Az Economist megmagyarázta: ugyan Kamala Harrist támogatja, a szerkesztőség mégis „független”

Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay

„Miért támogat politikai jelölteket az Economist?” címmel közölt egyfajta szerkesztőségi állásfoglalást a gazdasági lap a napokban, melyben felidézték, hogy míg a Los Angeles Times és a Washington Post deklarálta, hogy szerkesztőségük egyik amerikai elnökjelöltet sem támogatja, addig az Economist nem kertelt:

Ezen kiállásukat azzal magyarázták, hogy nagy hagyománya van a politikai jelöltek támogatásának Nagy-Britanniában, Amerikában és szerte a világon. S mindez 

– fogalmaztak.

Azzal folytatták, hogy a megközelítésük „egyszerű”. „Az Economist független újságként tájékoztat világot megváltoztató erőkről. Ennek érdekében Chicagótól Sanghajig dolgoznak tudósítóik, hogy szigorú, tényellenőrzött tudósításokat és elemzéseket készítsenek. (...) Ezért 

Ezért évtizedek óta írunk véleményeket” – sorolták.

A fentiekhez hozzáfűzték, hogy munkavégzésük függetlenségét „szervezetük struktúrája védi, amely nem gyakorol befolyást a szerkesztői döntésekre. (...) A jóváhagyott anyagokat soha nem vizsgálja sem az elnök, sem az igazgatótanács” – ismertették működési metódusokat.

A politikusokat nem pártjuk, hanem érdemeik alapján értékelik

Mint kiderült, hírszerkesztőségük véleményét két alapvető érték alakítja: „a liberális eszmék tisztelete, amely az 1843-as alapításunk óta vezérel bennünket, és az a meggyőződés, hogy az eszméket meg kell kérdőjelezni”. A nemrég felvett gyakornoktól a 30 éve ott dolgozó veteránig mindenkit arra bátorítanak, hogy elmondja a véleményét.

Emlékeztettek, hogy az Economist 1980-ban kezdte el támogatni az amerikai elnökjelölteket, amikor Ronald Reagan mellett állt ki, és azóta mind a demokratákat, mind a republikánusokat támogatták. „A politikusokat nem pártjuk, hanem érdemeik alapján értékeljük” – szögezték le.

Állásfoglalásukat azzal zárták, hogy nem mondják meg olvasóiknak, hogy bizonyos témákban mit gondoljanak. „De egy olyan világban, amelyet háborúk, populizmus, éghajlatváltozás, elkeseredett rivalizálás és sok minden más ráz meg, a magyarázatok nem elegendőek. Az embereknek választási lehetőségekkel is szembe kell nézniük. 

 – még akkor is, ha nem értünk velük egyet” – jegyezte meg az Economist.