Az EU villamos energiájának a 22,8 százalékát adja az atomenergia, és míg Franciaországban 65, a németeknél csak 1,4 százalék ez az arány. A Bloomberg szerint Európa tévedett, amikor lemondott egy stabil, olcsó, alacsony szénkibocsátású energiaforrásról.
Európa energiaellátása és klímacéljai szempontjából kritikus időszakot élünk. A dekarbonizáció, a nemzetközi versenyképesség növelése és az energiaellátás biztonságának garantálása olyan kihívások, amelyek komplex megoldásokat igényelnek. Ebben a kontextusban – ahogyan többször írtunk is róla – az atomenergia egyre inkább előtérbe kerül mint potenciális válasz ezekre a problémákra. A Bloomberg elemzései is rávilágítanak arra, hogy az atomenergia, bár korábban háttérbe szorult, ma már nélkülözhetetlen lehet a zöldátmenetben.
Néhány évtizeddel ezelőtt Európa még világelső volt az atomenergia alkalmazásában. Villamosenergia-termelésének több mint 30 százalékát nukleáris forrásból fedezte, és a globális termelés több mint 40 százalékát ez adta. Azonban a balesetektől való félelem – amit az 1986-os csernobili katasztrófa és a 2011-es fukusimai leolvadás csak fokozott – visszafordulást hozott, különösen Németországban, állapítja meg a Bloomberg cikke. Majd a szerző kiemeli: az Európai Unió legnagyobb tagállama több mint 26 gigawattnyi kapacitást állított le – ami ma az EU teljes nukleáris kapacitásának körülbelül az egyötödét, vagyis mintegy 20 százalékát tenné ki, amit érdemes összevetni azzal, hogy tavaly
az EU villamosenergia-termelésének a 22,8 százalékát az atomenergia adta, ami 1,7 százalékos növekedés 2022-höz képest. Franciaországban ez az arány 65, Szlovákiában 62, míg Németországban mindössze 1,4 százalék volt.
Ez a fordulat, vagyis, hogy Európa lemondott egy olyan stabil, olcsó és alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiatermelési megoldásról, amelyre égető szüksége lenne, utólag óriási hibának bizonyult – állapítja meg a Bloomberg anyaga.
Németország így a kelleténél jobban függ a szén- és földgázalapú energiától – ezáltal pedig kiszolgáltatottabbá vált az orosz befolyásnak és az ingadozó gázáraknak.
Csakhogy a nem megfelelő alaperőművi kapacitás megingathatja az elektromos hálózat stabilitását és megnehezíti a nettó zéró kibocsátás elérését.
A közvélemény továbbra is óvatos, főként a biztonsági kockázatok miatt, de az anyag szakértője is kiemeli: ezek súlyát nem szabad eltúlozni. Még ha figyelembe is vesszük Csernobilt és Fukusimát, az atomenergia által jelentett kockázat az emberi életre vetítve terawattóránként nagyságrendekkel kisebb, mint a fosszilis tüzelőanyagoké, például a széné vagy az olajé.
Az Our World in Data adatai szerint ugyanis a szén 24,6 halálesetet okoz terawattóránként, az olaj 18,4-et, míg az atomenergia mindössze 0,03-at.
Az újabb technológiák ráadásul még biztonságosabbak, gyakran „passzív” rendszereket alkalmaznak, például gravitáció segítségével akadályozzák meg az üzemzavarokat. (Itt a kutatás beleszámolja a szennyezési kibocsátás miatt bekövetkező egészségkárosodáshoz köthető halálos betegségeket is, ezért magasabbak jóval a fosszilis erőművek értékei.)
Az anyag szerint az európai vezetők most joggal kezdik el újra felfedezni az atomenergiát – ez része annak a globális felismerésnek, hogy ez a technológia nélkülözhetetlen eszköze a zöldátmenetnek. Vagyis az EU ismét növelni kívánja az atomerőművi kapacitást:
Németország feladta a régóta tartó ellenállását, és Olaszország, Lengyelország, valamint az Egyesült Királyság is az atomenergiától vár segítséget a dekarbonizációs céljai elérésében.
Az Európai Bizottság korábbi becslései szerint az EU nukleáris kapacitása a 2025-ös 98 GWe-ről 2050-re 109-re nőhet.
