Vége a várakozásnak: itt a legújabb magyarellenes EP-s jelentéstevő – jól jegyezzük meg a nevét

Fotó: Tineke Strik X-oldala

„Sorossal nem tudok versenyre kelni” – nyilatkozta a Szabad Európának Tineke Strik holland zöldpárti képviselő,

„Az Orbán-féle szövegkönyv egyre népszerűbb, többek között a holland jobboldali kormány is elkezdte utánozni. Meggyőződésem, hogy a jelenség egzisztenciális fenyegetést jelent az EU számára. Messzemenően eltökélt vagyok abban, hogy visszafordítsuk ezt a folyamatot” – mondta a lapnak a politikus.

Strik bízik benne, hogy az Európai Parlamentben továbbra is meglesz az a többség, amely az előző időszakhoz hasonlóan erős nyomás alá helyezheti a két másik intézményt, azaz az Európai Bizottságot és az Európai Unió Bíróságát, hogy továbbra is napirenden tartsák az ügyet.

Hozzátette azonban: „Információim szerint diskurzus folyik 

Az EP új állandó magyar jelentéstevője úgy látja, Magyarországon egyre szűkül a független szereplők mozgástere, „a félelem gyökeret vert a magyar társadalomban”. A Szabad Európának a holland zöld politikus úgy nyilatkozott, szerinte 

Striknek három elődje volt 2012 óta. Az első raportőr a portugál zöld Rui Tavares volt, aki 2012-ben nyújtotta be súlyos kritikákkal és rágalmakkal teli jelentését (Tavares-riport). Utána jött Judith Sargentini holland zöld politikus, az ő jelentése 2018-ban készült el (Sargentini-riport). Végül Gwendoline Delbos-Corfield francia zöld politikus készített hazánkról jelentést elődei szellemében 2022-ben (Derbos-Corfield-riport).

Érdekes módon mindhárom politikus, raportőr szélsőbaloldali zöld párthoz kötődik.

A három jelentésben egyértelműen tetten érhető a progresszív értelmezés, és a jelentéstevők gyakran olyasmibe is belekötnek, ami tagállami hatáskör, sőt, amire a politikának nincs ráhatása, például a társadalom beállítottsága, társadalmi szokások.

A Sargentini-jelentés

A Sargentini-jelentés tipikusan tele van olyan kifogásokkal, amelyekhez az EU-nak semmi köze. Például azt írja:

 („házasság, illetve a szülő-gyermek viszony”); mivel az azonos neműek házassága tiltott; a szerző szerint „a káros nemi sztereotípiák és a nők társadalmi szerepével kapcsolatos elképzelések igen elterjedtek a magyar társadalomban”, ideértve a nemi alapú megkülönböztetést is; mivel a magyar kormány által a nemekkel kapcsolatos kérdések tekintetében alkalmazott megközelítés visszalépést jelent, és

valamint félreértelmezi és rosszul használja a „társadalmi nem” és a „nemek közötti egyenlőség” fogalmát; sajnálatosnak tartja a család fogalmának „szűk” meghatározását, ami szerinte megkülönböztetést jelent az élettársakkal és az azonos nemű párokkal szemben; hangsúlyozza a nők társadalmi szerepvállalása növelésének fontosságát; és rendkívül sajnálatosnak tartja, hogy nagyon alacsony a nők aránya a politikai döntéshozói pozíciókban. 

Kifogásolja, hogy nem rafitikáltuk az isztambuli egyezményt, melynek esetében egyébként Varga Judit akkori igazságügyi miniszter közzétett egy táblázatot, demonstrálván, hogy az egyezmény minden lényeges eleme már megtalálható a magyar szabályozásban.

Sargentini hangsúlyozza, hogy a nők jogai és egyenjogúsága a közös európai alapértékek kulcsfontosságú részét képezik (amit egyébként hazánk is vall), és úgymond sajnálatosnak tartja Magyarország ezektől való folyamatos távolodását és ebből eredő elszigetelődését.

A Delbos-Corfield-jelentés

A Delbos-Corflield-jelentés többek közt kifogásolja az „újraközpontosítást”, a választókerületek átalakítását és a győzteskompenzáció bevezetését, az alkotmány 10. módosítását, az Európai Ügyészségből való kimaradást, továbbá a KESMA létét. 

Úgy látja, hogy „szakértők egyre inkább egyetértenek abban, hogy Magyarország már nem demokrácia”. Kéri egy „objektív és pluralista tanterv” elkészítését; kifogásolja az „etnikai kisebbségekkel, LMBTQ személyekkel, emberi jogi védőkkel, menekültekkel, migránsokkal” kapcsolatban, hogy nem védik őket hatékonyan, illetve a homoszexualitás és nemátalakítás kiskorúak számára való ábrázolásának megtiltását is kifogásolja; továbbá úgy állítja be, hogy Magyarországon visszaesés van a nemek közti egyenlőségben, alacsony a nők politikai képviselete, és 

EU-s értékek: progresszív értékek?

A Delbos-Corfield-féle jelentés címe így hangzik: „Az Unió alapértékei Magyarország általi súlyos megsértésének egyértelmű kockázata”.

Nos, az EU értékeit a Lisszaboni Szerződés 2. cikkelye és az Európai Unió Alapjogi Chartája rögzíti. Az EU kiindulópontja az „egyén”. A második cikkely szerint: „Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában.”

Frank Füredi a hazánk és az EU konfliktusát vizsgáló munkájában (Magyarország célkeresztben) ezt kultúrharcnak írja le, figyelmeztetve:

Ahogy azonban Magyarország a terítékre került, kiderült: a legtöbb EU-s szereplő azokat progresszíven értelmezi. Volt például EP-képviselő, a francia szocialista Marie-Christine Vergiat, aki kijelentette, hogy a kereszténység nem európai érték, hanem ellentétes azzal.

Mindebből teljesen egyértelmű az Európai Parlament jelentéstevőinek radikális baloldali, progresszív ideológiai meggyőződése. 

A három jelentés egyértelműen progresszív módon értelmezi az EU értékeit, ezzel azt sugallva, hogy azok liberális, sőt progresszív értékek, így például a keresztény moralitás vagy a konzervatív meggyőződés ezek szerint ellentétben állna az EU „értékeivel”. Nem is beszélve arról, hogy ez a fajta értelmezés oda vezet, hogy olyasmibe is beleszólnak, ami tagállami hatáskör, sőt,

ahelyett, hogy elismernék, hogy a szubszidiaritás EU által is nagyra tartott alapelve alapján számos ilyen kérdésben az EP és jelentéstevői egyszerűen nem illetékesek.