Dietmar Woidke (SPD) miniszterelnök egyértelműen győzni tudott, fellélegezhet Olaf Scholz szövetségi kancellár. Potsdamban most a szocik új felállásban kereshetnek koalíciós társat.
Kampányplakát Potsdamban (fotó: JENS KALAENE / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP)
Bauer Bence (Magyar-Német Intézet az Európai Együttműködésért) elemzése
A szeptember 22-ei brandenburgi tartományi választás hasonlóan Szászországhoz a helyi kormánypárt és a 2013 óta regnáló miniszterelnök nagy sikerét eredményezte. A különbség annyi, hogy míg Potsdamban a szociáldemokrata SPD adja tartományi kormányfőt Dietmar Woidke személyében, addig Szászországban a CDU könyvelhetett el biztos győzelmet Michael Kretschmerrel. A két és fél milliós Brandenburgban 72,9%-ra emelkedett a választási kedv, ami rekord részvételi arányt jelent ebben a tartományban és az intenzív kampány egyik kézzelfogható eredménye.
Eredmények
Első helyen az SPD végzett 30,9%-kal, mintegy 4,7 százalékpontot erősödve a négy évvel ezelőtti eredményeihez képest. A második helyen az AfD szerepelt 29,2% eredménnyel, ami 5,7 százalékpontos emelkedést jelent. A harmadik helyért holtversenyben az eddig a Kenya-koalícióban az SPD-vel és a Zöldekkel együtt kormányzó CDU versenyzett az újonnan alakult BSW-vel, Sahra Wagenknecht mozgalmával Az eredmények szerint ezt a versenyt a BSW nyerte a voksok 13,5%-ával, a CDU pedig csúnyán leszerepelt, s 3,5 százalékpontos csökkenéssel 12,1%-os eredményt könyvelhetett el. A fenti eredmények tükrében az eddig hatpárti tartományi parlament négypártivá alakul, benne egy új politikai szereplővel (BSW).
A 88 fős potsdami parlamentben az SPD 32, az AfD 30, a BSW 14, a CDU 12 mandátumhoz jutott.
Az eddig regnáló Kenya-koalíció (SPD, CDU, Zöldek) a Zöldek kiesése miatt nem jöhet szóba, így Szászországhoz és Türingiához hasonlóan itt is az ún. „szeder-koalícióval” (SPD, BSW, CDU) lehet próbálkozni, bár a két másik tartományhoz képest pont fordított erőviszonyokkal. A képviselői mandátumok száma alapján lehetséges lenne egy csupán SPD-BSW felállás is, azonban ennek az újfajta kooperációnak csak minimális többsége lenne a potsdami parlamentben.
A Zöldek bukása (4,1%, azaz mínusz 6,6 százalékpont) azt is mutatja, hogy a párt népszerűsége az utolsó évtizedekben tapasztalt csúcspontról rég látott mélységbe süllyedt. A felmérések azt mutatják, hogy jelenleg a Zöldek a legjobban elutasított párt, amely főleg a fiatalok körében, kiváltképp Brandenburgban veszítette a legtöbb szavazatot. A zöld politikát az emberek egyre kevésbé hajlandóak elfogadni, s párt javaslatai a migrációs, gazdasági, közlekedési, társadalompolitikában óriási ellenszenvet váltanak ki.
A zöld évtizedek véget értek, az emberek megelégelték a zöld politika „áldásait”.
Ez a tendencia egész Németországban, sőt az európai parlamenti választási eredményeket elnézve egész Európára is érvényesnek mondható. Ennek okairól a minap Wolfgang Merkel tollából jelent meg egy alapos elemzés a Ciceróban.
Az AfD és a BSW erősödése
Hasonlóan a három héttel ezelőtti választásokhoz Szászországban, ezúttal Brandenburgban is jelentős nyereségeket könyvelhetett el az AfD. A másodikként befutó párt a közbeszédet sikeresen tudta dominálni főleg a migrációs politika hiányosságaira koncentrálva, illetve a keletnémetek körében általánosan megjelenő politikai elégedetlenséget is szavazati tőkére tudta váltani. Az utolsó években tapasztalható krízisek (migráció, Covid, háború és energiaárak) hatását különösképp a szegényebb német lakosok érezték meg, akiknek az aránya a keleti tartományokban hagyományosan magasabb. Most Brandenburgban is beérett az AfD munkája, s bár a kormányalakításba nem szólhat bele, a mandátumok több mint egyharmadának birtoklása alapján a párt blokkoló kisebbségi helyzetbe került,
így például kétharmados döntéseket nem lehet meghozni az AfD nélkül.
