Csaltak-e a demokraták 2020-ban, és ha igen, most miért nem?

Nyitókép: MTI/AP/Evan Vucci

„A kérdésre a válasz sajnos az egyik irányba sem egyértelmű, a választási csalás fogalma sem annyira tiszta arrafelé, főleg ha tudomásul vesszük, hogy abban az országban a választás egy befolyásolási verseny is, csalni az tud lényeges helyeken és a szükséges mértékben, aki bírja a helyi közösségek, lokális szervezetek, nem csak pénzbeni, hanem adott esetben intézményi támogatását is.

Habár az elnökválasztás és a szenátus már eldőlt, a képviselőház még nem, és bizonyosan nagyon csekély, maximum 4-5 fős többség néz ki a republikánusoknak, a legjobb esetben is. A képviselőház nélkül a Trump-adminisztráció lehetetlen küldetése még lehetetlenebb lenne és a kis többség is okozhat problémákat. Ennek az egész gondolatmenetnek természetesen az az alapja, hogy az elnökválasztás nem csak színjáték, hanem tényleg valóságos, van tétje, és a szavazatok tisztességes megszámlálását el lehet intézni. Vagyis a két párt, a két hatalmi csoport, ezt a szűk, csak számukra szóló demokráciát játékszabályostól elfogadja.

A Trump jelenséghez kellett a demokraták megőrülése, a woke

Az elektori rendszer, vagyis hogy az egyes szövetségi államok az elnökválasztási versenyben a népességszámukhoz igazodó mennyiségű elektort adó választókerületek, amelyeket egyenként kell megnyerni, meghatározzák a csalásra érdemes helyeket is. Elvileg elég egy szavazattal nyerni egy kerületet (államot), hogy vidd az összes elektort. És a kiütéses győzelem sem ér semmivel sem többet.”