Büszkék vagyunk az útra, amit Magyarországgal bejártunk – Kazahsztán külügyminiszter-helyettese a Mandinernek

Nyitókép: Földházi Árpád/Mandiner

Roman Jurjevics Vaszilenko (*1972, Simkent) 2016-2019 között, majd 2022 óta újból Kazahsztán külügyminiszter-helyettese. Más fontos állami beosztásai mellett 2019-2022 között szlovákiai nagykövet volt, 2000-2007 között pedig elsőbeosztott a washingtoni nagykövetségen.

***

Roman Jurjevics, munkalátogatásra érkezett. Ennek alkalmából kérem, vonjon mérleget a magyar-kazah együttműködésről.

Nagy megtiszteltetés számomra ismét itt lenni Budapesten és találkozni kollégáimmal, különösen is Stifter Ádám külügyi helyettes államtitkárral. Júniusban lesz tíz éve, hogy Kazahsztán és Magyarország stratégiai partnerségi megállapodást írtak alá. Mindannyiunknak van okunk büszkének lenni arra az útra, amit Magyarországgal bejártunk,

A tavalyi évben is nagyon dinamikusan alakultak a kapcsolataink. Elnökeink kétszer is találkoztak New Yorkban, aztán a COP28 klímakonferencián az Egyesült Arab Emírségekben. Orbán Viktor úr, Magyarország miniszterelnöke múlt novemberben hivatalos látogatást tett Kazahsztánban. Ugyanazon hónapban miniszterelnök-helyettesünk és külügyminiszterünk, Murat Nurtleu Budapestre látogatott az országaink közötti stratégiai párbeszéd soron következő ülésének lebonyolítása céljából. Partnere ebben Varga Mihály miniszter úr. Nagyon nyílt, bizalommal teljes a dialógus.

Miben látja ennek a sikeres együttműködésnek a gyökerét?

Nyilván nagy szerepet játszanak a történelmi, testvéries kapcsolatok, melyek évszázadokra nyúlnak vissza népeink között.

Magyarország e globális megközelítésben aktívan fejleszti kapcsolatait az Európai Uniótól keletre lévő országokkal. A többi közép-ázsiai országgal együtt üdvözöljük ezt. Ami a kulturális együttműködést illeti, hatalmas örömmel mondhatom, hogy Magyarország Kazahsztánnak évente 250 Stipendium Hungaricum-ösztöndíjat ad. Kazahsztánból több mint ezer hallgató tanul itt úgy bachelor, mint mesterképzéseken. Ez a legnagyobb egyoldalú alapon biztosított külföldi ösztöndíjprogram a kazah hallgatók számára. Nagyra értékeljük ezt, igen hálásak vagyunk érte, és célunk is minden módon fejleszteni az együttműködést az oktatásban.

Mi adja az együttműködésünk gazdasági lábát?

A kazah nemzeti bank statisztikája szerint a magyar cégek Kazahsztánban 2005 óta 320 millió dollárt fektettek be. Ez tekintélyes összeg, amely tovább is fog nőni majd. 29 magyar részvétellel bíró cég működik Kazahsztánban, és több mint negyven vegyesvállalatunk is van magyar cégekkel.

Ezen a mezőn tavaly decemberben indult el hivatalosan a termelés, és további fejlődésére van kilátás. A MOL befektetései már 200 millió dollárra rúgnak, és szintén növekedni fognak. Látogatásom során egyeztettünk arról is, hogy együtt tudunk működni a Globalia, az Equilibrium és az UBM vállalatokkal. Az UBM Group Kazahsztánnal való együttműködésének bővítését tervezi, vezetésük hamarosan hazánkba látogat. Ez egy mezőgazdasági cégcsoport, a Globalia és az Equilibrium pedig zöld energiával foglalkoznak. Emellett május végén az Európai Unió nagy mezőgazdasági küldöttsége érkezik Kazahsztánba Janusz Wojciechowski európai mezőgazdasági biztos vezetésével, s ebben a delegációban is nagyon sok magyar cég lesz jelen.  Van együttműködésre kilátás az atomenergiában, miután Magyarországnak van atomerőműve és nagy tapasztalata, emellett épül Paks 2 is. Kazahsztán ma a világ legnagyobb uránexportőre – miénk a világ uránpiacának 45 százaléka –, és érdeklődünk az atomenergia iránt, atomerőmű építésében gondolkozunk. Ehhez, amennyiben Kazahsztán népe népszavazáson áldását adja, szakemberekre lesz szükségünk. Az atomenergetikai szakemberképzés tekintetében van tehát aktív párbeszédünk, és számítunk is ebben a további együttműködésre.

Van-e Magyarországnak valamiféle megkülönböztetett szerepe a Kazahsztán-EU kapcsolatok alakulásában?

