Izrael lefejezte a Hezbollah-t

Nyitókép: Haszan Naszrallah Hezbollah-vezető arcképe egy Izrael-ellenes tömegtüntetésen az iráni fővárosban, Teheránban 2024. szeptember 27-én  /  fotó: Morteza Nikoubazl / NurPhoto / NurPhoto via AFP

A tavaly október 7-én végrehajtott Hamász-terrortámadást követően másnap a Hezbollah is lövetni kezdte rakétákkal Izraelt. A Hamász akciója részben éppen azért érte váratlanul az izraeli hadsereget, mert azokban a hetekben az északi fronton várt katonai eszkalációt, és éppen a ciszjordániai palesztin területen kellett rendet tennie, Gáza viszonylag nyugodtnak látszott.

két tucat zsidó halottja és több száz sebesültje volt ezeknek a támadásoknak. A zsidó állam északi részén 80 ezer lakost kellett kitelepíteni a közvetlen veszély miatt, az épületekben, termőföldben, gazdasági infrastruktúrában okozott kár egyelőre felbecsülhetetlen, de évek munkáját jelenti majd, ha az életet a régi kerékvágásába akarják majd visszadöccenteni.

Az izraeli válaszcsapásokban hasonló veszteségek keletkeztek a libanoni oldalon: több mint 800 halálos áldozat és mintegy 100 ezer lakhelyét elhagyni kénytelen ember.

Mi az izraeli stratégia?

Vélhetően volt egy forgatókönyv, és vélhetően iráni kezdeményezésből Izrael megszorongatására tavaly: a palesztin Hamász, a libanoni Hezbollah, a jemeni húszik, a szíriai milíciák összehangolták manővereiket, és egy 

A kettős (északi és nyugati frontbeli) prés alól Izrael az előremenekülés stratégiáját választotta: brutális bombázási kampánnyal és szárazföldi alakulatok behatolásával egy konvencionális háborút indított a gerilla harcmodorral védekező Hamász ellen, míg rakétatámadásokkal reagált a Hezbollah akcióira, illetve új szintre emelte a célzott likvidálások gyakorlatát, a síita szervezet vezetőit egyesével szedi le.

Az izraeli titkosszolgálatok adatai szerint a Hezbollah és a Hamász, illetve a háttérben Irán együttműködnek, az október 7-i terrorakció is a Hezbollah és Irán tudtával történt, ráadásul egy Hezbollah-haditerv mintája alapján. Izrael tehát ezeket az entitásokat egy ellenségként kezeli. A Hezbollah álláspontja az, hogy 

és tűzszüneti egyezséget nem köt a Hamásszal.

Az izraeli kormányzati bejelentések szerint Izrael nem érdekelt egy északi front kialakulásában, egy nyílt háború kifejlődésében, de 

vagyis nem tartja már tolerálhatónak, hogy a dél-libanoni határövezetben Hezbollah-alakulatok tartózkodjanak, amelyek bármikor rakétatámadásokat indíthatnak izraeli célpontok ellen.

Az izraeli hadsereg északi parancsnokságának vezetője megszellőztetett egy olyan tervet is, ami szerint az izraeli haderő Dél-Libanonban egy demilitarizált zónát alakíthatna ki Észak-Izrael védelmére. Szakértők hasonló forgatókönyvre számítanak, mint ami tavaly ősszel Gázában történt: a légierő előkészítése után izraeli szárazföldi csapatok hatolhatnak be a dél-libanoni határzónába, hogy onnan fizikailag kiszorítsák a Hezbollah fegyvereseit. Az ENSZ 2000-ben elfogadta, hogy a demarkációs vonal, az úgynevezett „kék vonal” minősül Libanon és Izrael határának.

Az eszkaláció ezen fokán a világ vezetői és az elemzők is azon tanakodnak, hogy miként lehet innen visszalépni, megelőzni egy regionális háború berobbanását. 

és dűlőre akarja vinni akár radikális eszközökkel is a régi-új konfliktust.

Az izraeli katonai vezetők tisztában vannak azzal, hogy ha a Hezbollah a gázai tűzszünet elérése nélkül abbahagyja a támadásokat, az olyan kapitulációnak számít, amely súlyos tekintélyvesztéssel jár, éppen ezért ez a fegyveres konfliktus egy egzisztenciális játszma is, elhúzódása esetén az egyik fél nagyon meggyengülhet. 

