Tíz repülőtér és sok millió utas bánhatja: drasztikus lépésre készül a Ryanair
A francia kormány a repülőjegyek után fizetendő adó háromszorosára emelését tervezi.
Macron új kormányzatáról még mindig nem szavazott a Nemzetgyűlés, de a kést már a torkának szorította.
Nyitókép: ALAIN JOCARD / POOL / AFP
Szombat este megalakult Franciaország új kormánya, mely 39 tagból áll Emmanuel Macron liberális szövetsége, az Ensemble és a jobbközép Köztársaságiak részvételével; a jobbközép Michel Barnier volt Brexit-főtárgyaló vezeti, s a Nemzetgyűlés 577 mandátumából 212-t birtokol,
azaz kisebbségi, így Marine Le Pen pártja, a Nemzeti Tömörülés (RN) úri kedvén múlik, hogy tolerálja vagy megbuktatja-e.
A francia kormányok hagyományosan háromféle tisztségviselőből állnak: miniszterekből, valamely miniszter vagy a miniszterelnök alá tartozó alminiszterekből, illetve államtitkárokból. A Barnier-kormányban 19 miniszter, 15 alminiszter és 5 államtitkár szolgál majd a tervek szerint. A miniszteri tárcák közül hetet a Köztársaságiakhoz, tizenegyet az elnöki táborhoz, egyet – az igazságügyi miniszterit – a baloldalhoz kötődő politikus vezet; az elnöki tábornak sikerült megtartani a stratégiai fontosságú tárcák közül a hadügyit, a gazdaságit, az energia- és klímaminisztériumot és a külügyet is.
Egyedül a belügyminisztérium az a fontosabb tárcák közül, amit egy keményvonalas migrációellenes köztársasági, Bruno Retailleau szenátor tölt majd be. Bónusz a francia jobboldalnak, hogy Retailleu szenátor egyúttal az abortusz alkotmányba emelését is ellenezte.
A kormány egyelőre nincs túl a parlamenti bizalmi szavazáson; a Nemzetgyűlésben rögtön két irányból is barátságtalan üzeneteket kapott: Jean-Luc Mélenchon, a szélsőbaloldali Engedetlen Franciaország vezetője arra kérte a képviselőket, hgoy „a lehető leghamarabb szabaduljanak meg” ettől a kormánytól, a Szocialista Párt vezére, Olivier Faure szerint „a demokráciának bemutató, reakciós kormányról” van szó, amellyel „találkozunk a bizalmatlansági vitán”. (A baloldal tehát bizalmatlansági indítványt is belengetett az új kormánnyal szemben.) A Nemzeti Tömörülés elnöke, Jordan Bardella csak annyit mondott a kormányról, hogy „nincs jövője”, valamint „a macronizmus visszatérését jelzi a hátsó ajtón keresztül”, miközben a franciák már kétszer is demokratikus úton elutasították azt.
Arról azonban Bardella nem nyilatkozott, hogy ők is a kormány ellen szavaznak-e majd a bizalmatlansági szavazáson – ez azért lényeges, mert ha igen, akkor a Barnier-kormány abban a percben meg is bukik.
A POLITICO értékelése szerint az új kormány prioritása a francia eladósodottság kezelése lesz, az ország kiszabadítása a túlzottdeficit-eljárás alól; az új pénzügyminiszter, a macronista Antoine Armand ugyanakkor jelentősen kevesebb hatalommal bír majd, mint elődje, mert a hagyományosan a pénzügyminiszter alá tartozó költségvetési alminiszter ezúttal közvetlenül a miniszterelnöknek fog felelni, egyetemben számos más alminiszterrel. Az energiaminisztériumot az a macronista Agnès Pannier-Runacher kapta meg, aki anno kiküzdötte az EU-tól az engedélyt a francia atomerőművek állami támogatására; a kereskedelmi alminiszter, a köztársasági Sophie Primas pedig a szabadkereskedelmi egyezmények leghangosabb ellenzője, azokat a francia mezőgazdaságot fenyegető „gőzhengernek” tartja,
így az EU és Kanada, valamint az EU és a dél-amerikai közös piac (Mercosur) közötti szabadkereskedelmi megállapodásokra egyelőre keresztet vethetünk.
A külügyminiszteri teendőkkel Barnier Jean-Noël Barrot-t bízta meg Macron pártjából, aki korábban Európa-ügyi alminiszterként és digitális miniszterként dolgozott. Barrot egy igazi politikai klán tagja: apja, a 2014-ben elhunyt Jacques Barrot Valéry Giscard d’Estaing és Jacques Chirac elnökök alatt volt kereskedelmi, egészségügyi, majd munkaügyi miniszter, aztán 2004-2009 a José Manuel Barroso vezette Európai Bizottság alelnöke, regionális politikáért, közlekedésért és igazságügyért felelős biztos volt.