Stifter kollégámmal nagyon tartalmas beszélgetést folytattunk Magyarország soron következő féléves uniós tanácsi elnökségéről. Itt, az Önök hasábjain is szeretnék Magyarországnak sikereket kívánni ehhez a felelősségteljes küldetéshez egy olyan pillanatban, ami az Európai Unió számára különösen fontos, egybeesik az európai parlamenti választásokkal, az új Bizottság megalakulásával. A geopolitikai helyzetet is figyelembe véve ez az időszak valóban nem átlagos és nem egyszerű, de Magyarország kellőképpen megbirkózik majd mindezzel úgy az Európai Unió, mind az EU partnerei, köztük Kazahsztán javára. Az Európai Unió egy 2019-ben elfogadott stratégiát valósít meg Közép-Ázsiában, melyet tavaly majdnem 80 együttműködési pontból álló útitervvel egészített ki. Örömre ad okot, hogy Magyarország prioritásként kezeli a keleti, köztük a közép-ázsiai országokkal fenntartott kapcsolatait. Mi ezek erősítésében vagyunk érdekeltek, és bizonyosak is vagyunk abban, hogy erősödni is fognak az Európai Unió magyar elnöksége alatt. Az EU-Közép-Ázsia együttműködésben közös ügyünk a konnektivitás, a Kaszpi-tengeri szállítási folyosó (TMTM) kiépítése, az együttműködés felfuttatása a zöld energia vagy a kritikus nyersanyagok tekintetében.

Tágítsuk is ki a fókuszt az Európai Unió szintjére. A szankciók közepette erős jelenlétet épített ki az európai piacon kőolaj-keverékük, a KEBCO. Miként változtatták meg az elmúlt évek Kazahsztán szerepét az európai energiapiacon?

Kazahsztánból származik az Európai Unióban felhasznált olaj 8-10 százaléka, az egyik legfontosabb olajbeszállító vagyunk. Nagyjából évente 90 millió tonna olajat termelünk ki, ennek majdnem 90 százalékát exportáljuk, s ebből az exportból ugyancsak 90 százalék az EU országaiba megy. Az elmúlt két évben Kazahsztán növelte az exportmennyiséget úgy a kaszpi CPC vezetéken, amely a Tengiz mezőtől Novorosszijszk fekete-tengeri orosz kikötővárosáig ér, mint Oroszországon keresztül a Barátság vezetéken Németország, illetve a schwedti finomító felé. Múlt novemberben megállapodtunk a legnagyobb európai uránvásárlónk, Franciaország felé irányuló uránexport további bővítéséről. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a CPC vezeték továbbra is működhessen (ez áthalad Oroszországon – a szerk.). Úgy látjuk, hogy az elmúlt két évben az Európai Unió és a nyugati partnerek nagyon felelősségteljesen álltak ehhez a kérdéshez.

Emellett Kazahsztán 2023-ban nyugati irányban a Kaszpi-tengeren át is elkezdett kőolajat exportálni Bakuba, hogy az aztán továbbhaladjon a Baku-Tbiliszi-Ceyhan, illetve a Baku-Szupsza vezetékeken. Tavaly ezen az útvonalon félmillió tonnát exportáltunk, s azzal számolunk, hogy ez a mennyiség növekedni fog. Ez még egy exportlehetőség az olajunk számára, és ismétcsak nyugati irányba tart. Kazahsztánban összességében is az energetikai, olajipari szféra legnagyobb befektetői az európai és amerikai cégek, a Total, az Eni, a Shell, a Chevron és az Exxon.

Nálunk fontos kampánytéma az ukrajnai háború. Lehetségesnek tartja-e, hogy Ukrajna katonai úton helyreállítsa területi épségét?

Kazahsztán mélységes aggodalommal tekint erre a helyzetre. Ez egy tragikus helyzet, minden szemontból a vérontás lehető leggyorsabb beszüntetésében vagyunk érdekeltek, és a konfliktus diplomáciai eszközökkel való rendezésében. Kazahsztán természetesen fenntartja szoros együttműködését úgy az Orosz Föderációval, mint Ukrajnával. Kazahsztán emellett hajlandó támogatni a realisztikus békekezdeményezéseket, melyek a konfliktusban álló mindkét fél megállapodásain alapszanak majd. Álláspontunk része az is, hogy kiállunk az ENSZ-alapokmány és az abban lefektetett alapelvek mellett, ideértve az államok területi épségének és szuverenitásának tiszteletét.

Ahogy Ukrajna, úgy Kazahsztán is történelmileg szoros kapcsolatban van az Orosz Föderációval, s mindkét országban sok orosz él. Hogyan sikerült Kazahsztánban fenntartani a békét úgy az etnikumok, mind az országok között, miközben ez Ukrajnában nem sikerült?

