Mi történt az EP-választás óta Franciaországban, és mit hozhat a baloldal nemzetgyűlési győzelme? Szakértővel beszélgettünk!
Nyitókép: Riccardo Milani / AFP
A vasárnapi választások eredményeiről és az ezt követő időszakról kérdeztük Yann Caspart, a Mathias Corvinus Collegium Európa Tanulmányok Műhelyének kutatóját.
Caspar szerint Jordan Bardella, a Nemzeti Tömörülés listavezetőjének elsöprő győzelme az európai parlamenti választásokon és a Nemzetgyűlés feloszlatása olyan politikai időszakot indított el Franciaországban, amelynek jövője még mindig nem világos. A Nemzeti Tömörülés példátlan lendülettől vezérelve minden eddiginél közelebb került a hatalomhoz,
de június 9-re a szélsőbaloldaltól a jobbközépig terjedő média-politikai rendszer összefogott, hogy végül elzárja az útját a Matignon-palotába, a francia miniszterelnök rezidenciájára.
A közvélemény-kutatók eleinte azt jósolták, hogy a Nemzeti Tömörülésnek több képviselője lesz majd az új Parlamentben, de a párt által elért képviselői létszám, amely alacsonyabb a tervezettnél, a parlamenti választások második fordulójának igazi meglepetése volt.
A kommunista, trockista, zöld, szocialista, szociáldemokrata, centrista és jobboldali liberális jelöltek közötti szolidaritáshoz vezető manővereknek köszönhetően az úgynevezett köztársasági front a vártnál jobban szerepelt,
a baloldali és kisebb mértékben a centrista szavazók tömegesen álltak össze a Nemzeti Tömörülés jelöltjei ellen.
Marine Le Pen és Jordan Bardella pártja, valamint az Éric Ciotti mögött álló szövetségesei ennek ellenére számos választókerületben nagyon szűken veszítettek, és a leadott szavazatok számát tekintve több mint 10 millióval az élen végeztek – messze megelőzve a baloldali és a centrista blokkot, amelyek 7,4 millió, illetve 6,6 millió szavazatot kaptak — ez a két eredmény 182 képviselőt ad a baloldali és 168 képviselőt a centrista blokknak.
A NT-nek 2012-ben mindössze 2 képviselője volt a francia alsóházban, 2017-ben 8, 2022-ben 88, most pedig 143 képviselője lesz. Bár ez elképesztő növekedés, természetesen nem elég ahhoz, hogy 289 képviselőből álló többséget alakítson ki a kormányzáshoz.
De a másik két blokk is nagyon messze van a többségtől, ami megnehezíti a stabil kormányalakítást.
Igaz, hogy 2022 óta Emmanuel Macron centrista blokkjának csak relatív többsége volt 245 képviselővel, de taktikai szövetségekkel és a 49-3-as cikkely masszív bevetésével sikerült nagy nehezen kormányozni — ez a cikkely lehetővé teszi, hogy a törvényeket a képviselők szavazása nélkül fogadják el, amivel a kormány felelőssége is fokozottan kérdőre vonható, amennyiben bizalmatlansági indítványt nyújtanak be.
A július 7-i eredménnyel megnyíló időszak még bizonytalanabb lesz.
Emmanuel Macronnak támogatókat kell találnia a baloldali blokkban, valószínűleg a zöldek és a szocialisták között, de a jobboldalon a republikánusok között is, valamint egy olyan miniszterelnököt, aki képes mindezen erőket összefogni. A baloldali blokk hetvenöt képviselőjével Jean-Luc Mélenchon Engedetlen Franciaország mozgalma nagy valószínűséggel ki lesz zárva a tárgyalásokból, ami természetesen a Nemzeti Tömörülésre is igaz, amelynek szavazói tehát nem lesznek képviselve a következő kormányban, noha Le Pen-ék a választók 37%-át képviselik.
Összességében elmondható, hogy három blokkra való megosztottság figyelhető meg, amelyek a jelenlegi francia társadalmat tükrözik.
Először is Emmanuel Macron blokkja, amelyet a nyugdíjasok és a nagyvárosi központok tehetős szavazói alkotnak.
Aztán a baloldali blokk, amelyet a külvárosok lakossága, a diákok, a közszférában dolgozó emberek, a tanárok és a nagyvárosi központok kevésbé tehetős lakói alkotnak.
Harmadrészt, a szavazatok számát tekintve a legnagyobb tömb a Nemzeti Tömörülés,
amelyet főleg a kis- és középvárosok, a vidék és az ipartalanított régiók — röviden az úgynevezett perifériás Franciaország — lakói alkotnak.