Ugyanez mondható el a Sahra Wagenknecht fémjelezte BSW-ről is, amely a semmiből ért el 12,9%-ot, ezzel teljesen marginalizálva Wagenknecht korábbi pártját, a Balpártot (3,0%). Hasonlóan az AfD-hez, a BSW kampánya is a jelenlegi viszonyokkal való elégedetlenségre épített, egyértelmű politikai üzeneteket megfogalmazva, főleg a migráció, a gender és a háború kérdéskörében, emlékeztetve a szavazókat arra, hogy igazi baloldali alternatíva is létezik. A BSW szavazóinak 40%-a a korábban nem szavazók köréből került ki, valamint sok volt SPD-s és volt balpárti szimpatizánst is be tudott vonzani Sahra Wagenknecht új politikai formációja.
A Balpárthoz hasonlóan a szövetségi szinten (még) kormányzó FDP szerepe is teljesen leértékelődött. Ezt mutatja, hogy a párt a mérésekben külön már nem is szerepelt, csupán a „többi párt” kategóriába sorolva. A szövetségi szinten kormányzati szerepben tetszelgő párt keleten már rég nem nyom a latban, programjával csupán egy szűk, nyugatnémet, jómódú, nagyvárosi elitet tud megszólítani, amely a keletnémet szavazópolgárok számára ugyanannyira visszataszító, mint a Zöldek politikai agendája. Az eddig a potsdami törvényhozásba az 5%-os bejutási küszöböt alig pár száz szavazattal átlépve bejutó Szabad Választók párt szintúgy megbukott, bár a 2,6%-os eredményüket a mérésekben azért még feltüntették.
Az eredmény azt is mutatja, hogy a népszerű miniszterelnök
Dietmar Woidke már csak azért is újrázhat, mert belement egy „all in” játékba.
Napokkal a megmérettetés előtt ugyanis bejelentette, hogy csak akkor marad miniszterelnök, ha az SPD az első helyen szerepel. Ezen markáns vállalás bejött az SPD-nek, holtversenyben megverte az AfD-t. „Ilyen verseny még nem volt a történelemben” – így összegezte Woidke a választás estéjén az eredményeket. Sok szavazó talán megijedt az AfD esetleges elsőbbségétől, s a szövetségi politikában nem ritkán a központi SPD ellen megnyilvánuló Woidkére adta a szavazatát, aki a kampányában nem is akart együtt mutatkozni a népszerűtlen Olaf Scholz kancellárral.
Előzmények
Az öt évvel ezelőtti tartományi parlamenti választás során még egy hatpárti parlament alakult. Akkoriban az SPD a szavazatok 26,2%-át szerezte meg, az AfD pedig második lett 23,5%-kal. A CDU harmadik helyen végzett, a voksok 15,6%-át megszerezve. A kisebb pártok közül az akkor még szárnyaló Zöldek 10,6%-on végeztek, a Balpárt 10,7%-ot tudott elérni, míg a Szabad Választók 5,05%-kal épp, hogy bejutottak a potsdami törvényhozásba. A 88 fős parlamentben Kenya-koalíció alakult 50 képviselővel. Ebben a kormánykoalícióban az SPD mellett a CDU és a Zöldek is kaptak helyet, így az ellenzéket az AfD, a Balpárt és a Szabad Választók alkották. Más tartományokhoz (pl. Szászország) hasonlóan Kenya-koalíciót a kényszer szülte. Dietmar Woidke miniszterelnök egyébként népszerű kormányfőnek bizonyult, olyannyira, hogy a 2024-es kampány finisében a szintúgy Kenya-koalícióban kormányzó szász miniszterelnök, Michael Kretschmer azt javasolta a brandenburgi választóknak, hogy segítsék Dietmar Woidke miniszterelnök újrázását. Ez a fura javaslat persze CDU-s párttársai körében nem aratott osztatlan sikert. A választási térkép is megosztott: Az SPD a tartomány nyugati részein erős, míg az AfD hagyományosan a tartomány keleti részein tudott diadalmaskodni.
