A friss kutatást bemutató sajtótájékoztatón problémaként hangzott el, hogy a papok többsége idegenkedik a modern társadalom berendezkedésétől.
„Kiből lesz pap?” címmel reprezentatív felmérést tett közzé a Német Katolikus Püspöki Konferencia: a kutatók a 2010 és 2021 között felszenteltek körében igyekeztek utánajárni, vajon kirajzolódik-e valamiféle mintázat a fiatalok hátterét és motivációját illetően.
A megállapítás pedig a következő:
a papi hivatás valószínűségét csupa olyan tényező növeli, illetve növelné, amelyekből manapság hiány mutatkozik.
Nagy család, csönd az imához, meghatározó katolikusok a felnövekvő ifjú közvetlen környezetében – a kérdőíveken gyanúsan sokan említették pont ezeket.
A fiatal papok bő felének minimum két testvére van (a társadalom egészén belül a legalább háromgyerekes családok aránya jelenleg 13 százalék), 97 százalékukat csecsemőkorukban keresztelték meg, és 70-71 százalékuk említette hivatásának első számú eredőjeként a csöndes imát és a miséken való részvételt. A papi hivatásokért felelős püspök fel is tette a kérdést:
hol tesszük ma képessé a digitális bennszülöttnek számító fiatalokat arra, hogy megtapasztalják és elviseljék a tényleges csöndet?
Progresszív portálokon ugyanakkor ebből is sikerült olyan címeket kihozni, hogy „A cölibátus, az imázs és a visszaélések gátolják a papi hivatásokat” – az állítás azon alapul, hogy a felmérés egyik kérdésénél néhány előre megadott szempontról kellett megmondani, mennyiben tartják távol a mai fiatalokat a papi szolgálattól.
A hitélet és a szocializáció kérdései egyáltalán nem szerepeltek a felkínált szempontok között,
magát a cölibátust pedig gyakorlatilag ugyanannyian tekintették hátráltató tényezőnek, mint azt, hogy a minket körülvevő kultúrában hiányzik a cölibátus elfogadottsága; emellett a válaszadók valójában messze nem is a cölibátust nevezték a legerősebb gátló tényezőnek, hanem azt, hogy „nehéz egy egész életre elköteleződni”.
Arra a kérdésre, hogy meg kellene-e reformálni valamilyen tekintetben a katolikus egyházat, a papok legfiatalabb generációja 25–30 százalékban említette meg a német püspökök nagy többsége által hangoztatott progresszív követeléseket, köztük a nők pappá szentelését vagy a cölibátus eltörlését – ezzel szemben 76–80 százalékban állították, hogy
több lelki elmélyülésre lenne szükség, és jobban koncentrálni kellene a hit átadására.
A többségében konzervatív hozzáállásra utal az is, hogy a válaszadók 58 százaléka CDU/CSU-szavazó – szembetűnő ugyanakkor, hogy a még 2021/2022-ben lefolytatott adatfelvételkor egyetlen ifjú pap sem jelölte meg pártpreferenciájaként az AfD-t, miközben még a Baloldali Pártnak is akad(t) köztük szavazója (nem beszélve a Zöldekről: ők egyenesen 19 százalékos népszerűségnek örvendenek, illetve örvendtek bő két éve a körükben).
A kutatást bemutató sajtótájékoztatón mindenesetre problémaként hangzott el, hogy a papok többsége idegenkedik a modern társadalom berendezkedésétől, nem igyekszik kreatívan összekapcsolni azt az egyházzal, továbbá
nem menedzserként tekint magára: „sokan lelkipásztorok akarnak lenni, nem pedig főnökök”,
miközben egyre nagyobb plébániákat bíznak rájuk, néhányukat pedig majd püspökké is szentelnének. Arra a kérdésre, hogy tapasztalataik szerint mik segítenek különösen a hivatás hűséges gyakorlásában, a megkérdezettek 95 százaléka nevezte meg a saját személyes hitét, 93 százalék az imádságot, és csupán 73 százalék az egyházközösség tagjaival fennálló kapcsolatokat – a felmérés készítői szerint az efféle „liturgikus” és individualista hozzáállás ellentétben áll az egyházközösségek elvárásaival.
Hogy mi is az, amire a híveknek igazán szükségük van és mire nincs, azt a mostani kutatás nem vizsgálta, egy szintén minapi hír azonban szolgálhat némi támpontként: amióta négy hónappal ezelőtt a Vatikán kimondta, hogy bizonyos körülmények között meg lehet áldani homoszexuális és nem házasságban élő párokat is,
a berlini plébániákon semmiféle érdeklődés nem tapasztalható ezzel kapcsolatban.
Plébánosok beszámolói szerint a régóta az egyházközösség részét képező érintettek járnak tovább csöndesen az eddigi, rögös útjukon, akik pedig eddig is legfeljebb lazán kapcsolódtak, azok számára egy szimpla áldás tökéletesen érdektelen.
***
Ezt is ajánljuk a témában
Charles de Gaulle alma materében állítólag „szexista, homofób és tekintélyelvű” légkör uralkodik. A szülők, a diákok és a tanárok elégedettek, de a balosok nem hagyják annyiban a dolgot. Francesca Rivafinoli írása.
Kapcsolódó vélemény
Mandiner
Szögezzük le – az idézetek szó szerintiek, nehogy bárkinek az a benyomása lehessen, hogy netán csúnyán összevágott, kontextusból kiragadott mondatokról van szó.
„Példamutató módon kitűnt a buzgóságával.”
A Scholz-kormány bukása csak nyitánya annak a válságfolyamatnak, amelybe Berlin az elmúlt évekbe kormányozta magát az elhibázott energiapolitikájával.
Ne csodálkozzunk, hogy nem megy orvoshoz, akit azzal stresszelnek, hogy összeomlik az egész kóceráj. Francesca Rivafinoli írása.
400 millió euró hiányzik, Romániában kongatják a vészharangokat.
Scholz és Merz összecsapása várható a német előrehozott választásokon.
A több mint három órára fogságba esett emberek üdvrivalgásban törtek ki, amikor szabaddá vált az út előttük.
A volt barátnő szavait a kiszivárgott felvételek igazolják.
A nemzeti konzultációs ív elolvasása után...
