Nyitókép: MTI/EPA/Olivier Hoslet
Választások után mindig megindul a politikai átrendeződés. Ennél kevesebb igazságtartalommal is jöttek már létre politikatudományi axiómák, így ezen nem ildomos meglepődni. Azon viszont, hogy szinte azonnal kétoldalról betámadta két egészen magas szinten levő uniós tisztségviselő Von der Leyent, már annál inkább ildomos. Egyrészt az a belső piacért felelős Thierry Breton dobbantott egy utolsó odaszúrással Ursula von der Leyen mellől, aki kis túlzással egy központilag cenzúrázott orwelli megfigyelőállamot akart az egész Unióban kiépíteni. Másrészt Mario Draghi – akit maga Von der Leyen kért fel, hogy készítsen egy versenyképességi jelentést az EU-ról – is odaszúrt felkérőjének: burkoltan ugyan, de jelentésében kritizálta a bizottsági elnök irányítását, valamint rámutatott, hogy
a Von der Leyen által propagált „zöld átállás” káros volt az EU-ra – és az EU hosszútávú jövőjére is.
Érdekes adalék, hogy Breton szerint Ursula áskálódott a háta mögött, és befolyásosabb helyeket ajánlott Franciaországnak, ha Bretont visszahívják, ami szerinte „tanúbizonysága [Ursula von der Leyen] megkérdőjelezhető kormányzásának”.
Breton és Draghi személyéről, vízióikról és nyilatkozataikról lehet is és kell is beszélni, sőt még inkább: vitába kell szállni velük. Mindketten két kézzel öntenék a pénzt az uniós védelmi iparba, mindketten növelnék az Unió tagállamokra gyakorolt befolyását, és szintén mindketten el is adósítanák azokat közösen. Finoman szólva sem tűnnek ezek jó ötletnek,
de mutatják, hogy ideológiailag mennyire közel vannak Von der Leyenhez, és hogy mennyire közelről jött a két figyelmeztetés.
Ezért olyan fontos Breton „felmondása”, valamint Draghi jelentése: jelzik Von der Leyen gyengülését. Persze kis jelzések ezek, a Bizottság elnökét nemrég választották meg újra, vágyálom lenne azt remélni, hogy '29 előtt távozna.
Érdekes viszont abba belegondolni, hogy hány ilyen „elvtársi” jelzés kell ahhoz, hogy Von der Leyen borítsa az asztalt és nyisson a jobboldal felé – mert ne legyen kétely,
Von der Leyen annyira nyitott a jobboldal felé, mint amennyire nyitva tud lenni egy lelakatolt vakablak.
Gondoljunk csak az EP-ben a Patrióták köré felhúzott cordon sanitaire-re – és az azzal a választópolgárok millióitól utólagosan megvont beleszólási jogra az EU ügyes-bajos dolgaiba.