Általánosságban elmondható, hogy
az utóbbi években egyre több helyen elveszítették befolyásukat, támogatottságukat a korábban „nagy” pártoknak mondott politikai formációk
– kiváltképp az SPD, de a CDU is gyengélkedett – habár egy-egy sikeres miniszterelnök esetén valamelyest tudtak tompítani ezen a tendencián. Így aztán a „hollandizálódó” (vagy szivárványosodó) politikai palettán egyre több kisebb szereplő tűnt fel, s ma már a tartományok majdnem felében – kiváltképp a keleti tartományokban – hárompárti koalíciók viszik az államügyeket, ahogy most a szövetségi szinten is. Elemzők szerint ez a tendencia a jövőben is folytatódni fog, így újabb és újabb konstellációkra lehet majd számítani. Ember legyen a talpán, aki meg tudja nevezni a 16 tartományban jelenleg regnáló 10 különböző kormányfelállást. Most a három héttel ezelőtti türingiai és szászországi fejlemények tükrében egy újabb koalíciós forma, az ún. „szeder-koalíció” látszik alakulni, a CDU, az SPD és a Sahra Wagenknecht fémjelezte BSW részvételével.
Kampánytémák
A jelenlegi választási kampányban elsősorban a migráció kérdése játszott kiemelt szerepet, de azért tartományi témák is megjelentek, mint pl. az oktatás helyzete. A hangsúly viszont egyértelműen a nem specifikusan tartományi témákon volt: Ide tartozik a tarthatatlan migrációs helyzet, mely komoly lakhatási, szociális, munkaerőpiaci, oktatási kérdéseket von maga után, de a közelmúltban elsősorban biztonságpolitikai, közbiztonsági kérdéssé nőtte ki magát. Külön téma volt a migránsok elhelyezésével kapcsolatos anyagi tehertétel, valamint a költséges polgári juttatás kérdése. Ez a szociális intézmény olyannyira elhibázott, mint amennyire költségintenzív, s arra ösztönzi ez emberek jó részét, hogy inkább a kényelmes szociális ellátórendszerben lankadjon el ahelyett, hogy dolgozna. Elsősorban a migrációs háttérrel rendelkezők és az ukrajnai menekültek veszik igénybe ezt a szociális juttatást, így Németország azon kevés országok egyike, ahol az egyébként szorgos ukránok nem dolgoznak, ellentétben például Lengyelországgal. Nem utolsó sorban a geopolitikai és háborús helyzet is fontos téma volt.
Ezt, valamint az ukrajnai fegyverszállítások ügyét, a béke kérdését és a fokozódó geopolitikai helyzetet nemcsak az AfD tudta sikeresen tematizálni kampányában, hanem az újonnan alakult BSW is, Sahra Wagenknecht pártja.
Ők egy konzervatív szocialistának leírható irányzatot visznek,
s például a migráció, gender és háború kérdésében gyakorlatilag ugyanazt mondják, mint az AfD. Gazdaságpolitikai elképzeléseik viszont erősen kommunista szellemiséget idéznek fel. A BSW sikerének egyik titka, hogy az identitáspolitikai baloldal az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb reprezentációs űrt hagyott a politikai spektrum baloldalán, ugyanis a klasszikus baloldali politika (háborúellenesség, szociális kérdés, szegényebb emberek felkarolása, konzervatív munkás társadalomkép, keményen dolgozó kisemberek és a többiek) elemeit nem karolta fel az utóbbi években egyik baloldalinak mondott párt sem (SPD, Zöldek, Balpárt). Különösen felerősödött ez az irány az ukrajnai háború hatására, ugyanis a baloldal felhagyott a korábban erőteljesen hangsúlyozott pacifista politikájával, s épp ellenkezőleg egy erőteljes fegyverkezési politikába kezdett, ami a baloldalon nagyon sokaknak egyáltalán nem tetszik.
