Mindennapok Kárpátalján: bujkálás a sorozás elől, csúszópénz és embercsempészet (VIDEÓ)

Nyitókép: illusztráció / Dmytro Smolienko / NurPhoto / NurPhoto via AFP

Két férfi mesélt arról az Euronewsnak, hogyan fordult meg a világ velük a háború kezdete óta. A videóból kiderül, hogy minden nap félve lépnek ki az utcára, a neten értesítik egymást az ellenőrzőpontokról, és az egész család azért dolgozik, hogy apát ne vigyék el katonának. A portál rámutat, hogy a kenőpénz még mindig megoldás lehet. De mennyi is? – teszik fel a kérdést.

Napról napra egyre szaporodnak a katonasírok az ungvári Kálvária-temető melletti parkban. Az utóbbi két és fél évben ez lett a kárpátaljai mártírok emlékhelye.

A háború első napjaiban tömegével szöktek át Magyarországra a sorozás elől. Az Euronews szerint ugyanakkor rengetegen már korábban is a határ ezen oldalán dolgoztak, így nekik csak maradniuk kellett és beletörődni abba, hogy még nagyon sokáig nem feküdhetnek be a saját ágyukba. Az asszonyok gyakran otthon maradtak, hogy őrizzék a házat, és mivel ők szabadon utazhatnak, ünnepekkor a határ mentén találkoztak életüket féltő szeretteikkel – mutat rá a portál.

De nem mindenki szökött el. A magyarok száma már évtizedek óta drasztikusan fogy Kárpátalján, ezért attól tartanak, hogy ha a háború miatt elmennek, akkor rövidesen eltűnik az ukrajnai magyar kisebbség. 

– ők ezt vallják.

Az Euronews stábjának sikerült exkluzív riportot készítenie két bujkáló férfival. Az ő biztonságuk érdekében nem nevezték meg őket, se a tartózkodási helyüket. A folytatásban ,,K” és ,,H”-ként hivatkoznak rájuk. Rámutatnak, hogy ha kiderülne a kilétük, szinte biztos, hogy egy donyecki lőárokban kötnének ki. És nem csak ők, hanem kollégáik is, hiszen a munkahelyükön csak sorköteles férfiak dolgoznak.

Mindennapos félelem és bizonytalanság

K több mint 2 éve minden reggel úgy indul munkába, hogy tudja: ha fennakad egy ellenőrzésen, délután már több száz kilométerre lesz egy toborzóirodában.

„Ha lehet akkor megyünk, ha nem, akkor otthon maradunk. Azért igyekszünk egymást értesíteni bármilyen módon. Felhívjuk egymást vagy küldünk egy üzenetet, hogy merre van útlezárás” – mesélte. 

További praktikákat sorolva H hozzáteszi: 

Így kerülünk a munkába. Ha pedig felbukkannak, akkor megyünk amerre a két szemünk lát. Neki a bokrosnak. A lényeg, hogy elkerüljük.”

H ugyanakkor rámutat, hogy otthon viszont még mindenki biztonságban van, mivel a toborzók nem érkeznek házkutatási engedéllyel. Nincs szükség titkos szobákra vagy menekülőalagutakra, elég egy szomszéd, aki azt mondja, hogy a behívón szereplő személy már rég elköltözött.

Dübörög az embercsempészet és a korrupció

A videóban egy Ungártól nem messze lakó nyugdíjast, Pétert is megismerhettünk, aki arról mesélt, hogy Kisszelmencnél mindig dübörgött az embercsempészet. A háború kezdete óta rendszeresen terepjárók járnak a zöldhatárra, ahol a csempészek szélnek eresztik a Nyugatra vágyókat. Nemrég Pallónál egy katonai járművet és hátrahagyott egyenruhákat találtak, ami azt jelenti, hogy dezertőrök is szép számban vannak – mutat rá az Euronews.

Péter szerint ha valakit elkapnak még mindig nem kell kétségbe esnie, 

Az viszont tény, hogy a háborús szigorral a kenőpénzek összege is nőtt. Neki azt mesélte az egyik falubeli, hogy nemrég 800 euróért cserébe engedték el a toborzók, de volt, aki 5000 eurót, vagyis majdnem kétmillió forintot fizetett a szabadságáért. Ráadásul a katonák nem biztosítanak védelmet, csak kinyitják a kaput. Ha egy kollégájuk 100 méterrel később lecsap, akkor jöhet az újabb alkudozás. A rendőrök ráadásul ötvenezer forintnak megfelelő hrivnyát is kapnak, ha bevisznek egy sorköteles férfit. Ez nem kis pénz Ukrajnában, így a hatóságok is rendkívül motiváltak.

***