Nyitókép: Haszan Naszrallah Hezbollah-vezető arcképe egy Izrael-ellenes tömegtüntetésen az iráni fővárosban, Teheránban 2024. szeptember 27-én / fotó: Morteza Nikoubazl / NurPhoto / NurPhoto via AFP
A tavaly október 7-én végrehajtott Hamász-terrortámadást követően másnap a Hezbollah is lövetni kezdte rakétákkal Izraelt. A Hamász akciója részben éppen azért érte váratlanul az izraeli hadsereget, mert azokban a hetekben az északi fronton várt katonai eszkalációt, és éppen a ciszjordániai palesztin területen kellett rendet tennie, Gáza viszonylag nyugodtnak látszott.
Az elmúlt 11 hónap során mintegy hatezer rakétát lőtt ki Izrael északi részére a Hezbollah,
két tucat zsidó halottja és több száz sebesültje volt ezeknek a támadásoknak. A zsidó állam északi részén 80 ezer lakost kellett kitelepíteni a közvetlen veszély miatt, az épületekben, termőföldben, gazdasági infrastruktúrában okozott kár egyelőre felbecsülhetetlen, de évek munkáját jelenti majd, ha az életet a régi kerékvágásába akarják majd visszadöccenteni.
Az izraeli válaszcsapásokban hasonló veszteségek keletkeztek a libanoni oldalon: több mint 800 halálos áldozat és mintegy 100 ezer lakhelyét elhagyni kénytelen ember.
Mi az izraeli stratégia?
Vélhetően volt egy forgatókönyv, és vélhetően iráni kezdeményezésből Izrael megszorongatására tavaly: a palesztin Hamász, a libanoni Hezbollah, a jemeni húszik, a szíriai milíciák összehangolták manővereiket, és egy
egy időben több frontra kiterjesztett túlterheléses támadással próbálták megroppantani az izraeli hadsereg harckészültségét.
A kettős (északi és nyugati frontbeli) prés alól Izrael az előremenekülés stratégiáját választotta: brutális bombázási kampánnyal és szárazföldi alakulatok behatolásával egy konvencionális háborút indított a gerilla harcmodorral védekező Hamász ellen, míg rakétatámadásokkal reagált a Hezbollah akcióira, illetve új szintre emelte a célzott likvidálások gyakorlatát, a síita szervezet vezetőit egyesével szedi le.
Az izraeli titkosszolgálatok adatai szerint a Hezbollah és a Hamász, illetve a háttérben Irán együttműködnek, az október 7-i terrorakció is a Hezbollah és Irán tudtával történt, ráadásul egy Hezbollah-haditerv mintája alapján. Izrael tehát ezeket az entitásokat egy ellenségként kezeli. A Hezbollah álláspontja az, hogy
addig nem hagyja abba az Izrael elleni rakétatámadásokat, míg a zsidó állam abba nem hagyja a Gázai övezet támadását,
és tűzszüneti egyezséget nem köt a Hamásszal.
Irán a péntek esti bejrúti támadások után jelezte: Izrael akciója „veszélyes játszmaváltó eszkaláció” volt. Irán azonban Iszmail Haníje Hamász-vezető teheráni meggyilkolását sem bosszúlta meg július óta, a folytatódó izraeli merényletek pedig mintha azt demonstrálnák, hogy Teherán és az „ellenállás tengelye” nem lenne képes felvenni a ritmust az IDF-fel. Benjamin Netanjahu pedig az ENSZ Közgyűlése előtt mondott péntek délutáni beszédében nyílt fenyegetést fogalmazott meg: „Iránban nincs olyan terület, amelyet Izrael kinyújtott keze el ne érne”.
Az izraeli kormányzati bejelentések szerint Izrael nem érdekelt egy északi front kialakulásában, egy nyílt háború kifejlődésében, de
a kialakult fenyegetettségi szintre tekintettel már nem hajlandó visszatérni a 2023. október 7-i előtti status quóhoz,
vagyis nem tartja már tolerálhatónak, hogy a dél-libanoni határövezetben Hezbollah-alakulatok tartózkodjanak, amelyek bármikor rakétatámadásokat indíthatnak izraeli célpontok ellen.