Türingia és Szászország szerepe
A szeptember 1-jén megtartott választások eredményeképpen a szövetségi szinten kormányzó jelzőlámpa-koalíció jelentősen meggyengült, Szászországban a voksok összesen 13%-át, Türingiában éppen, hogy csak a 10%-át megszerezve. Mindkét helyen az AfD nagy mértékben előre tört, Szászországban holtversenyben épp, hogy a CDU mögött maradt, de így is a szavazatok majdnem egyharmadát megszerezve. Türingiában a választók 32,8%-a adott bizalmat az AfD-nek, akik így első ízben 32 mandátumukkal blokkoló egyharmados kisebbséget szereztek a 88 fős erfurti törvényhozásban. A mind Drezdában, mind Erfurtban stabil többséggel rendelkező, de a politikai szándék hiányában meg nem alakuló CDU-AfD együttműködés fölényes jobboldali kormánytöbbséget eredményezne. Brandenburgban viszont most sincsen ilyen jobboldali többség. Türingiában az AfD-BSW koalíció és a „demokratikus” pártok által gründolt CDU-SPD-BSW hármas rendelkezne többséggel, Szászországban csak utóbbi.
Az akkori eredmények hatására
elindult egyfajta puhatolózás a CDU részéről mind Türingiában, mind Szászországban a BSW-vel (és az SPD-vel) történő kormányalakítást illetően.
Ezen kormánykoalíció ilyen formában eddig nem létezett, s a németek már ki is találták ennek az együttműködésnek a nevét: Az ún. „szeder-koalíció” arra utal, hogy ebben a gyümölcsben egyszerre fellelhető a fekete (CDU), a lila (BSW) és a vörös (SPD) színvilág is. Más helyen is használatos a gyümölcsökről elnevezett koalíciós minta, pl. a fekete-zöld koalíciókat „kivi” koalíciónak becézik. Máshol pedig országzászlókkal operálnak, pl. Kenya (fekete-vörös-zöld) vagy Németország-koalíció (fekete-vörös-sárga), bár ennek szépséghibája, hogy nem az FDP sárga színe található a német zászlóban, hanem az arany árnyalat.
Tűzfalviták
A kezdődő közeledés a BSW-hez sokakat a CDU-ban arra sarkallta, hogy kiálljanak az ilyen jellegű kooperáció ellen. Érdekes módon nem annyira a konzervatív szárnyhoz tartozó pártemberek, hanem inkább a markánsan nyugatnémet, centrista, illetve atlantista gondolkodók tettek így, ugyanis sokak szerint erősen Amerika-ellenes a BSW fellépése Ukrajna-, háborús és fegyverkezési kérdésekben, hiszen például nem támogatják az amerikai légi támpontok kiépítését Németországban. Wagenknecht pártelnök már ki is jelentette, hogy a létrehozandó koalíciós szerződések preambulumában ki is köti efféle alapelveit.
A BSW köré emelendő újabb „tűzfal” azt eredményezné, hogy a CDU saját magát lehetetlenítené el együttműködési tilalmakkal,
ugyanis az AfD és a Balpárt tekintetében már létezik egy ún. összeférhetetlenségi kongresszusi határozat. Ebben az esetben pl. Türingiában csakis az AfD-BSW kormány lenne működőképes, amire egyébként szakmai körökben nagy tétben köttetnek fogadások. Szászország pedig kormányozhatatlanná válna, ha nem próbálkoznának kisebbségi kormányzással. Az AfD-t a többi párt a tűzfal mögött tartja, más szavakkal politikai karanténba helyezte. Türingiában ez abban mutatkozik meg, hogy az ottani CDU a BSW-vel karöltve azon munkálkodik, hogy az első helyezett AfD-t ki tudja kosarazni, így a pártot annak egyébként parlamenti szokásjog szerint járó parlamenti elnöki tisztségétől megfosztva. Ennek az eljárásnak a jogi és politikai viszontagságairól publikált a Cidero egy az SPD-s Mathias Brodkorb által írt alapos cikket, mely ezeket a viszonyokat banánköztársaságinak írja le.
Hatás a szövetségi politikára
Olaf Scholz kancellár fellélegezhet, az SPD diadalmaskodott, kivédte az AfD gyakorolta politikai ostromállapotot, s a jelzőlámpa együttesen 37%-ot szerzett, ami messze az országos mérések felett van. Egyben azok a feltételezések, melyek szerint az SPD leváltaná a Biden-modell szerint a regnáló kancellárt Boris Pistorius védelmi miniszterre, nem látszanak megvalósulni. Az SPD más tekintetben nagyon nehéz helyzetbe került, hisz az egyik fő opponensével, a baloldali politikát az SPD-n bevasalni igyekvő BSW-vel kell egyezségre jutniuk. Sahra Wagenknecht pártelnök pedig magas árat fog kérni nemcsak Brandenburgban, hanem Szászországban és Türingiában is.
