Hemzseg a furcsaságoktól a tanulmány, amelyet Magyar Péter háttérembere írt a Diákhitel Központnak három éve

Az ötvenoldalas dokumentum felét a módszertani kitekintés és a függelék teszi ki.

A klímaválság idején aligha kérdéses, hogy csökkenteni kell a károsanyag-kibocsátást.
Nyitókép: Wikipédia. Illusztráció.
„Nem véletlenül kerül szóba gyakran a légi közlekedés, amely jelentős részben felel az üvegházhatású gázok kibocsátásáért. Azonban kérdéses, hogy milyen módon lehet társadalmilag igazságosan eljárni, hogy ne a tömegek viseljék a terheket.
Erre a kérdésre keresi a választ a magyarul elsőként lapunkban ismertetett tanulmány.
Ez azt jelenti, hogy aki többet utazik repülővel, az minden egyes újabb úttal köteles lenne magasabb adót fizetni az utazás után. Ezáltal nemcsak a megtett utak száma és a szennyezés mértéke csökkenhet, de akkora összeg folyhatna be az Európai Unió költségvetésébe, amivel a klímavédelmi célok húsz százalékban finanszírozhatók lennének.
Minél magasabb egy háztartás vagyona és jövedelme, a tagjai annál többet utaznak repülővel: a globális légi közlekedéshez köthető károsanyag-kibocsátás felét az emberiség 1 százaléka okozza, miközben 80 százalék még csak nem is száll repülőre egész életében. Az 1 százalék alatt pedig nem csak a magángéppel furikázó szupergazdagokra kell gondolni.”