Magyarország is nyerhet rajta: atomerőművet épít Kazahsztán

Nyitókép: Ruslan PRYANIKOV / AFP

Kazahsztán döntött: akarja az atomot.

Kazah földön, Szemipalatyinszkban (ma Szemej) nyílt meg ugyanis a Szovjetunió első és egyik legnagyobb nukleáris kísérleti bázisa, amely még a Kazah SzSzK pártszervezete elől is elzárt módon kísérleteztek a Hirosimára ledobott atombombánál 2500-szor nagyobb mennyiségű radioaktív anyaggal. 224 alkalommal szökött Szemipalatyinszkból radioaktív felhő, kisebb-nagyobb mértékben elszennyezve ezzel egész Kelet-Kazahsztánt; máig vannak, akik ebből következő betegségekben szenvednek. 

Kazahsztán első elnöke, Nurszultan Nazarbajev még szovjet tagköztársasági elnökként döntött 1991. augusztus 29-ével a bázis bezárása mellett, s azóta az ország szinte teljes mértékben atommentes – 1994-ben Oroszországba költözött az utolsó Kazahsztánban tárolt atomrobbanófej is, 1999-ben pedig bezárták az 1972-ben épített aktaui atomerőművet. Egyedül az orvosi kísérletekhez használt kis BBP-K kísérleti reaktor működik még Kazahsztánban.

Az atommentesség annak ellenére fennmaradt, hogy Közép-Ázsia legnagyobb országa időközben a világ legnagyobb uránexportőrévé vált – innen kerül ki a világon bányászott urán 45 százaléka, a világ uránkészletének 15 százaléka az országban van,

Az ország gazdasága és népessége rohamléptekkel növekszik – a GDP-növekedés tavaly 5,1 százalékosra sikerült, a népesség pedig 1,35 százalékkal emelkedve átlépte a húszmillió főt. 

Nem csoda, hogy a jelenlegi energetikai rendszer nem bírja a tempót: mint azt lapunknak Dauren Szagidulla kazah energetikai szakértő elárulta, az ország felhasználási csúcsidőben masszívan áramimportra szorul, ráadásul a jelenlegi energiamix 65 százalékban szénből áll, s az ország 25 szénerőművéből 15 súlyosan szennyező, a Világbank energetikai ajánlása szerint rég ki kellett volna őket vonni a termelésből. További 25 százalékot az országban bányászott gázból termelnek meg (amiből viszont gyakran hiány van, mert az autók jelentős részét is ez hajtja), a maradékot adják a megújuló energiaforrások.

– ezen változtattak ma a kazahok.

Az új erőmű helyét már lehet tudni: egy Ülken nevű falu lesz a Balhas-tó mellett Délkelet-Kazahsztánban, amely a világ második legnagyobb sós vizű tava. Azt viszont még senki sem tudja, ki csaphat le a várhatóan 10-12 milliárd dolláros üzletre. A hagyományosnak mondható környezetvédelmi érvek (a katasztrofális balesetek lehetősége és az elhasznált fűtőanyag tárolásának megoldatlansága) mellett ez volt a másik fontos ütőkártya az erőművet ellenzők kezében. 

A lakosságban ugyanis látványosan van némi félelem azzal kapcsolatban, hogy a projekt esetleg a Roszatom kizárólagos kivitelezésében, orosz finanszírozással valósulhat meg, ami ismét szorosabbra fűzné Kazahsztán orosz függését, amely az elmúlt években jelentősen lazulni látszott.

Kaszim-Zsomart Tokajev elnök a népszavazás napján épp ezért személyesen is jelezte, hogy pozitív eredmény esetén 

Erről beszélt a népszavazás előtt néhány nappal egy nagyinterjúban az ország energiaügyi minisztere, Almaszadam Szatkalijev is. Ő a törökországi Akkuyu erőmű orosz-francia-kínai-török konzorciumát, Egyiptom koreai atomerőművét és a Kínában épült orosz-kínai technológiájú erőműveket emelte ki pozitív példákként. Szagidulla, a helyi energetikai szakértő ugyanakkor kevésbé lelkes a konzorcium gondolatától – szerinte az a jobb, ha van egy fővállalkozó, akit az esetleges hibák esetén a felelősség is egyértelműen terhel. A technológia kapcsán viszont volna nem túl válogatós, szerinte bármi megfelelne az országnak, ami az elmúlt évtizedben a világon tendert nyert. 

