Nyitókép: DIEGO HERRERA CARCEDO / ANADOLU / ANADOLU VIA AFP
„Mindez, mondjuk, húsz éven keresztül, hétezerháromszáz napon, vagyis százhetvenötezer-kétszáz órán át mindig, szünet nélkül. És ekkor érkezik egy behívó, jön egy teherautó, megáll a kapu előtt, belökik a gyereket, elviszik a frontra, ahol másnap egy golyó vagy gránát vagy egy leomló házfal végez vele. Százhetvenötezer-kétszáz óra, tízmillió perc öröme, bánata, munkája, szenvedése, ígérete, boldogsága lesz oda egyetlen perc alatt.
Mindaddig, amíg fegyverkereskedő hiénák, megfizetett, erkölcstelen politikusok, »léhűtők, hitványok, lelketlen szolgálók, haszonlesők« elhúzzák, támogatják a háborút, fiatalok tízezrei halnak meg értelmetlenül, egyetlen pillanat alatt tönkre téve évtizedek megannyi befektetését. És ahelyett, hogy ezeket a háborús kufárokat vonnák felelősségre, vagy küldenék a frontra (folytatva az iménti idézetet: »A harcokban elbújtok, s osztásnál tolongtok egymás előtt«) még van pofájuk bírálni azt a politikust, aki talán egyedüliként próbál ez ellen tenni.
A szent szláv pápa nem érhette meg, és talán nem is sejtette, hogy rövidesen Európa két szláv népe öli egymást halomra a nyugat álságos sopánkodása és lelkes közreműködése közepette, amihez még saját honfitársai is tapsolnak majd. De amikor a halál kultúrájáról beszélt, váteszként erre is gondolhatott.”