Az elitek kulturális értelemben érdektelenné váltak a lokalitással szemben

Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán

„Az elitek kulturális értelemben  érdektelenné váltak a lokalitással szemben

»2020-ban kilenc férfi, négy csoportban erőszakolt meg egy 15 éves lányt egy parkban, de a német bíróság közülük nyolcat feltételesen szabadlábra helyezett. Ezen felháborodva egy fiatal hamburgi nő azt írta az egyik elkövetőnek, hogy az egy ‘becstelen erőszaktevő disznó’. A nőt most elítélte a bíróság«– eddig a hír.

A nyugati eliteknek nincs szüksége az őslakosokra, pontosabban – ahogy a középkorban – úgy számukra nincs jelentősége annak, hogy milyen népesség lakja az általuk fizikailag és vertikálisan uralt teret. 

Mivel anyagközpontú, hedonista, a lehető legrövidebb időn belül a lehető legnagyobb hasznot realizáló életmódot folytatnak, kizárólag az érdekli őket, hogy az uralmuk alatt területen megfelelő mennyiségű könnyen és olcsón kizsákmányolható, a minimál én szintjén elő munkaerő álljon a rendelkezésükre.
Ezt biztosítja a bevándoroltatás projekt. 

Ennek vannak persze »kellemetlen«, a kulturális különbségekből fakadó mellékzöngéi, amelyek elsősorban a kulturális múltban ragadt őslakosokat sújták – de kit érdekel, vonják meg a vállukat kávézás közben az elitek, hiszen úgy sem érintkezünk velük; minket pedig nem érint az ügy.

A tudatipar, az engedelmes média, az ügyes hatalomtechnikák segítségével elszabotált, eltérített népakarat és s bürokratává lefokozott bírák gondoskodnak róla, hogy az egyelőre még relatív őslakos többség semmilyen formában ne tudjon fellépni az életmódja érdekében vagy akárcsak szóvá tegye az egyébként nagyon is megalapozott, hétköznapi tapasztalatokon alapuló véleményét. 

Itt tart most a nyugati ember és világ. És ezt akarják hozzánk exportálni a velük együttműködő hozzánk telepített sok esetben pártszerű formát öltött szervezeteiken keresztül.”