Sajnos a megannyi botrányos történés és a népakarat látványos kinyilvánítása dacára a németek továbbra is ott tartanak, hogy a legerősebb és leglátványosabban feltörekvő pártokat szimplán leszélsőségesezik, a maguk erkölcsi normája szerint ezzel megoldva a válságot. Csakhogy az az ideológia, irányzat, amely mögött 40-50 %-nyi ember áll (az AfD mellett az ugyancsak rendszeren kívüli BSW, a hajdan az egykori kelet-német állampártba belépő, mozgalmát saját magáról elnevező Sahra Wagenknecht szövetsége is bőven 10 % fölött van),
fogalmilag nem lehet szélsőség, mert az ugyanis a mainstreamtől (divattól, középúttól) a legtávolabb lévőkre utal. 40-50 %-nyi polgár már maga a fősodor.
S ha innen nézzük, a társadalmi támogatottságukat teljesen felélő Zöldek számítanak immár szélsőségnek. Nem is olyan eretnekség ez, ha belegondolunk, hogy a berlini koalíció bezáratta az atomerőműveket, hogy helyette kőszenet használjon, és támogatja az oroszellenes háborút, akár fegyverszállítással is.
Nem tudok elképzelni szélsőségesebb német politikát a Moszkva felé elindítandó tankokon gondolkodó miniszterek ténykedésénél.
Az elmúlt évtizedekben a balosok elérték, hogy a közbeszéd a politikában, kultúrában, gazdaságban az ő nézeteiket tekinti mérvadónak, jóllehet többségi támogatás nincsen mögöttük, és az emberek gondolkodásától, életvitelétől nagyon idegen mindaz, amit képviselnek. Sajnos a gazdasági, pénzügyi vagy éppenséggel kulturális csúcspozíciókban (sehol sem a népakarattól legitimálva) ők ülnek,