Az Imane Khelif körüli feszültséget Oroszország igyekszik tovább gerjeszteni

Nyitókép: Mehmet Murat Onel/Anadolu via Getty Images

„Moszkva minden megtesz, hogy fenntartsa, illetve tovább élezze az algériai bokszolónő olimpiai szereplése körüli feszültséget. Magyarországon itt annyit tehetünk, hogy igyekszünk nem beleesni a csapdába, és nem fogadjuk el a Gazprom »fájdalomdíjként« felajánlott pénzét sem.

Az Imane Khelif körüli botrány kiindulási pontja a tavalyi, indiai ökölvívó világbajnokságig nyúlik vissza. Azt a versenyt Nemzetközi  Ökölvívó Szövetség (International Boxing Association, IBA) szervezte, melynek élén az orosz Umar Kremljov áll. 

Az idén 41 éves Kremljov teljes mértékben a Kreml érdekeinek megfelelően vezeti a szervezetet. Azt követően, hogy 2020 elején a szövetség elnökévé választották, áthelyezte az IBA működését Oroszországba, a nagyléptékű eszkaláció kezdetén pedig megpróbálta kizárni Ukrajnát és az ukrán versenyzőket. 

Sőt, minden mást támogatót kizárva a Gazpromot tette az IBA egyedüli szponzorává – másképp fogalmazva, a Gazpromtól függő helyzetbe hozta a szövetséget. Ezt többek között azért is tudta megtenni, mert az előző, teljes mandátumú elnök, az üzbég Gafur Rahimov lényegében csődbe vitte a szövetséget, óriási szükség volt tehát pénzre – és a Gazprom, hogy-hogy nem, épp kész volt támogatni.

Ennek, valamint számos korrupciós ügynek az ismeretében nem volt különösebben meglepő, hogy tavaly a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) kizárta az IBA-t az együttműködő partnerek közül – ezért is van, hogy a párizsi olimpián az ökölvívásban a NOB szabályrendszere érvényes, nem az IBA-é.

Valójában az Imane Khelif-ügy is egy kizárással kezdődött, azután, hogy a 2023-as, indiai világbajnokságon március 21-én Khelif legyőzte az addig veretlen orosz Azalja Aminyevát. Három nappal később az IBA kizárta a versenyből Khelifet, arra hivatkozva, hogy XY  kromoszómát is találtak nála és túl magas a tesztoszteron szintje is. Ezzel az orosz bokszoló, Aminyeva mérlege ismét tökéletes lett, hiszen érvénytelenné vált a veresége.

Érdemes azonban észrevenni, hogy mostanáig ez az egyetlen, IBA által elvégzett, senki által nem ellenőrzött és nem is publikált mérés az egyetlen forrás arra vonatkozóan, hogy Khelif kromoszómái vagy hormonszintje eltérne az átlagostól. Másképp fogalmazva, az egész, Khelif körüli cirkusz eredeti forrása – Khelif fizikumán túl - egy orosz mérés, amit persze az ilyesmire fogékony média nem habozik kritikátlanul felnagyítani. Lényeges részlet, hogy maga Khelif sosem publikált ilyen jellegű adatot, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság pedig – nagyon helyesen – természetesen zártan kezeli a rendelkezésére álló személyes adatokat. Ezzel együtt a helyzet értékelésekor célszerű észben tartani, hogy tényszerűen semmiféle adatot nem tudunk, mindössze egy, az ügyben erősen elfogult (lásd Aminyeva mérlege), orosz vezetésű sportszövetség állítására tudunk támaszkodni.

Mint ismeretes, a Khelif-ügy az olasz bokszoló Angela Carini elleni mérkőzését követően robbant ki. Ennek a bejegyzésnek nyilván nem feladata áttekinteni a botrány állomásait. 

Az viszont jól látható, hogy mind az IBA orosz elnöke, mind az orosz állami média, amint érzékelték, hogy mekkora botrány van kialakulóban Khelif körül, szinte azonnal léptek, hogy még tovább élezzék a feszültséget.