Ígéretes innovációnak számítanak a kis moduláris reaktorok (SMR-ek), amelyek egyszerűbb felépítésűek és kisebb terhet rónak az elektromos hálózatra. Az előnyei közé tartoznak a jobb biztonsági jellemzők, mint például az említett passzív biztonsági rendszerek, a rövidebb építési időből adódó jobb finanszírozási lehetőségek, az alacsonyabb beruházási igények, a kevesebb alkatrész és a kisebb helyigény. Az Európai Bizottság tavaly februárjban indította el az SMR Ipari Szövetséget, amelynek célja az SMR-ek fejlesztésének felgyorsítása Európában a 2030-as évek elejére. A hulladékmentes fúziós energia pedig már a láthatáron van.
A nukleáris energia uniós visszaépítése azonban nem könnyű. Egyes esetekben megoldás lehet a meglévő erőművek újraindítása vagy az élettartamuk meghosszabbítása, ugyanakkor az EU-ban, az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban új reaktorokat építeni továbbra is rendkívül nehézkes a szabályozási akadályok és a költségtúllépések miatt. Ezek megépítése több évtizedbe telik – szemben az orosz és kínai projektek öt év alatti gyakorlatával –, ami épp ellentéte annak, amit a technológia folyamatos fejlődése alapján várnánk. Ez a hosszadalmas EU-s engedélyezési procedúra azonban megnehezíti a finanszírozást és aláássa az atomenergia árversenyképességét.
A Bloomberg írása szerint az Európai Beruházási Bank (EBB) hozzáállása alapvető fontosságú az atomenergia finanszírozásában. Az EBB ugyanis felülvizsgálta az energiaágazattal kapcsolatos hitelezési politikáját, és bár óvatos, azok az atomenergia-projektek jogosultak a finanszírozásra, amelyek műszakilag, környezetileg, pénzügyileg és gazdaságilag indokoltak. A bank az idén márciusban 400 millió eurós hitelt nyújtott a francia Orano urándúsító üzemének bővítésére az energiaellátás biztonságának növelése érdekében.
Az Európai Bizottság pedig tavaly olyan szabályokat vezetett be, amelyek lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy pénzügyi támogatást nyújtsanak az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákkat beleértve az atomenergiát is gyártó vállalatoknak.
A kormányoknak össze kell hangolniuk az engedélyezési rendszereiket, hogy ha egy reaktortípust engedélyeztek egy tagállamban, az máshol is alkalmazható legyen. Az olyan intézmények, mint az Európai Beruházási Bank – valamint az EU állami támogatásokra és fenntartható finanszírozásra vonatkozó szabályai – ugyanolyan kedvező elbírálásban kell részesítsék az atomenergiát, mint más alacsony szén-dioxid-kibocsátású projekteket. Ez lehetővé tenné, hogy a tagállamok állami garanciát nyújthassanak a beruházásokhoz, csökkentve a finanszírozási költségeket.
Ugyanez ösztönözné a nukleáris ellátási láncok fejlesztését is – különösen az üzemanyag terén, amely jelenleg leginkább Oroszországból érkezik. Az EU-nak diverzifikálnia kell az uránbeszerzési forrásait, és csökkentenie az orosz importtól való függőségét.
Végezetül nem árt megjegyezni: a történelem tele van olyan példákkal, hogy egyes társadalmak – a saját kárukra – veszni hagytak értékes technológiákat vagy hagyták elsorvadni a képességeiket. Európa nem engedheti meg magának, hogy ez megtörténjen az atomenergiával – figyelmeztet a Bloomberg szerzője. Az ugyanis meghatározó szerepet játszhat kontinensünk dekarbonizációs, versenyképességi és energiaellátási biztonsági céljainak elérésében. Ehhez azonban pragmatikus és támogató politikai környezetre van szükség, amely elismeri az atomenergia értékét, emellett elősegíti a szükséges beruházásokat és innovációkat.
(Források: Bloomberg; EIB; Nucnet; World Nuclear News; Power Technology; Brussels Morning)
Kapcsolódó:
A külügyminiszter szerint az atomenergia témája kulcskérdés Magyarország energiabiztonsága és a rezsicsökkentés eredményeinek megvédése szempontjából.
Hazánk mellett még Lengyelország is óriási segítséget nyújt a háborúban álló országnak.
A hazánkban felhasznált villamos-energia negyede importból származott 2024-ben.
A volt köztársasági elnök szerint a fosszilis energiahordozókról való leválás nem fog sikerülni atomenergia felhasználása nélkül.
Hiába a nemzetközi nyomás, Magyarország felgyorsítja a paksi bővítést – mondta Bécsben Szijjártó Péter.
Az osztrákok az Európai Bírósághoz fordultak a cél elérése érdekében.
Magyarországon csökkent 2010 óta az egyik legnagyobb mértékben a szegénységnek kitett emberek aránya.
A nemzetközi katonai gyakorlaton 150 magyar, lengyel és szlovák tartalékos vesz részt.
