Manfred bácsi stréber diákja szorgosan írja a leckét

Nyitókép: Balint Szentgallay / NurPhoto / NurPhoto via AFP

„Irány a budapesti képviselőinkkel a »hanyatló« és »veszélyes« Bécs” – ironizált a TISZA-vezér csütörtök reggel a vonat előtt pózolva, majd nemsokára utánaküldött egy étkezőkocsis fotót is, ezúttal „Útban a hanyatló nyugatra” felirattal. Aztán este még érkezett egy biciklizős kép is a csuda eredeti szöveggel: „Az élet két keréken Bécs »veszélyes« negyedében. Remélem látszik az arcomon a rettegés [napszemüveges szmájli]”.

amikor a múltkor egyszer odatalált, rögvest azzal villogott, hogy ő bezzeg ott van, még véletlenül se máshol; erre most egy EuroCity komfortos étkezőkocsijában élvezi az Utasellátó menüjét és Bécsben biciklizget, a világ legtermészetesebb dolgaként hagyva ki az uniós készséghiányról és versenyképességről, valamint a fiatalok manipulálásának problémaköréről szóló európai parlamenti vitát. De spongyát rá. Érdekesebb ennél ez a hanyatlással való folyamatos ironizálás.

Kilóg tőle ugyanis a lóláb.

lehet teátrálisan háborogni annak potenciális lehetősége miatt, hogy Magyarország valamely határközeli településének külterületén valaha is jövevényeket szállásolnának el – csakhogy mindez sajnos hiteltelen, ha ugyanarról a Facebook-profilról közben visszatérően megy a vicceskedés azon, hogy Bécs, Brüsszel vagy Berlin idézőjelben, hehe, hanyatlik, röhögős szmájli. Ha igazából nem is hanyatlanak, akkor mi baja lenne Magyar Péternek a tömeges migrációval? Ha valójában semmiféle romlás nem tapasztalható arrafele, akkor mit kellene parázni néhány migránsbefogadó központ miatt?

Az ironizálók hivatkozási alapja ilyenkor általában az Economist csoport évenkénti jelentése, amely immár sorozatosan Bécset hozza ki elsőnek a világ legélhetőbb nagyvárosainak rangsorában – csakhogy még abban is azt látjuk, hogy az előny lassanként olvadóban; a „kultúra és környezet” kategóriában a korábbi 96,3 pontos eredmény 93,5-re csökkent. Hiába jelent ez összességében továbbra is első helyezést, javulásnak nehezen nevezhető – pedig az „oktatás” kategória például töretlenül kiérdemli a maga 100 pontját, noha épp a múlt héten tüntetett több száz bécsi tanár „Nem bírjuk tovább” felkiáltással, panaszolva a tanárhiányt, a bürokráciát és a munkakörülményeket; ideértve azt, hogy diákjaik legalább fele nem beszél eléggé németül ahhoz, hogy követni tudja a tanórát. Egy 23 éves tanítónő 22 fős osztályában hatan már másodszor próbálkoznak a második osztállyal,

De változatlanul maximális pontszámot kapott Bécs a bűnügyi helyzetet is magában foglaló „stabilitás” kategóriában is, miközben az erőszakos bűncselekmények száma 2023-ra a 2014-es bázis 117 százalékára emelkedett (igaz, az Ausztria egészében mért 128 százalékhoz képest ez még egész szolid számadat). Idén aztán bandaháború is kitört szír és csecsen bevándorlók között: „Brigittenau, Meidling, a már korábban is sokak által no-go zónának tekintett Favoriten lakossága rémülten figyeli az egyre vadabb erőszakot, kevesli és elkésettnek találja a rendőri beavatkozást, sokallja a sérültek számát” – írta júliusban nem más, mint a HVG, a cikk későbbi részében utalva arra is, hogy „kezdenek mindennapossá válni a lányok – akár az alig 12 évesek – elleni szexuális támadások”. Ugye, mennyire jópofa az a családapa, illetve az a politikus, aki ezek után azon viccelődik, hogy lárifári, ő a stábjával simán végigbiciklizett ott egy utcán! LOL, egyem a humorát.

Aztán ha alaposabban megvizsgáljuk az Economist csoport oly mérvadónak tekintett életminőség-ügyi jelentését, az idei kiadásban egy meglehetősen kendőzetlen címet is találunk: „Észak-Amerikában és Nyugat-Európában romlik az élhetőség”

Az elmúlt 12 hónapban legnagyobbat előrelépő és pontszámban is javuló kilenc város mindegyike Hegyeshalomtól keletre található (Budapest a harmadik legnagyobbat előreugró város, Hongkong és Szingapúr után) – a visszaesők pedig Tel Aviv kivételével mind nyugatiak. A tíz legnagyobbat zuhanó nagyváros között nem kevesebb mint öt németet találunk, de ott figyel köztük Brüsszel is, amely (holtversenyben Barcelonával) a 35. helyre csúszott vissza, miközben Budapest feljött a harminckettedikre, az oktatást, az egészségügyet és az infrastruktúrát is magában foglaló szempontrendszer alapján.

Erre jön a jól informált, világlátott EP-képviselő,

Bécs statisztikai évkönyve szerint a születések száma 2016 óta a folyamatos bevándorlással együtt is csökkenő tendenciát mutat, az osztrák bécsiek termékenységi rátája 1,1 (a külföldieké lassan hasonul, pillanatnyilag 1,5-nél tart), osztrák állampolgárból évtizedek óta következetesen kevesebb születik a városban, mint ahány meghal – ha Magyar Péter nem győzi a magyarországi születésszámokkal bizonyítani, hogy itt már nincs más, mint pusztulás, akkor vajon az echte bécsiek demográfiai tendenciáival kapcsolatban mi a meglátása? Ha a világ legeslegélhetőbb városából halnak kifele az őslakosok, azt milyen kifejezéssel kellene definiálnunk, ha a „hanyatlás” olyannyira nem megfelelő, hogy egyenesen nevetséges? Sőt, napi három vicceskedő posztot érdemlően nevetséges.

Mindenesetre sajátos egy pályaív ez:

aki egy tehetségtelenebb momentumos és egy kínosabb dékás stílusában kérdőjelezi meg az ugyan még mindig jól élő, de nagyjából minden objektív mutató szerint hanyatló Nyugat hanyatlását. Abból a Favoriten negyedből, amellyel kapcsolatban még a balliberális Der Standard is erőszakos férfikép jellemezte migráns közösségekről ír, ahol a nőket lenézik, sőt, szabad prédának érzik, és ahol a „szex, drogok, fegyverek, erőszak, vallás”, valamint a korai iskolaelhagyás alkotnak toxikus elegyet.

De persze értjük: Manfred bácsi első házi feladatnak a migránsügyi érzékenyítést adhatta, hát most nevetgélni kell a kommentszekcióban reggel, délben, meg este, hogy ki mindenkit nem késeltek még meg Bécsben, pedig járt már arra, haha. Csillagos ötös, Genosse Magyar.