Kazahsztánban a nemzetek közötti béke és egyetértés fenntartása nem csak állami politikánk sarokköve, de állami létezésünké is. Ezt nem csak országunk vezetői látják be, de állampolgáraink is, akik a gyakorlati életben is fenntartják ezt a békét és megértést. Ez nem puszta tolerancia, hanem kölcsönös megértés, törekvés az egymással való békés együttélésre. Függetlenségünk 1991-es elnyerésekor többnemzetiségű ország voltunk, és azok is vagyunk. Kazahsztánban több mint 120 nemzetiség képviselője él. De elmondok egy titkot Önnek: nálunk a „nemzeti kisebbség” kifejezés nem használatos. Határozottan nem használjuk semmilyen dokumentumban, hivatalos felszólalásban, illetve az etnikumok közötti kommunikációban sem. Etnikai csoportokról beszélünk. Miután nálunk erre a kérdésre jelentős figyelem irányul, külön létrehoztuk a Kazah Népi Gyűlést, mint Kazahsztán minden nemzetiségének érdekérvényesítő fórumát. Ez a gyűlés az alkotmány szerint öt képviselőt delegál az ötvenfős Szenátusba. Ezen a fórumon találkoznak a vénjei, köztiszteletben álló emberei az országos etnikai szervezeteknek, akik megoldják a praktikus kérdéseket.

Emellett kazahsztáni identitást építünk, melyben a legfőbb érték az égszínkék útlevelünk, amely – mint azt az elnökünk elmondta – a egy integráns államhoz való tartozásunk legfőbb szimbóluma.

Nagy kérdés e tekintetben a nyelvi kérdés is. Az államnyelv az alkotmány szerint a kazah nyelv, de azalkotmány ugyanezen pontjában egy vesszővel arrébb olvasható, hogy a nemzetek közötti kommunikáció nyelve az orosz, amely az államnyelvvel egyenlőképp használatos az államigazgatás minden szervében. Az elnökünk nemrég nyilatkozott ebben az ügyben, mégpedig azt, hogy nyugodtan, nyomás nélkül kell dolgoznunk a béke és egyetértés megőrzésén, és Kazahsztán összes népei nyelvének fejlesztésén. A nemzetek közötti kommunikáció nyelve időel a kazah lesz, mert egyre többen beszélik is. Erre a közelmúltban nem volt példa, a szovjet múltban sem, amikor kazahul nagyon keveset beszéltek, kevesen használták dokumentációs célra is.

Amink van, ahhoz úgy kell viszonyulnunk, mint egy hatalmas értékhez, melyet őriznünk kell.

S hogy Kazahsztánban miért így alakultak a dolgok, nem pedig másképp? Azért, mert kiváltképp a 20. század tragikus történelme miatt, leginkább Sztálin idejében Kazahsztánban sokféle népet utaltak Kazahsztánba – lengyeleket, németeket, csecseneket, ingusokat, meszhéti törököket és még sok mindenki mást. E kényszerű áttelepülők közül sokan úgy kerültek kazah földre, hogy a kazahok tárt karokkal fogadták őket, és megosztották velük az utolsó falat kenyerüket is, felfogva, hogy ezek az emberek nagyon nehéz élethelyzetbe kerültek, s nagyrészt nem voltak bűnösek abban, amivel őket vádolták. Van Kazahsztánban minimum két különleges ünnepnapunk, melyeket ennek a témának szenteltünk. Május elsejét nálunk Kazahsztán népei egysége napjának hívják. Emellett nemrég, 2016-ban került bevezetésre a hála napja, március 1. Kezdetben az volt a terv, hogy ez a nap a kazahok vendégszeretetéért való hálaadás napja lesz, melyet a különböző történelmi körülmények miatt Kazahsztánba került többi kazah állampolgárnak nyújtottak, de mára ezt az ünnepet mindannyiunk egymásnak való hálaadásának ünnepeként ünnepeljük. Ünnepeljük azt a békét és egyetértést, amiben részünk van.

Néhány éve nagy politikai reformfolyamatba kezdtek, melyről mi is írtunk. Mutatkoznak már ennek eredményei?

