Salis esete a mentelmi joggal a demokrácia állatorvosi lova

Fotó: Attila Kisbenedek/AFP

„Ilaria Salis tehát szabadul, míg az ellene folyó eljárást jelen állás szerint legalább öt esztendőre le kell állítani, amennyiben nem függesztik fel a mentelmi jogát. Ez pedig az egész »antifa-ügy« végkimenetelére kihatással lehet, tekintve, hogy az elsőrendű vádlottról van szó.

Az olasz antifasiszta »tanárnő«, aki soha nem tanított főállásban, Budapestre érkezett 2023 februárjában, hogy a magyar fővárosban »antifasiszta tevékenységet« folytasson. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy csoportosan, felfegyverkezve támadtak aljas módon emberekre és verték össze őket. Ezt persze már mindenki tudja, de nem árt rögzíteni folyamatosan, mert egyesek rendre elfelejtik megemlíteni. Ahogy azt sem lehet elégszer elismételni:

A több mint egy tucatnyi elkövetőből végül mindössze három főt sikerült elfognia a magyar hatóságoknak, közöttük Ilaria Salist is, akit a ruházata alapján sikerült egyértelműen beazonosítani. Salis és a szélsőbaloldal részéről azóta is folyamatos az áldozathibáztatás, valamint próbálják magát az elkövetőket is a rendszer áldozatának beállítani. Mármint a »fasiszta« magyar kormányénak, amelyik csakis azért tartja fogva, veri láncra és bilincsbe ezt a derék »tanárnőt«, mert antifasiszta. És véletlenül sem azért, mert bűnszervezet tagjaként követhetett el terrorizmusnak minősülő cselekményeket,

Ilaria Salis most pedig lehetőséget kapott, hogy az Európai Parlamentben folytathassa küzdelmét a radikális jobboldallal szemben. Mindezt egyértelműen visszaélve az egyébként is teljesen hibás koncepciójú mentelmi joggal, amely immár megilleti az elkövetőt. Mégegyszer idézzük fel a kronológiát: Salis Budapestre jött társaival, hogy embereket verjenek agyon. Elfogták és előzetesbe vágták, mint első számú vádlottat. Egy évvel később megindult a sajnáltatása Olaszországban, aminek a végén EP-mandátumhoz jutott ez az egyszerű kis bűnöző. Aki ennek köszönhetően szabadul egy olyan ügyből, amelynek semmi köze a képviselői munkájához, sőt, azt azelőtt követte el, hogy egyáltalán politikusnak állt volna.

Nem azért választották meg őt képviselőnek, mert bárki ismerte, vagy mert ő lenne a legalkalmasabb jelölt, aki képes az olaszok érdekeit érvényesíteni. Nem azért húzták a neve mellé az x-et, mert kimagasló szakmai tudásával tehetné jobbá az Európai Uniót. Ilaria Salis csakis azért került fel a szavazólapokra, mert áldozatot kreáltak belőle egy olyan ügyben, amiben ő minden videófelvétel szerint az elkövetők oldalán szállt be, esélyt sem hagyva a védekezésre azoknak, akiket megtámadtak. Persze a bátor antifák már csak ilyenek. Amíg túlerőben támadhatnak, addig ők a szélsőjobboldal elleni kérlelhetetlen anarchista harcosok.

Csak aztán amikor a felelősséget is vállalni kellene a tetteikért, akkor átváltoznak ártatlan milánói tanárnővé, akinek sanyarú lesz a sorsa, talán a börtön ablakába sem süt a nap, miután kiderült, hogy nem verhet csak úgy embereket fényes nappal az utcán. Szaladnak az olasz kormányhoz, szaladnak egészen Brüsszelig, hogy a mentelmi jog mögé bújhassanak. A liberális demokrácia rendszere pedig ezt engedi, hiszen neki joga van. Sőt, milliós fizetése is lesz innentől havonta. Ilaria Salisnak most jogot szolgáltattak, éppen mentelmit. Mert ez »neki jár«. Az igazság szolgáltatása pedig kit érdekel? Úgy tűnik, Brüsszelben már senkit.”