Franciaország gazdasági, szociális és migrációs helyzetét tekintve ez a blokk dinamikusan erősödik, és ez a erősödés valószínűleg még intenzívebb lesz elkövetkező hónapokban és években. Hiszen, a Nemzeti Tömörülés szavazói egyre inkább érzéketlenek a párizsi buborékból áradó, más nagyvárosokban csak vonzó politikai kommunikációra. A baloldali blokkban a maga részéről radikális antifa elemek is vannak, akik potenciálisan erőszakkal is szembe tudnak szállni a köztársasági renddel. Ez a helyzet bármelyik pillanatban kicsúszhat az irányítás alól, és a történelem hirtelen felgyorsulhat, ahogyan az 1789-es forradalom óta minden nagy francia politikai pillanatban történt.
Caspar szerint akárhogy is van, az V. Köztársaság intézményei úgy tűnik, hogy logikájuk végére értek, vagy legalábbis már nem felelnek meg az országban jelen lévő politikai erőviszonyoknak. A többségi szavazás valójában a stabilitás biztosításának eszköze egy olyan rendszerben, ahol két nagy blokk áll egymással szemben, ami Franciaországban évtizedekig igaz volt. Ma a helyzet sokkal széttöredezettebb, és sok tekintetben visszatértünk a potenciális patthelyzethez és instabilitáshoz, amely a IV. Köztársaságot 1958-ig jellemezte. Igaz, egy olyan elnökkel, aki rendelkezik az V. Köztársaság alkotmánya által biztosított összes felhatalmazással.
Rövid távon tehát Emmanuel Macronnak sok eszköze van arra, hogy ügyesen és remek taktikusként játssza ki ezeket a töredezettségeket, hogy kihasználja a helyzetet és megőrizze az irányítást a francia politikai játszmák felett.
Közép- és hosszú távon azonban ez már nem lesz elég, és egy olyan új politikai rendhez vezethet, amely igazságosabban foglalja magában az országban működő valódi erőket.
A szakértő szerint a macronista erők erodálódnak, a baloldali blokk megosztott és csak annak köszönhetően tud összetartani, mert vezetői mindannyian ugyanazt a taktikát követik Le Pen ellen – de ez tette őket ,,bűnrészessé’’ Emmanuel Macron taktikájában. A Nemzeti Tömörülés ezzel szemben egységes politikai erő, amely belső megosztottság nélkül, a baloldal és Emmanuel Macron taktikai és választási manőverein kívül marad, és ezért Caspar szerint minden esélye megvan arra, hogy a jövőben tovább lépjen előre. Egyik taktikai győzelemről a másikra a Macron-rendszer egy későbbi nagy stratégiai vereség alapjait rakhatja most le. Azzal, hogy Emmanuel Macron kizárólag a Nemzeti Tömörülés hatalomra kerülésének megakadályozására összpontosít, azt kockáztatja, hogy még szélesebbre tárja a hatalom kapuit Marine Le Pen előtt.
A helyzet annál is inkább bizonytalan, mivel Emmanuel Macron elnök az alkotmány rendelkezései szerint második és egyben utolsó hivatali idejét tölti.
A 2027-es elnökválasztásért már folyik a küzdelem, és sokan az ő politikai irányzatát akarják majd képviselni a centrista blokk élén. Bizalmatlansági indítványokra egészen biztosan lehet számítani, és egyáltalán nem kizárt, hogy 2027 előtt újabb nemzetgyűlési feloszlatásokra kerül sor, ami a francia politikát rendkívül ingataggá teszi és a nemzetközi színtéren gyengíti Franciaországot. Másfelől Caspar szerint Marine Le Pen politikája egyre nagyobb teret nyer, akárcsak az illegális bevándorlással és az Európai Unió jelenlegi működésével szemben álló erők Európa-szerte. Az elmúlt hetek franciaországi eseményei fontos állomást jelenthetnek ebben a hazafias előretörésben, amely éppen most szerveződik az Európai Parlamentben – zárta szavait a szakértő.
A volt kancelláriaminiszter szerint a Fidesz nyeri a 2026-os parlamenti választást, a nyugdíjas politikai elemző nem akart tippelni, de abban biztos, hogy brutális kampány lesz.
Egyik napról a másikra jobb helyzetbe fog kerülni a keleti szomszédunk.
Francois Bayrou már a negyedik kormányfő lesz Emmanuel Macron elnöksége alatt.
A megválasztott amerikai elnök szerint Európának kell vezető szerepet vállalnia Ukrajna védelmében és a háború lezárásában.
Behódolás helyett nemzeti érdekérvényesítés. Pindroch Tamás írása.
Sajtóhírek szerint egy listát is találtak náluk politikusokról és újságírókról.
Azzal érvelt, hogy a mostani helyzet „kényelmetlen” és „nagyon költséges” az amerikaiak számára.