Igen, természetesen. Az elmúlt öt évben sok reformot hajtottunk végre, melynek Tokajev elnök 2022 márciusában adott nagy lökést. Ő akkor alkotmányos reformot hirdetett meg, melyet 2022 júniusában országos referendumon erősítettek meg. Eleddig négy politikai és társadalmi reformcsomag került végrehajtásra, majd egy alkotmányos reform, melynek során alkotmányunk harmada megváltozott. A megváltoztatott törvények alapján egy év leforgása alatt öt választás zajlott le nálunk: a 2022. júniusi alkotmányos népszavazás, a novemberi elnökválasztás, a 2023. januári szenátusi választás, valamint a márciusi parlamenti választás, illetve a helyi önkormányzati vezetők, az akimok választása. Eredményünk először:

Másodszor: felállítottunk egy alkotmánybíróságot, amely legmagasabb rangú szervként az alkotmány és az emberi jogok tiszteletéért felel. Döntéseit senkinek sincs joga megkérdőjelezni. Mára több mint 1500 kérelmet kapott az alkotmánybíróság a lakosságtól és a legkülönbözőbb állami szervektől tisztázó céllal vagy jogaikkal kapcsolatos döntés érdekében. Nagyon nagy lépés ez a jogállamiság erősítésének terén Kazahsztánban. Aztán alkotmányba foglaltuk a halálbüntetés tiltását, és bővítettük az ombudsman alkotmányos jogköreit. Már nem csak alkotmányos státusza van, hanem regionális képviseletei is Kazahsztán minden régiójában. A jelöltekről is elmondhatom, hogy Asztanában például a két választókerületben kerületenként vagy 60-an indultak egy helyért, nyilvántartásba kerületenként 42 főt vettek. Képzelje csak el, micsoda versengés, micsoda részvételiség volt ez az állampolgárok oldaláról! Az emberek hinni kezdtek és hisznek abban, hogy az ország e tekintetben jó irányba halad. Aztán vannak gazdasági reformok is. A feladatunk az oligarchamentesítés, nagy munka folyik az egyenlőbb üzletfeltételek megteremtése, a magánkezdeményezések ösztönzése érdekében. Most zajlik az új adórendszer kidolgozása is, melyet még idén el tervezünk fogadni.

Beszéljünk most szomorú ügyről is: nemrég 24 év börtönre ítélték Kuandik Bisimbajev volt nemzetgazdasági minisztert felesége meggyilkolása miatt. A kapcsolati erőszak ezen brutális példája láthatóan sokkolta a kazah társadalmat. Mit lépett erre a kormány?

Április végén írta alá az elnök a kapcsolati, gyermekek, nők elleni erőszakot kriminalizáló törvényt.

Látta Ön is a nagy visszhangot keltő bírósági eljárást, amely Bisimbajevvel szemben folyt. Teljes nyilvánosság mellett zajlott, nem csak Kazahsztánban nézték, hanem az egész világon is. Ezt szándékosan csináltuk így, hogy megmutassuk, hogy társadalmunk érett, képes megoldani ilyen aktuális problémákat. Ez is példázza azt a nyitottságot, amivel az állam és a társadalom a nehéz társadalmi problémák megoldásához hozzáfog. Igazságos Kazahsztánt építünk, ez a célünk.

Mindeközben Kazahsztán népe történelmi árvízzel is küzd. Hogy bírnak vele?

Mára már elmondhatjuk, hogy a legrosszabbon túljutottunk. Összesen tíz régiónkat érintették árvizek, ez az ország régióinak fele. Ugyanakkor az árvizek miatt nálunk egyetlen ember sem halt meg. Akik életüket vesztették, azok a kihirdetett szükségállapotot megsértve a különböző régiókban veszélyes helyekre mentek, és ott haltak meg. Összesen 130 ezer főt tudtunk a különböző árvíz sújtotta területekről kimenteni. Háziállatok tekintetében is voltak áldozatok, nyolcezer jószág pusztult el, fulladt meg. De az egész helyzet megmutatta, hogy az állam is gondoskodik polgárairól, és a polgárok maguk is gondoskodnak egymásról. Ez az időszak példátlan társadalmi egység időszaka volt. Sok régió működött együtt vagy nyújtott humanitárius segítséget az érintett régióknak. Sok állampolgár segített be pénzzel jótékonysági számlákra. Magunk is megbirkóztunk ezzel, nemzetközi segítséget nem kértünk, de a támogatásnyilvánításokért hálásak voltunk. Számos ország nyújtott nekünk segítséget, ezt elfogadtuk. Komoly a kár az infrastruktúrában is. Sok régióban elmosta a víz az utakat, lerombolt hidakat, ezeket mind újjá kell építeni. A legfontosabb viszont a házak újjáépítése, lakóik kárának kompenzálása. Az állam megígérte és be is tartja, hogy egyetlen árvízkárosult polgár sem marad segítség nélkül. Ha egy magánházat nem lehet újjáépíteni, akkor az állam kész lakói számára ugyanazon város vagy régió másik részén lakhatást biztosítani. Ha a polgárok igénylik, hajlandók vagyunk saját költségen típusházakat is építeni a számukra. Ez az elmúlt 80 év legsúlyosabb árvize volt, példátlan időjárási körülmények következménye – de nagyon sokat kell tennünk azért, hogy a jövőben ilyen ne fordulhasson elő.