A friss kutatást bemutató sajtótájékoztatón problémaként hangzott el, hogy a papok többsége idegenkedik a modern társadalom berendezkedésétől.
„Kiből lesz pap?” címmel reprezentatív felmérést tett közzé a Német Katolikus Püspöki Konferencia: a kutatók a 2010 és 2021 között felszenteltek körében igyekeztek utánajárni, vajon kirajzolódik-e valamiféle mintázat a fiatalok hátterét és motivációját illetően.
A megállapítás pedig a következő:
a papi hivatás valószínűségét csupa olyan tényező növeli, illetve növelné, amelyekből manapság hiány mutatkozik.
Nagy család, csönd az imához, meghatározó katolikusok a felnövekvő ifjú közvetlen környezetében – a kérdőíveken gyanúsan sokan említették pont ezeket.
A fiatal papok bő felének minimum két testvére van (a társadalom egészén belül a legalább háromgyerekes családok aránya jelenleg 13 százalék), 97 százalékukat csecsemőkorukban keresztelték meg, és 70-71 százalékuk említette hivatásának első számú eredőjeként a csöndes imát és a miséken való részvételt. A papi hivatásokért felelős püspök fel is tette a kérdést:
hol tesszük ma képessé a digitális bennszülöttnek számító fiatalokat arra, hogy megtapasztalják és elviseljék a tényleges csöndet?
Progresszív portálokon ugyanakkor ebből is sikerült olyan címeket kihozni, hogy „A cölibátus, az imázs és a visszaélések gátolják a papi hivatásokat” – az állítás azon alapul, hogy a felmérés egyik kérdésénél néhány előre megadott szempontról kellett megmondani, mennyiben tartják távol a mai fiatalokat a papi szolgálattól.
A hitélet és a szocializáció kérdései egyáltalán nem szerepeltek a felkínált szempontok között,
magát a cölibátust pedig gyakorlatilag ugyanannyian tekintették hátráltató tényezőnek, mint azt, hogy a minket körülvevő kultúrában hiányzik a cölibátus elfogadottsága; emellett a válaszadók valójában messze nem is a cölibátust nevezték a legerősebb gátló tényezőnek, hanem azt, hogy „nehéz egy egész életre elköteleződni”.
Arra a kérdésre, hogy meg kellene-e reformálni valamilyen tekintetben a katolikus egyházat, a papok legfiatalabb generációja 25–30 százalékban említette meg a német püspökök nagy többsége által hangoztatott progresszív követeléseket, köztük a nők pappá szentelését vagy a cölibátus eltörlését – ezzel szemben 76–80 százalékban állították, hogy
több lelki elmélyülésre lenne szükség, és jobban koncentrálni kellene a hit átadására.
A többségében konzervatív hozzáállásra utal az is, hogy a válaszadók 58 százaléka CDU/CSU-szavazó – szembetűnő ugyanakkor, hogy a még 2021/2022-ben lefolytatott adatfelvételkor egyetlen ifjú pap sem jelölte meg pártpreferenciájaként az AfD-t, miközben még a Baloldali Pártnak is akad(t) köztük szavazója (nem beszélve a Zöldekről: ők egyenesen 19 százalékos népszerűségnek örvendenek, illetve örvendtek bő két éve a körükben).
A kutatást bemutató sajtótájékoztatón mindenesetre problémaként hangzott el, hogy a papok többsége idegenkedik a modern társadalom berendezkedésétől, nem igyekszik kreatívan összekapcsolni azt az egyházzal, továbbá
nem menedzserként tekint magára: „sokan lelkipásztorok akarnak lenni, nem pedig főnökök”,
miközben egyre nagyobb plébániákat bíznak rájuk, néhányukat pedig majd püspökké is szentelnének. Arra a kérdésre, hogy tapasztalataik szerint mik segítenek különösen a hivatás hűséges gyakorlásában, a megkérdezettek 95 százaléka nevezte meg a saját személyes hitét, 93 százalék az imádságot, és csupán 73 százalék az egyházközösség tagjaival fennálló kapcsolatokat – a felmérés készítői szerint az efféle „liturgikus” és individualista hozzáállás ellentétben áll az egyházközösségek elvárásaival.
Hogy mi is az, amire a híveknek igazán szükségük van és mire nincs, azt a mostani kutatás nem vizsgálta, egy szintén minapi hír azonban szolgálhat némi támpontként: amióta négy hónappal ezelőtt a Vatikán kimondta, hogy bizonyos körülmények között meg lehet áldani homoszexuális és nem házasságban élő párokat is,
a berlini plébániákon semmiféle érdeklődés nem tapasztalható ezzel kapcsolatban.
Plébánosok beszámolói szerint a régóta az egyházközösség részét képező érintettek járnak tovább csöndesen az eddigi, rögös útjukon, akik pedig eddig is legfeljebb lazán kapcsolódtak, azok számára egy szimpla áldás tökéletesen érdektelen.
***
Ezt is ajánljuk a témában
Charles de Gaulle alma materében állítólag „szexista, homofób és tekintélyelvű” légkör uralkodik. A szülők, a diákok és a tanárok elégedettek, de a balosok nem hagyják annyiban a dolgot. Francesca Rivafinoli írása.
Kapcsolódó vélemény
Mandiner
Szögezzük le – az idézetek szó szerintiek, nehogy bárkinek az a benyomása lehessen, hogy netán csúnyán összevágott, kontextusból kiragadott mondatokról van szó.
Merz hozzátette, fontosnak tartja, hogy „az európaiak legalább arra legyenek képesek, hogy egyedül megvédjék a kontinenst”.
Friedrich Merz nagy eséllyel a következő német kancellár lesz a CDU színeiben – és nagy eséllyel gúzsba kötve fogja átvenni Németország vezetését. Portrénk!
Szinte már nem telik el egy nap sem anélkül, hogy a német sajtó ne foglalkozna a migrációs kérdéssel. Valóban betelt a pohár Németországban?
Ezzel Európa és Magyarország is jól járna. A Mol elnök-vezérigazgatójának írása.
Magyarországot a Németországtól való gazdasági függősége sebezhetővé tette. A kormány ezért a kieső beruházásokat az egyre dinamikusabban fejlődő ázsiai országok gazdasági együttműködésével kompenzálja – mutat rá a Faktum tényellenőrző portál.
Hatalmas migránstömeg árasztotta el Németországot, lehet, hogy ekkor dőlt el a jövője – a Migrációkutató Intézet alaposan kielemezte a Mandineren a bukáshoz vezető okokat.
Az ügyészség szerint nem bizonyítható, hogy az edző azzal, hogy felrúgta a gyermeket maradandó fogyatékosságot okozott volna neki.
Folytatódnak a tisztogatások, az elnök senkinek sem kegyelmez.
