Azt gondolnánk, hogy a hangyák csak vonulnak és a raj-intelligenciával élik a kis egyszerű életüket. De mi van, ha a bitang erős rovarok élére áll valaki, aki ért a stratégiához?
Nyitókép: NurPhoto, Getty Images, Empire of the Ants
Mindenki hajlamos rá, hogy úgy érezze, ő a világ közepe, valamiféle csoda, miközben körülötte csak egyszerű statiszták léteznek, de senkinek nincs önálló tudata. Pláne nem az állatoknak. Más élőlények nem éreznek, csak ösztönből cselekednek. Mégis, akik tartanak macskát vagy kutyát, esetleg más, értelmesebb fajt, azok tudják, hogy a reakcióik és viselkedésük, ha nem is olyan komplex, mint az emberé, de túlmutat valami szimpla ősi ösztönön.
A francia Bernard Werber 1991-es sci-fi-kaland regénye, A hangyák (Les Fourmis), valamint az ebből készült, a szintén francia Microids által 2000-ben kiadott videójáték pontosan ezzel a témával játszott el. Méghozzá akkora sikerrel, hogy az eredeti kiadó most, 2024-ben, elérkezettnek látta az időt egy remake-re.
Ezt is ajánljuk a témában
A regény több mint 60, a filmes adaptáció pedig közel 30 éves, de a világpusztító bogarak története ma is van olyan népszerű, hogy milliók adják érte az életüket.
Mi volna akkor, ha a hangyák nemcsak gondolkodnának, de kommunikálni is képesek lennének? Ezzel, de legalábbis hasonló gondolattal a sci-fi egyik mestere, H. G. Wells is eljátszott (A hangyák birodalma, 1905), vagy Saul Bass, mikor 1974-ben elkészítette a novella ihlette Negyedik fázist (Phase IV), a mai napig sokak által méltatott sci-fi-horrort. A francia történet azonban eddig nem megy el, hiszen ebben a hangyák igazából csak számok, és ugyan beszélnek egymással, miközben testvérként utalnak a másikra, mit sem törődnek az emberiséggel és a tudományos fejlődéssel.
Ehelyett inkább a saját seregüket, egészen pontosan a különböző egységeiket, valamint a fészküket fejlesztik.
Ezt is ajánljuk a témában
Megszokott dolog, hogy a woke ideológia és a genderlobbi kifejezetten károsan hat egy kultúrtermék megítélésére, mégis akadnak olyanok, akik mindenáron letolnák az ember torkán a propagandát. Böjtös Gábor írása a Dragon Age: The Veilguard nevű videojátékról.
Elvégre egy stratégiai videójátékról van szó, így 4X (eXplore, eXpand, eXploit, eXterminate – felfedez, terjeszkedik, kizsákmányol, megsemmisít) módra a fészekből munkásokat küldünk ki, akik nyersanyagot gyűjtenek, amiből aztán gyártunk és fejlesztünk, majd nemcsak felfedezzük a környéket, begyűjtve a javakat, de mellette az élővilággal is megharcolunk.
Velük élünk, mégis képesek meglepetéseket okozni
A természet pedig gyorsan kimutatja a foga fehérjét, ahogy az első zsákmányállatok után megjelennek a különböző ragadozók, a gyilkos hordák, melyek egyre gyarapodó kis seregünknek idővel komoly fejfájást képesek jelenteni. Persze pontosan ez jelenti az Empire of the Ants lényegét. Hogy harcoljunk ellenfeleinkkel, szorgos hangyánkkal egyszerű parancsok képében irányítva harcosainkat, akik közelről vagy távolról, de gondolkodás nélkül esnek neki ádáz ellenfeleinknek.
Mindez korábban is jól működött, és bizony jól működik most is. A játékhoz írt mesterséges intelligencia nem az ipar csúcsa, de a célnak megfelel, az online térben pedig megtudhatjuk, hogy valódi intelligencia mellett hogy szerepelnek a kisebb-nagyobb rovarok. Persze online kevesen játszanak egy stratégiával, vagyis sokkal kevesebben, mint egy Call of Dutyval, de nem is számítottam másra. Emberi játékost viszont így is találni, olyankor pedig fel van adva a lecke,
hogy az illető hogy fejleszt és milyen taktikát használ, valamint mennyi időnk lehet az első komolyabb összecsapásokig.
Ezt is ajánljuk a témában
Évről évre megújul a csatamező, miközben milliók hagyják ott a fogukat, de ebben az esetben senki nem foglalkozik a temetetlen és névtelen halottakkal.
Mindehhez az Unreal grafikus motor szolgáltatja a pazar látványvilágot, ami már önmagában legitimálja a 2024-es feldolgozás létezését. Tényleg nagyon jól néz ki, ahogy a fizikára fittyet hányó kis hangyával elindulunk a fák árnyékában, megmászva a hatalmasnak tűnő földrakásokat, ágakat és leveleket, közben rácsodálkozva az avarvilág minden szépségére. Láthatunk a csigától a darazsakon át a lepkékig mindent, seregünkbe pedig sok fajta színes egységet toborozhatunk, hogy kellő odafigyeléssel győzelemre vigyük őket.
A Bernard Werber regénye alapján készült stratégiai videójáték újabb verziója
Tegye fel a kezét, aki évtizedekkel ezelőtt sok órát eltöltött a SimAnt és társai (SimCity, Theme Hospital stb.) mellett! Sajnos vagy szerencsére nem látom, ki tett így. Mindenesetre a Two Point Hospital (és Campus) kivételével nem sok játék hozta vissza a klasszikusok varázsát. Az Empire of the Ants viszont képes erre. Nem kiemelkedő, de jól összerakott, egyszerűbb stratégia (leginkább talán a Pikmin-sorozattal hozható párhuzamba), ami ráadásul kifejezetten mutatós. Nem egy komplex, világháborús játék (Company of Heroes, Hearts of Iron vagy Men of War), aminél tényleg hosszú órákra elvész az ember, ahogy győzelemre viszi a kedvenc frakcióját, de kell ilyen is, pláne azért, hogy a fiatalabbakat és a kezdőket is bevonzza a műfaj.
Arra pedig a visszafogott áron PC-re, PS5-re és Xboxra megjelent, több mint 10 órás játékidővel rendelkező Empire of the Ants tökéletesen megfelelő.
Sorsdöntő hónapok jönnek a német politikában.
Az MV Hondius evakuálása után több ország is egészségügyi megfigyelés alá helyezi a hazaszállított utasokat.
Jean-Noël Barrot alternatív valósága szerint az ukrán erőknek sikerült megállítaniuk Vlagyimir Putyin hadseregét.
Antoine olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy fel kellett hagynia a sporttal.
Mintegy negyvenen rontottak rá az áldozatra.
A robbanás hat embert sebesített meg, köztük egy ötéves gyereket.
A francia és a német partnerek hónapok óta tartó konfliktusa megbénította a FCAS vadászgép fejlesztését.
A világhírű közgazdász hat történelmi hibát sorolt fel.
Napok óta tartó feszültség fajult újabb erőszakos jelenetekbe Newarkban.
