A félreértett atomháború

Nyitókép: POOL FOR YOMIURI / Yomiuri / The Yomiuri Shimbun via AFP

„Pusztulásunk három szakasza – tervezett formula szerint – azzal veszi valós kezdetét, amikor a megtámadott Oroszország válaszolni fog. Első körben Ukrajna – különösen Kijev – totális tűz alá kerül. Az orosz parancsnokság nem fog válogatni a célpontok között, lesznek nagy számban civil áldozatok is.

A NATO-vezérkar épp erre vár, hiszen saját közvéleményük felé harsogni fogják az elvetemült Kremlből irányított embertelenséget. Amit nem hagyhatnak válasz nélkül – mondják majd –, és immáron NATO-területről indítanak újabb támadást orosz területek irányába, megpróbálva eltalálni az atomfegyvereket tároló silókat.

A második lépcsőben az orosz rakéták Londont, Berlint, Párizst, Varsót, Stockholmot és más városokat támadnak, egyelőre nukleáris fejek nélkül. De ez nem sokáig marad így. A harmadik fázisban – miután már a NATO- és orosz atomtöltetek útban vannak egymás felé – a többi atomhatalom (Kína, Izrael, Pakisztán, India) is belekeverednek a konfliktusba, és résztvevőivé válnak a totális háborúnak.

a megállíthatatlan őrület következtében a halálos áldozatok száma öt-hét milliárd ember közé tehető. A nyugati forgatókönyv, ha számol is néhány túlélővel, nyilván teljesen félreérti az atomháború technikai és valós következményeit.

A luxusbunkerek túlélő képessége gyakorlatilag vágyálom. Olyan világ marad hátra, amely Örkény István Budapest című egypercesében, atomháború után az egyedül életben maradt és túlszaporodott egerek miatt kialakult helyzetre hajaz – egy romház kövein egyszercsak megjelenik egy cédula:

Az életösztönből fakadó és korábban mindig reményt jelentő pesti humor üzenete is csupán illúzió marad… Az érthető, ha katonai vezetők karrierjük csúcsát a háborúban látják és a legyártott fegyvereket el akarják használni. Az viszont rémisztő és szakmailag is nehezen kommunikálható, hogy olyan tömegpusztító fegyverek kerülnek csapattestekhez, amelyek kizárólag a végső csapásra képesek – nem konfliktusok kezelésére.

Apropó konfliktus, feszültség, öldöklési inger: mindez létezne akkor is, ha a tőkeérdekeket követő politikusokat végre kiszorítanánk életünkből?”

***