Mi lesz veletek, brit konzervatívok? – Lord Frost a Mandinernek

Nyitóképen: Rishi Sunak előző brit kormányfő a nyári választás bejelentésekor  (fotó: HENRY NICHOLLS / AFP)

A Konzervatív Párt történelmi vereséget szenvedett a brit választásokon. Ön – sokakkal együtt – előre látta, hogy ez be fog következtetni, figyelmeztetett is erre a tavasszal készült interjúnkban. Végül nem hallgattak önre a párttársai? Hogy érzi most magát?

Mélységesen elkeserítő, hogy ennyi figyelmeztetést figyelmen kívül hagytak, de ez a hajó már elúszott. Szomorú vagyok, hogy sok jó konzervatív képviselőt nem választottak meg, és kiküldték őket egy olyan stratégiáért harcolni, amely képtelen lett volna sikeres lenni. Nekünk, a brit a jobboldalnak, nem csak a Konzervatív Pártnak, most elemeznünk kell a helyzetet, amivel szembesültünk, és ki kell dolgoznunk, hogyan lehet a következő alkalommal kilábalni ebből a katasztrofális vereségből.

Ön korábban azt javasolta, hogy a több konzervativizmus jelenti a kiutat. Meg fog ez valósulni? A Konzervatív Párt vezetése a helyes konzekvenciákat fogja levonni a vereségből?

Sok oka van annak, hogy miért veszítettünk ennyire, de a legfontosabb az, hogy hagytuk felbomlani azt a nagyon széles földrajzi és politikai koalíciót, amely a 2019-es választáson a Konzervatív Párt mögött létrejött. Ennek egyik fő oka az, hogy 

Ehelyett rekordmértékű adóemelésekkel, a „nettó zéró” károsanyag-kibocsátásra való folyamatos törekvésekkel, és hasonló ügyekkel küzdöttek. A másik ok az, hogy egyszerűen nem váltottuk be ígéreteinket, különösen a legális és az illegális bevándorlás terén. Attól tartok, hogy a Konzervatív Pártban túl sokan az ellenkező következtetést vonják majd le – azaz, hogy tovább kell lépnünk balra, és középen kell versenyeznünk a szavazatokért. Félő, hogy ezzel egyszerűen tágabb tér keletkezik a tőlünk jobbra levő Reform UK Párt számára.

A brit választási rendszer sajátosságaiból kifolyólag a Reform UK Párt csak néhány mandátumot szerzett a választásokon, bár a leadott érvényes szavazatok 14 százalékával a harmadik helyen állnak. A Konzervatív Párt és a Reform UK Párt együtt több szavazatot kapott, mint a mandátumok tekintetében magabiztos győzelmet arató Munkáspárt. Mit jelent ez a brit jobboldal jövője szempontjából?

A jelenlegi rendszer rendellenes eredményeket hozott azok számára, akik úgy vélik, hogy a választási rendszer egyetlen kritériuma az arányosság. Nem így van. A rendszerünk előnye, hogy többséget állít elő stabil kormányok számára, akiknek ezután teljesíteniük kell, és meg kell védeniük az eredményüket. Ez azt is jelenti, hogy 

 Ez megtörténhet a konzervatívok és a reformpártiak együttműködésével, vagy akár egyesülésével; a Konzervatív Párt konzervatívabbá válása és a reformpárti szavazók visszaszerzése révén; vagy akár a baloldalra mozduló Konzervatív Párt révén, hiszen így a jobboldal egésze megüresedne a Reform UK Párt számára. E három dolog egyikének meg kell történnie, ha a választóknak valódi alternatívát akarunk kínálni a balközép politikával szemben a következő választásokon. Ha egyik sem történik meg és megosztottak maradunk, akkor ismét veszíteni fogunk.

A Munkáspártnak magabiztos többsége lesz a következő években. Mit vár tőlük? Melyek lesznek a legmeghatározóbb szakpolitikai változások?

A Munkáspárt meglehetősen homályos ígéreteket tett, így bizonyos mértékig várnunk kell, meglátjuk. Szerintem megpróbálják majd növelni a tőkére és a vagyonra vonatkozó adókat, de az igazság az, hogy összességében csökkenteni kellene az adókat az országban, tehát ennek megvannak a határai. Emiatt a szabályozásokon keresztül kell kontrollt gyakorolniuk: még nagyobb ellenőrzés az üzleti életben és az egyének életmódjában. 

és nagyobb hangsúlyt fektetnek majd az olyan jogalkotási intézkedésekre, amelyek az egyenlőség előmozdítását célozzák a faji, nemi, társadalmi-gazdasági és hasonló viszonylatokban. És arra is számítok, hogy új erőfeszítéseket tesznek majd a „nettó zéró” elérése érdekében, az irányítás, valamint a megújuló energiaforrások révén, ami nagyon költséges lesz. Mindez természetesen csak még jobban tönkre fogja tenni a gazdaságot. Meg fogják próbálni újratárgyalni az EU-ból való kilépési megállapodásunk egyes pontjait, és talán ismét alárendelnek minket bizonyos területeken az uniós jognak és az Európai Bíróságnak. Összességében, bár a Munkáspárt a „változás” szlogenje mellett kampányolt, valójában folytatni fogják az általános balközép irányú sodródást a politikai térben, csak még nagyobb sebességgel.

A következő választások még messze vannak ugyan, de soha nem lehet túl korán elkezdeni a felkészülést. Mi kellene ahhoz, hogy a Konzervatív Párt megerősödjön, és 2029-ben reális esélye legyen a győzelemre?

A Konzervatív Párt jelenleg az életképtelenné válás szélén áll mint politikai erő. Sok mindennek kell történnie ahhoz, hogy újra versenyképesek legyünk, és nem várhatunk csak arra, hogy a Munkáspárt kudarcot valljon, bár ez elkerülhetetlenül be fog következni. A döntő dolog az, hogy megmutassuk és elmagyarázzuk, hogy a főáramú konzervatív politikák – a szabad piac, a kisebb állam, az olcsóbb energia, a közszolgáltatási reformok, a jelentősen csökkentett bevándorlás, az emberek egyénekként, nem pedig csoportok képviselőiként való kezelése, és a szólásszabadság – azok, amelyek a legjobb esélyt jelentik az ország számos hatalmas problémájának a kezelésére. 

és meggyőzi azokat a korábbi támogatóinkat, akik balra váltottak, hogy vannak olyan megoldásaink, melyek mellé ők is oda tudnak állni. A párt szervezetét is át kell alakítani: meggyőzőbb konzervatívokat kell jelöltnek állítani, hatékonyabbá kell tenni a kampánygépezetet, és nagyobb beleszólást kell adni a párttagoknak, hogy a választások előtt növekedjen az energia és a lelkesedés a körükben. Úgy gondolom, hogy a szükséges változtatások két-három év alatt tökéletesen megvalósíthatók. A 2028-as vagy 2029-es választások nyerhetők lesznek számunkra, ha most helyes döntéseket hozunk.