Izrael modern haditechnikájára és hadászati fölényére támaszkodva próbálja az erős fél pozíciójából defenzívába kényszeríteni a Hezbollahot, 

Azt azonban nem tudja az izraeli katonai hírszerzés sem, hogy a síita szervezetnek pontosan milyen tartalékai, milyen külföldi muníciós utánpótlása van, illetve Naszrallah sejk és a Hezbollah vezérkarának kiiktatása után a szervezet milyen vakmerő tettekre szánhatja el magát arzenálja birtokában a puszta túlélésért vívandó harcában.

Mire hivatkozik Izrael a válaszcsapásoknál?

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2004-ben hozott 1559-es határozata kimondja az összes nem állami milícia, így a Hezbollah lefegyverzését, a szervezet katonai akcióinak felfüggesztését, míg 

átadja a demilitarizált határvidék ellenőrzését a nemzetközi békefenntartó erőknek.

Izrael ennek megsértésére hivatkozik: műholdas felvételei szerint a Hezbollah az elmúlt években a határzónában 32 katonai létesítményt és egy tucat katonai alagutat épített, ezekből is támadják az észak-izraeli (részben nem is katonai, hanem polgári) célpontokat, az ENSZ békefenntartó erőit pedig akadályozzák a terület ellenőrzésében, és ez ellen a szuverén libanoni állam nem tiltakozik erélyesen.

Izrael ebből fakadóan az önvédelemhez való jogra hivatkozik, amikor egyoldalú lépésekre szánja el magát: értelmezése szerint egy külföldi állam területéről (Libanon) egy katonai tevékenységre nem jogosult szervezet (Hezbollah) más állami érdekből (iráni érdek) civil lakosságát fegyverzettel támadja (terrorizmus), ezért saját védelmi képességei bevetésének fokozása saját határainak és lakosságának védelmére Izrael állam természetes joga.

Ezen kívül Izrael értelmezésében a Hezbollah, illetve tágabb értelemben az iráni regionális ambíciók súlyosan veszélyeztetik a Közel-Kelet békéjét és stabilitását, ezért a zsidó állam az ENSZ beavatkozását várná el. 

Az ENSZ Hezbollah-határozata megszületett ugyan anno, de a világszervezet más korábbi határozataiban megszálló hatalomként minősítette Izraelt az 1967-es háború után elfoglalt palesztin területeken, a jelen konfliktus pedig szorosan összefügg a területek feletti állami szuverenitások problémájával.

Mivel az ENSZ passzív, Izrael ebben az egzisztenciális fenyegetésben egyoldalú lépésekkel próbálja saját dominanciáját, elrettentő képességét fenntartani. 

ebben maga mögött tudhatja védőhálóként első számú szövetségesét, a világ még legerősebb katonai nagyhatalmát, az Egyesült Államokat.

Miért nincs tűzszünet?

Washington stabil szövetségese Izraelnek, de a Biden-kormányzat elítélte a drámaian magas (41 ezer) polgári áldozattal járó és szerinte nem arányos izraeli légi hadműveletet Gáza ellen, és hónapok óta óriási nyomást helyez a Netanjahu-kormányra a Hamásszal való átmeneti tűzszünet megkötésére. Ugyanezen dolgoznak az amerikai diplomaták a Hezbollah-konfrontáció esetében is, de az izraeli válasz mindkét esetben elutasító. 

az új elnök fog beszállni november után a képbe, addig van tehát ideje Netanjahunak saját mozgástere növelésére.

Izrael pedig mer lépni, annál is inkább, mert látja a nemzetközi közösség megosztottságát, döntésképtelenségét, arra való gyengeségét, hogy az eddigi határozatainak a gyakorlatban érvényt szerezzen, Amerika pedig hezitál, emberi jogi és politikai aggályai miatt csak félszívvel áll Izrael mögött, míg Izrael lépéskényszerbe került.

helyreállítanák katonai infrastruktúráikat, illetve újabb és újabb fegyverzetet kapnának Irántól, így a kényes biztonsági egyensúly megint megbillenhetne, a zsidó területek a közeljövőben újra borítékolhatóan támadás alá kerülnének. 

Ennek alternatívája az, amit a Netanjahu-kormány választott: vagyis a katonai műveletek kemény végigvitele, az ellenség mindkét fronton történő szisztematikus gyengítése a vezetőik célzott likvidálásával, illetve az állásaik, fegyverzetük megsemmisítésével.

És megérkezett a legfrissebb szombati hír is: az izraeli hadsereg azt közölte, megölték Hasszan Naszrallahot, a Hezbollah vezetőjét is. Ezzel és az elmúlt hetekbeli akciókkal a zsidó állam gyakorlatilag lefejezte egyik fő ellenségét.