A CDU pedig jól tette, hogy már múlt héten megnevezte Friedrich Merz párt- és frakcióvezetőt kancellárjelöltnek,
mert a katasztrofális brandenburgi eredménnyel a háta mögött Merz aligha tudott volna hatásosan maga mellett érvelni. Persze egy brandenburgi voksolás nem a világ, de ebből a helyzetből kiindulva okosan teszi a CDU/CSU, ha maximális fegyelemmel és a viták elkerülésével vág neki a 2025-ös országos megmérettetésnek. A legfrissebb, múlt pénteken publikált szövetségi parlamenti közvélemény-kutatási adatok szerint a CDU/CSU toronymagasan vezet a voksok 32%-ával, mögötte az AfD (20%). Az SPD (15%) és a Zöldek (10%) már csak a szavazatok negyedét birtokolják, s mind az FDP (4%), mind a Balpárt (2%) egzisztenciális veszélyben van. A BSW támogatottsága első ízben szövetségi szinten is már két számjegyű (10%) lenne. Így elmondható, hogy a következő Bundestag a jelenlegi mérések szerint már csak ötpárti lenne, s a matematikailag lehetséges, de politikailag nem reális CDU-AfD koalíció mellett csak a CDU és SPD alkotta nagykoalíciónak lennének kormányalakítási esélyei.
Miután a 2025 szeptemberében várható szövetségi parlamenti választás előtt már csak 2025 elején Hamburg városállamban lesz megmérettetés, a következő hónapok közbeszédére nagy hatással lesz a most várható koalíciós huzavona és főleg az a kérdés, hogy a szavazók számára fontos kérdéseket (migráció, háború, gazdaság) hogyan tudják kezelni. Egyáltalán nem biztos, hogy mindhárom tartományban ízlik a szeder, ha egyáltalán sikerül beleharapni, s ebben a bizonytalan helyzetben inkább az AfD további erősödése várható. Már most is majdnem mindenhol masszív jobboldali többségek tudnának alakulni. Ha viszont Sahra Wagenknecht ügyesen veti be kártyáit, nemcsak a három keletnémet tartományban, de akár szövetségi szinten is fontos befolyásra tud szert tenni.
De addig sok víz folyik le az Elbán, s
az sem kizárt, hogy egyik nap arra ébredünk, hogy Wagenknechték tartományi szinten inkább az AfD-vel szövetkeznek.
A politikai szlogeneket tekintve minden esetre már rég egy platformon vannak az AfD-vel, a választóik is hasonlóan gondolkodnak a világ nagy dolgairól, s mindkét erő nagy aduásza, hogy kormányzati felelősség híján eddig még nem diszkreditálták magukat sehol.
A Die Welt tudósítása szerint „autokrata” a kormányfő, de „szembetűnő a jólét”, „jó a képzési rendszer” és világszínvonalú az innováció. A helyzet több mint érthetetlen tehát. Francesca Rivafinoli írása.
A német acélipar történelmi válságban van. A helyzet megoldására Berlinnek is a keleti nyitás lehet az utolsó esélye – épp az a stratégia, amelyet Orbán Viktor évekkel ezelőtt meghirdetett.
Szeretné már dűlőre vinni az ügyet Ursula von der Leyen.
Ráadásul mindenféle előzmény nélkül.
Korábban Zelenszkij kijelentette, hogy Ukrajna nem érintett a robbantásokban, és javasolta, hogy elemezzék, kiknek lehetett érdeke egy ilyen támadás.
Matthias Ecke szerint Orbán Viktor hazudik, amikor a német AfD megbénításáról beszél, de a német politikus valós érveket nem tudott mondani.
Súlyos jogsértéseket tárt fel a fogyasztóvédelmi hatóság.
Videóban reagált a rapper arra, hogy a Tisza egyes politikusai fegyverrel, míg mások testőrökkel jelennek meg nyilvánosan.
