Ennyire közelről még sosem kevertek le pofont Ursula von der Leyennek

Nyitókép: MTI/EPA/Olivier Hoslet

Választások után mindig megindul a politikai átrendeződés. Ennél kevesebb igazságtartalommal is jöttek már létre politikatudományi axiómák, így ezen nem ildomos meglepődni. Azon viszont, hogy szinte azonnal kétoldalról betámadta két egészen magas szinten levő uniós tisztségviselő Von der Leyent, már annál inkább ildomos. Egyrészt az a belső piacért felelős Thierry Breton dobbantott egy utolsó odaszúrással Ursula von der Leyen mellől, aki kis túlzással egy központilag cenzúrázott orwelli megfigyelőállamot akart az egész Unióban kiépíteni. Másrészt Mario Draghi – akit maga Von der Leyen kért fel, hogy készítsen egy versenyképességi jelentést az EU-ról – is odaszúrt felkérőjének: burkoltan ugyan, de jelentésében kritizálta a bizottsági elnök irányítását, valamint rámutatott, hogy 

Érdekes adalék, hogy Breton szerint Ursula áskálódott a háta mögött, és befolyásosabb helyeket ajánlott Franciaországnak, ha Bretont visszahívják, ami szerinte „tanúbizonysága [Ursula von der Leyen] megkérdőjelezhető kormányzásának”.

Breton és Draghi személyéről, vízióikról és nyilatkozataikról lehet is és kell is beszélni, sőt még inkább: vitába kell szállni velük. Mindketten két kézzel öntenék a pénzt az uniós védelmi iparba, mindketten növelnék az Unió tagállamokra gyakorolt befolyását, és szintén mindketten el is adósítanák azokat közösen. Finoman szólva sem tűnnek ezek jó ötletnek,

Ezért olyan fontos Breton „felmondása”, valamint Draghi jelentése: jelzik Von der Leyen gyengülését. Persze kis jelzések ezek, a Bizottság elnökét nemrég választották meg újra, vágyálom lenne azt remélni, hogy '29 előtt távozna.

Érdekes viszont abba belegondolni, hogy hány ilyen „elvtársi” jelzés kell ahhoz, hogy Von der Leyen borítsa az asztalt és nyisson a jobboldal felé – mert ne legyen kétely,

Gondoljunk csak az EP-ben a Patrióták köré felhúzott cordon sanitaire-re – és az azzal a választópolgárok millióitól utólagosan megvont beleszólási jogra az EU ügyes-bajos dolgaiba.

Lesz élet Breton és Draghi után is. Breton a kezdetektől fogva Németország és Von der Leyen ellensúlyozására volt biztosi pozíciójában, Franciaország pedig már egyből meg is nevezte az utódját – a januárban kinevezett francia külügyminisztert, Stéphane Séjournét, akit Macron valószínűleg azért javasolt, hogy a) országa megkapja az Ursula által ajánlott zsírosabb pozíciókat, b) előléptetésével eltegye az útból külügyminiszterét. Draghi volt olasz miniszterelnök, az Európa Központi Bank volt elnöke pedig a riport megírása után is ugyanolyan vígan ellesz, mint előtte volt, főleg, hogy a riport túlnyomó része megegyezett Ursula „álláspontjával”: több fegyver, több hitel, több innováció.

Már csak az a kérdés, hogy Breton és Draghi mekkora foltot ejtett Ursula renoméján – és hogy Ursula személye mennyi ilyen foltot bír ki, mielőtt rájön, hogy ha már gyakorlatilag az EU nagyasszonya, lehet hogy inkább mindenkit képviselnie kellene, nem pedig hagynia az EP-nek önkényesen kidobni többmillió választópolgár szavazatát.