1. Az orosz állami média egy része következetesen »transzgender-bokszolónként« emlegeti Khelifet, a bokszoló szó hímnemű alakját használva. (боксёр-трансгендер). Van, ahol a női alakot használják ugyan (боксерша-трансгендер), de ott is transzgender-ként jellemzik Khelifet, amire valójában nincs nyilvános, ellenőrizhető bizonyíték. (A témában érdemes elolvasni Laky Zoltán remek cikkét a Válasz Online-on, ami rendet tesz a különböző lehetséges kategóriák között – beteszem a linket kommentbe, 1. forrás)

2. Maga Kremljov azzal vádolja a NOB-ot, hogy lehetővé teszi, hogy transzgender férfiak verjenek nőket az olimpián, potenciálisan katasztrofális következményekkel. Az orosz sportvezető az eljárást szó szerint démoninak nevezi. (2. forrás)

3.Nem sokkal később az IBA külön pénzdíjat ajánlott fel azoknak a sportolóknak, akik Khelif, illetve az oroszok szerint hasonló cipőben járó Lin Yu-ting ellen mérkőzést veszítenek. A fájdalomdíj 100.000 dollár, amiből 50.000-et a sportoló kap, 25-öt az adott nemzeti szövetség, 25-öt pedig az edzője.   (3. forrás). Ugyanakkor, amikor a fájdalomdíjról beszélünk, fontos emlékezni rá: ez alapvetően a Gazprom pénze.

Magyar szempontból a történet nyilván elsősorban Hámori Luca miatt volt érdekes. Szombaton megnéztem én is a Hámori-Khelif meccset. Sosem voltam profi küzdősportoló, de 20+ évig próbálkoztam mindenfélével: a karate volt a leghosszabb, de nagyjából két évig kísérleteztem a boksszal is (nemcsak magas vagyok, de fordított alapállású is, szóval a kiindulási alap nem volt rossz), úgyhogy talán nem teljesen fogalmatlanként mondom: tiszta, fair küzdelmet láthattunk. Egyikük sem szabálytalankodott szándékosan, nem volt mélyütés, nem volt fejelés, semmi ilyesmi. Mindkettejüknek volt ugyan egy-egy, a fej hátsó részére mért ütése, de mindkettő csak „becsúszott”, ahogy az ellenfél elfordult, nem volt mögötte szándékosság. A mérkőzés végén kezet fogtak, Hámori gratulált, stb. – szóval minden az olimpiai eszmeiséggel és a fair play szellemével összhangban zajlott. Viszont mindvégig dominált az algériai lány fizikai fölénye. Ruganyosabban és láthatóan nagyobbakat ütött, mégis a legvégén látszott talán a legtisztábban, amikor utoljára fogtak egymásra a harmadik menet vége felé: Khelif simán földre tudta vinni Hámori Lucát, annyival erősebb volt. Ezzel együtt Hámori Luca nagyon nagyot küzdött és igazi példaképként viselkedett mind a ringben, mind pedig az összecsapás után. Büszke lehet magára.

Részben a helytállás, részben pedig az orosz feszültség-keltési próbálkozás miatt kifejezetten indokoltnak érzem, hogy a Magyar Ökölvívó Szakszövetség kiegészítse Hámori Luca pénzdíját a bronzérmeseknek járó összegre. Ez ugyanis segíthet benne, hogy Hámori és a csapata ne fogadják el az oroszok által dominált IBA által felajánlott „fájdalomdíjat” – ha ugyanis megtennék, azzal hozzájárulnának a sportvilág, és benne különösen az ökölvívás még mélyebb megosztottságához amellett, hogy a pénz elfogadásával legitimálnák az orosz állam tevékenységét is.

Ez a pénz ugyanis az IBA fő szponzoraként a Gazprom pénze. Azé a Gazpromé, amely állami vállalatként nemcsak az általa befizetett adókkal támogatja Putyin területszerző háborúját, de konkrétan harcoló alakulatokat is szponzorál Ukrajnában. A helyzet ilyen értelemben tehát hasonlít kicsit a Ferencvároséhoz, ahová a Gazprom szintén szeretné szponzorként bevásárolni magát. Bízom benne, hogy Hámori Luca és az illetékes magyar sportvezetők felelős döntést hoznak.

Hámori Luca óriási tehetség és nagyon nagy harcos, aki ráadásul fiatal is, még csak 23 éves. Nagy karrier áll előtte sportolóként és már most sokak példaképe lett az olimpiai helytállásával. Ezeknek a kvalitásoknak a további kiteljesedéséhez egyszerűen nincs szükség a Gazprom pénzére. A Magyar Ökölvívó Szakszövetség a pénzdíj kiegészítésével szerintem pontosan azt teszi, amit kell.”

***