Kazahsztán ráadásul a párizsi klímaegyezmény szerinti vállalásait úgy teljesíti, hogy az energiaigényes iparágakra, valamint az energiaiparra magára vonatkoztatva is az európai uniós sztenderdeket vette át. Az ezekre való átállás 2-8 éves munkatervét az ország már kidolgozta, s mivel az atomerőmű megépítése 8-12 év alatt reális,

Lapunknak egy konzorcium lehetőségét pendítette meg Roman Vaszilenko európai ügyekért felelős külügyminiszter-helyettes is, aki emellett azt is kifejezte, hogy Magyarországra és Szlovákiára kiemelten számítanak a leendő atomerőmű szakembereinek kiképzésében, hiszen országaink jelentős atomerőmű-üzemeltetési tapasztalattal rendelkeznek. Hazánkkal és északi szomszédunkkal Kazahsztán már alá is írta a szakemberek kiképzésére vonatkozó memorandumot. 

Az erőmű építésére a Roszatom mellett erősen pályázik a francia és a koreai atomipar is. Tokajev elnök idén februárban járt Franciaországban, az Európáért felelős Vaszilenko miniszterhelyettes pedig júniusban folytatott Brüsszelben tárgyalásokat. Az atomerőmű-építéssel kapcsolatos európai lehetőségek minden valószínűség szerint mindkét tárgyalási körben szóba kerültek – 

Nagyot szakított emellett a kazah demokráciaépítés is, az atomnépszavazás ugyanis egy tárgyi jelentőségén messze túlmutató demokráciakísérlet is volt az ország népe számára. 

A Mandiner a helyszínről tudósított tavaly márciusban a 2022-ben elfogadott alkotmány szerinti első parlamenti és önkormányzati választásról, melyen a kazahok első alkalommal választhattak közvetlenül polgármestert, az egyéni képviselői körzetekben először szavazhattak függetlenként induló jelöltekre, és először került be a törvényhozásba – ha nem is túl nagy súllyal – nyíltan az elnök politikájával szembemenő ellenzéki párt. 

Akkor a helyszínen, szavazókörökben kérdezősködve azt tapasztaltuk, hogy a választók még ismerkedtek a különböző politikai ajánlatokkal, és kevéssé az európai demokráciákban megszokott szakpolitikai motivációk vezérelték őket a választás során.

ebben a szűk spektrumú, de hatalmas jelentőségű szakpolitikai kérdésben az állami tulajdonú médiában igen színvonalas vitaműsorok zajlottak, megfelelő megjelenési lehetőséget kapott mind a kormány által támogatott igenlő, mind a nemleges álláspont. 

A népszerű kormányközeli Tengrinews hírportál számos kritikus kérdést tartalmazó interjút tett közzé a népszavazás hetében Szatkalijev energiaügyi miniszterrel, akinek beszélnie kellett az atomerőmű-építés környezeti kockázatairól, és az építkezést esetlegesen körüllengő korrupcióról is. Ennek megfelelően változtak a választói attitűdök is –

pontosan tudták, miről szavaznak, és nyíltan, arccal-névvel merték vállalni kamera előtt mind a kormány véleményével egyező igenlő, mind az atomerőmű-ellenes véleményüket. Pont, mint egy európai demokráciában.

Még fontosabb, hogy

– legyen a téma akár akár egy jelentős alkotmánymódosítás, akár egy évtizedek óta atommentes ország jövőjének hozzáláncolása az atomenergiához, az ország függetlenedése óta legnagyobb volumenű beruházás keretében. 

Kazahsztán népe és kormánya vasárnap ismét bizonyította, hogy komolyan gondolta a szinte minden posztszovjet országban elhangzó ígéretét arra, hogy a gazdasági rendszerváltást politikai rendszerváltás is fogja követni.

A kőkemény elnöki rendszerben indult független Kazahsztán történetének harmadik népszavazása a 177 nemzetközi megfigyelő egybehangzó véleménye szerint igazi demokráciaünnep volt.