy beszél, mint Hitler” – mondta az Atlantic című baloldali lap szerzője, Anne Applebaum a Mediaite sajtóklubjában, azzal riogatva, hogy Trump „abszolút hatalmat” akar második ciklusában. Arról is beszélt, hogy milyen hasonlóságok vannak Trump retorikája és a kelet-német titkosrendőrség, a Stasi retorikája között, amit Applebaum kutatott.

James Carville demokrata politikai stratégia, Bill Clinton 1992-es kampányfőnöke még távolabb ment, mikor kertelés nélkül leszögezte: 

„Donald Trumpnak ez a nagy gyűlése zajlik a Madison Square Gardenben. Közvetlen párhuzam van egy nagy tüntetéssel, amely az 1930-as években történt a Madison Square Gardenben” – mondta Tim Walz, Harris alelnökjelöltje a kampány során.

Ugyanezt hangoztatta Hillary Clinton is: szerinte a Madison Square Gardenben – ami egy népszerű koncerthelyszín is egyben – megvalósult Trump-féle kampánygyűlés a German American Bund 1939-es, ugyanitt megtartott gyűlésére hasonlított.

Kaelan Dorr, Trump egyik volt kormánytagja megjegyezte, hogy az ilyen mondatok sértőek a holokauszt-túlélőkre nézve.

Harris hitlerező megnyilvánulásait azonban elég keményen kritizálta egy holokauszt-túlélő. Jerry Wartski felrótta Harrisnek és társaimak, amiért Trumpot Hitlerhez, támogatóit pedig a nácikhoz hasonlították: „Adolf Hitler kilenc éves koromban támadta meg Lengyelországot. Megölte a szüleimet és a családunk nagy részét. Többet tudok Hitlerről, mint Kamala ezer életen át valaha is tudni fog” – mondta. – 

A Guardian igyekezett megfejteni, hogy tényleg, valóban fasiszta-e Trump, és megállnak-e a Hitlerrel és Mussolinivel való összehasonlítások, s végül a szerző, Ben Makuch arra jut, hogy a fasizmus „egy folyamat”.

A CNN külön cikket írt arról, hogy mit is jelent az, hogy fasiszta, és a New York Times definícióját találta meg: „Ez egy szélsőjobboldali tekintélyelvű, ultranacionalista politikai ideológia és mozgalom, amelyet diktatórikus vezető, központosított autokrácia, militarizmus, az ellenzék erőszakos elnyomása, a természetes társadalmi hierarchiába vetett hit jellemez.”

A CNN felidézi, hogy Robert Paxton, a Columbia Egyetem emeritus professzora, aki sokat írt az európai fasizmusról, egészen 2021. január 6-ig elutasította Trump lefasisztázását, de a kapitóliumi tüntetés óta már adekvátnak tartja a címkét a volt-leendő elnökre (a kapitóliumi tüntetés egyébként pusztán arról szólt, hogy rávegyék Mike Pence alelnököt, hogy éljen jogkörével, és a csalásgyanús tagállamok elektorainak szavazatait ne érvényesítse; szokatlan kérés volt, de nem jogtalan.)

Hozzáteszik: Daniel Steinmetz-Jenkins, a Wesleyanus Egyetem adjunktusa, aki úgyszintén írt a fasizmusról, a portál kérdésére azt hangsúlyozta, hogy a fogalmaknak nincsen időtlen lényege. „A történelmi összehasonlításnak az a modellje, ahol megnézzük, mi történt Németországgal az 1930-as években, majd egyfajta navigációs eszközként vagy térképként használjuk, hogy megértsük, mi történt ma” – mondta, bár vannak érvek, hogy ez egy hibás összehasonlítás.

„A fogalmaknak nincsenek időtlen esszenciái, amelyeket csak úgy leképezhetünk bármilyen jelenségre, hanem az adott politikai kontextusban, a társadalom hatalmi struktúráiban változnak” – fejtette ki. Szerinte 

Steinmetz-Jenkins azzal érvelt, hogy Franklin D. Rooseveltig visszamenőleg hosszú története van annak, hogy az amerikaiak a politikai megosztottság mindkét oldalán megpróbálják „fasisztának” titulálni egymást az ellenfelek. Szerinte a demokraták jobban tennék, ha megpróbálnák meggyőzni az embereket arról, hogy rájuk szavazzanak, ahelyett, hogy nyakló nélkül fasisztáznak, mintha a világ megváltoztathatatlanul elfasizálódott volna.

De még a Wikipédia is külön szócikket szentelt Trump és a fasizmus viszonyának.

Az egész diskurzus jellemzője, hogy néhányakat leszámítva nem tartják Trumpot valódi fasisztának, de úgy látják, hogy valamiképp Trump afelé tart, hogy fasiszta legyen. Így aztán a bélyeg már attól rajta marad a volt-leendő elnökön, hogy egyáltalán a kérdést megvitatják, hiszen másoknál a kérdés fel sem merül. Holott Trumpnak semmi köze a fasizmushoz, még kevésbé Hitlerhez (a fasizmus és a nácizmus pedig nem ugyanaz), és a fasizmusa mellett felhozok érvek sem állják meg a helyüket. Alighanem Steinmetz-Jenkinsnek van igaza, miszerint a fasiszta jelző használata egységesít az ellenséggel szemben. Kérdés, ezen esetben jelent-e bármit is a fogalom, hogy fasiszta.